És mielőtt belekezdünk a 4. Hétfőbe egy kis közlemény!!! Szeptember 2.-ától még ennél is ritkábban fogom közzétenni a napokat (vagy ha unatkozom órákon akkor gyorsabban xDD) És a lényeg amit mondani akartam:
Ezmááár a 4. hééét!!! El tudjátok hinni? :D :D :D Lassan egy hónap eltelik a suliból és még egy igazgatóit se kapott a mi szerencsés főhősnőnk :D Vajon minek köszönheti? Castiel gyakorlottsága vagy a Nataniellel ápolt jó kapcsolat? :D Mindegy is a lényeg viszont az, hogy komiba várom a következő kérdésre a választ:
Úgy haladjak mint a naptár, azaz várjak százvalamennyi napot pl karácsