Este alig tudtam aludni. Folyton azon járt az eszem, hogy Castiel még szereti Deborah-t és ez az oka annak, hogy nem akar járni velem. Elég lehangoló gondolatok, nem? De amíg velem van addig nincs miért aggódni, ugye? Félek, mivel ő nem tűnik annak a tartós kapcsolatú fiúnak, őt inkább a vadász szóval jellemezném, viszont Deborah-hoz simán visszament mikor visszajött. Szóval ha szeret valakit, akkor azt tiszta szívből szereti? Nekem még nem mondta, hogy szeret, de én szeretem és soha nem hagynám el. Ha neki idő kell, akkor azt el kell fogadnom. Attól még én szeretem. Hagyjuk a borús gondolatokat, indulni kéne suliba.
-Lysander kész vagy már?
Válasz helyett csak kijön a fürdőből és elindulunk suliba. Csendben voltunk amíg a suliig értünk. Nyomasztó. Castiel a kapuban áll. Lehet, hogy minket várt?
-Szia Castiel! -köszönök neki, ő int nekem. Mikor odaérünk hozzá egy gyors csókot nyomok a szájára, ő pedig megfogja a kezem és úgy indulunk a suliba Lysanderrel a hátunk mögött. Hármasban. Amber és két csicskása kicsit se nézett meg minket áhh, dehoogy.
-Tegnap jól leléptél. -magyarázatot várva nézek Castielre.
-Démont mentem megetetni. -Ő lenne aaa... Ja, igen a kutyája! Az ijesztő nevű.
-Még mindig ijesztő a neve. -nevet a kijelentésemen és megcsókol.
-Még mindig ez volt a cél.
A teremhez értünk ezért elengedi a kezem, újra megcsókol és továbbmegy a saját terméhez. Én boldogan nézek utánna, majd integetek Lysnek és hirtelen bevillan a tegnapi mondata. "Az nem mindig biztonságos." Miért ne lenne biztonságos vele maradni? Azért mert néha alvajáró? A bulin is ezért nem feküdt le hamarabb, mint a többiek, nehogy rajtakapják? Hmm... Érdekes. Jéé, szemben jön a matektanár. Köszönni kéne neki, nem?
-Jó reggelt, tanárnő! -szórakozottan vigyorgok a képébe.
-Grrh! -rám se néz, csak elmegy mellettem. Utánna fordulok.
-Önnek is szép napot! -kijelentésem után egy csókot dobtam a kedvenc tanáromnak és haladtam az osztályteremünkbe, ahol fájdalmas látvány fogadott.
Kentin bekötött kézzel. Uramisten. Monoton, robotszerű járással haladtam Kentin felé. Kemény bűntudatom van, de akkor ezt most Castiel tette?
-Kentin. Ööö, szia. Ezt tegnap szerezted?
-Nem, egy hete vettem a bolhapiacon.
-Teljesen egyetértek, ha neheztelsz rám. Nem kellett volna azokat mondanom annak tudatában, hogy te nem szereted Castielt.
-Itt nem Castielről van szó! Nem veszed észre, hogy nem miattad, hanem érted verekedtünk?!
-K-kentin... Ez... -értem? Mármint ÉN értem? Dehát mi vagyok én? Senki. Egy egyszerű kis senki. Nincs értelme "értem" verekedni- Én saját magam ura vagyok! Nem vagyok senkié és most ez a hülyeség miatt tört el a kezed! Méghozzá a jobb kezed!
-Ne aggódj túlélem. Amúgy sem tört el, csak megzúzódtott egy-két ujjam.
-Kentin! Ez nem ilyen egyszerű! Mióta lettél te ilyen? Rád se ismerek. A régi Ken...
-A régi Ken egy nyomi csicska volt, aki nem tudta megvédeni magát és lányok segítségére támaszkodott!
-Ahogy gondolod, legyen akkor így. Viszont most bűntudatom van miattad, szóval gondolkodj rajta, hogy mivel kárpótolhatnálak. Oksi? -kacsintok és a fülhallgatóm kíséretében beülök a padba. Örülök, hogy nem tört el a keze, de a mostanában történt dolgok miatt nagyon nyugtalan vagyok. Castiellel a dolgok, Lysander problémája, Kentin érzelmei. Ja, és majdnem kihagytam a lányokat. Idori és Armin "kapcsolata", meg persze az, hogy Melody tegnap mit alkotott Nataniellel. Annyira irigylem Alexyt! Én is belezbiznék, akkor tuti nem lenne ennyi problémám.
"-Idori, én teljes szívemből szerelmes vagyok beléd!
-Jól vagy Amarill?
-Szóval? Leszel a barátnőm?
-Bocs, de én a fiúkat szeretem."
Hmm, mégis csak lenne így is elég probléma. Alexy vajon még mindig szereti Lysandert? Mondjuk vele lehet szerencséje lesz, hisz Lysandert még nem láttam csajjal. *később*
Vége minden óránknak. Beszélni akarok Melodyval, hátha alakulnak a dolgok köztük Nataniellel.
-Melody! Sziaaaaa! Egész nap olyan csendes voltál. Najó, igen mindig csendes vagy csak érdekel, hogy mit alkottál tegnap. -talán egy kicsit túl egyenes vagyok.
-Újra elmondtam neki az érzelmeim ő pedig újra elutasított. Azt hiszem ez a vonat már elment. -milyen vonat?
-Ohh, értem. Sajnálom, hogy elutasított és hogy lekésted a vonatot. -Melody lemondó sóhaj közepette faképnél hagyott. Valami roszat mondtam? Lehet, hogy zavarom az embereket? Ma még nem is láttam Castielt. Lehet Lysanderrel van. Hmm, nagyoon rosz gondolataim támadtak. Na akkor indulok haza. Majd egyszer lehet elmegyek hozzá, hogy ne mindig ő jöjjön hozzám. Mindig szegény Démon bánja, ha átjön.
*udvaron*
Jé, ott megy Lys!
-Lysandeeer! -megáll, de hátra se néz. Mindegy, a lényeg az, hogy bevár.
-Menjünk együtt haza! -barátságosan nézek rá, majd együtt elindulunk- Castiellel mizu?
-Hazament. Azt mondta, majd később átjön.
-Akkor jó. És veled mizu? -rámnéz, valami fura szomorúsággal keveredő érzést látok a szemében.
-Álmos vagyok. -jaa, szóval álmos.
-Haha, valahogy sejtettem. Hmm, mit csinálsz te éjszakánként? -sejtelmesen nézek rá és nevetek.
-Álmodom. -előre nézve, magányosan beszél.
-Sose foglak megérteni. Pedig ha egyszer megértenélek, biztos tudnék segíteni is.
-Nem kell a sajnálatod.
-Tudom. -úgy megölelném, de valamiért mégis úgy érzem nem tehetem. Castiel miatt van? Hisz ő... Gvááh, mindegy! Nehogymár egész hazaút alatt ezen gondolkodjak! Leszállunk a buszról, de még mindig nem beszèlünk. Miért van csendben? Ugyanilyen hangtalanul érkezünk haza, viszont az ajtó nincs bezárva.
-L-lysander. Én kinyitottam az ajtót.
-Ügyes vagy.
-De nálad van a kulcs. -kétségbeesetten nézek rá, ő pedig hátrébbhúz az ajtótól és bemegy. Látom ahogy bemegy a szobákba és egy női sikolyt hallok. Mi van már? Odarohanok, hogy megnézzem mi van és anyu fekszik az ágyon, miközben idegesen méregeti Lysandert.
-Anya...?
-Amarill! -mikor meglát felpattan és a nyakamba ugrik és puszilgat.
-Anyu! Hogy kerülsz te ide?
-Tudod, meggyógyult a "nénike" én pedig visszajöttem.
-De miért nem szóltál?
-Meglepetésnek szántam. Nem is örülsz?
-De, csak....
-Jajj, de bunkó vagyok. Hogy hívják a kis barátodat?
-Ööö. Anyu, ő itt Lysander. Lysander, ő itt anyu.
-Szia, Lysander.
-Örvendek. -gyahajj, ez milyen köszönés már Lysander? Anyu sokat sejtetően rám néz.
-És? Együtt vagytok? -Khm, khm, köhöm!!!
-Nem, Lysander csak egy jó haverom. Itt maradhat pár éjszakára?
-Hát... Nem tudom. -Lysander felé fordul- Nem akarlak megbántani Lysander, de Amarill még ehhez túl fiatal.
-Anyaa! Csak itt aludna!
-És mégis hol? Nem, Amarill!
-Aludna az én szobámban!
-És te hol aludnál?
-A saját szobámban!
-Aha. Szó sem lehet róla.
-Bazdmeg! -Megfogtam Lysander csuklóját és magam után húzva kirángattam a házból, egészen a parkig, ahol leültünk egy padra.
-De legalább kibékülsz a szuleiddel.
-Nem fogok hazamenni.
-Miért nem?!
-Ez nem olyan dolog amiről tudnod kéne.
-Aha! Értem! Szóval akkor az teljesen mindegy, hogy én mit szólok ehhez?!
-Igen.
-Már pedig vagy nálunk laksz, vagy veled maradok. Nem lehet ilyen szívtelen anyám!
-Felesleges.
-Mégis miért lenne felesleges?
-Amíg anyud haza nem jött, addig maradhattam nálatok.
-Hogy tudod ezt így mondani?! Nem is vagy szomorú? Egy kicsit se?
-Nem.
-Én pedig igen! És addig sztrájkolok veled, amíg be nem adja a derekát. -Érdekes. Olyan hamar megváltozott Lysanderről a véleményem. Mióta hozzánk költözött egy egészen új Lysandert ismertem meg. Csak azért nem volt szimpatikus, mert nem ismertem. Most megismertem valamennyire, de biztos vagyok benne, hogy ez még mindig nem az igazi arca. Annyira kíváncsi vagyok, hogy milyen is valójában! Miért nem beszèlünk többet? Most miért nem beszèlünk? Most mire gondolhat? Miért van az, hogy jelen pillanatban is, csak egymás mellett ülünk és nézünk ki a fejünkből?
-Mire gondolsz Lysander?
-Arra, hogy miért vagy itt?
-Mert jó barátom vagy.
-Ennyi?
-Miért nem érted meg, hogy csak segíteni akarok? Hogy egyszerűen csak azt szeretném, ha neked jó lenne. Ez annyira hihetetlen? -továbbra sem válaszol, én pedig csak nézek rá. Még sose néztem még ennyire. Nagyon érdekes a haja és férfias vonásai vannak. És, mint kiderült borotválkozik is. Olyan jófej. Én segíteni akarok neki. Valamiért kötelességemnek érzem. Mintha... Függne tőlem. Ha segíteni akarok rajta, akkor segíteni fogok! Idő közben beesteledett én pedig elaludtam. Lysander vállán ébredtem fel a telefon csörgésére. Vajon mennyi az idő?
-Amarill! Merre vagy?! -anyu az.
-A parkban. Miért?
-Gyere haza! Most!!! -próbál keménynek tűnni, mégis megkönnyebbülést hallok a hangjából.
-Lysander nálunk maradhat?
-Nem!
-Akkor nem megyek haza.
-Felhívom a rendőrséget!
-Nyugodtan. Talán 48 óra múlva érdekelni is fogja őket.
-Ha itt maradhat egy ideig hazajöttök?
-Aham!
-Akkor kapkodjátok magatokat! Amúgy is keresett egy másik fiú.
-Castiel??? -Basszus! Idő közben megfeledkeztem Castielről!
-Egy kis paradicsom.
-Anyaa! Ő vörös! Nem paradicsom.... Mindegy. Akkor indulok haza és mindent elmesélek. -letettem a telefont, majd a csendben bambuló Lysander felé fordulok, aki arra se méltat, hogy rám nézzen.
-Megyünk hazaa!
-Menj csak. -durcásan nézek rá. Most miért hisztizik?
-Te is jösz!
-Anyud nem lát engem szívesen. -ohh, most kajak ez a baja?
-Dehogynem. Csak fáradt. Na! Gyere, induljunk haza, mert nagyon kikapsz! -Ismét megragadom a karját és magam után húzom. Olyan, mint egy barbiebaba. Nem szól be ha rángatom, nem nyávog ha valami baja van. Jobb, mint egy házikedvenc! Hazamentünk, Lysander bement a szobámba én meg elmeséltem anyunak mindent, kivéve a bulit és hogy Lysander végig itt lakott. Elmondtam neki a Castieles és a Deborah-s dolgokat és még sok mást. Szóval majdnem mindent. Majd megcsörrent a telefonom.
-Igen?
-Hol a fenében vagytok?
-Castieeel! Mostmár itthon. -boldogan mondom neki, de vihar szagát érzem.
-Kerestelek.
-Tegnap este én is kerestelek!
-Eléggé le voltál kötve. Csodálom, hogy észrevetted, hogy eljöttem.
-Najó, ezt most fejezd be. Holnap megyünk együtt suliba?
-Ja. Cs.
-Szia Castiel. -nagyot sóhajtok és leteszem a telefont. Mégis mit kéne csinálnom?
-Anyaaaaaaa. Szerelmes vagyoook. (egész beszélgetés közben mellettem ült)
-Az jó dolog kicsim. Na most mars aludni.
-Oksaa.
Megfürödtem elkészültem és álmosan mentem be a régi szobámba, ahol (épp azelőtt, hogy befeküdtem az ágyba) ráeszméltem arra, hogy nem vagyok egyedül.
-Lysandeer. Húzódj arrébb. Aludni akarok. -meg se moccan- Lysander, figyelj álmos vagyok.
-Mellettem akarsz aludni? -egész éber, de nemtörődöm választ kapok.
-Hát, nem? -válaszként legurul a földre és hagyja, hogy én aludjak az ágyon.
-Nem aludhatsz a földön! Akkor inkább én alszom ott! -ismét semmibe vesz, úgyhogy az ágy másik oldalára feküdtem a földre. Ez így érdekes lesz.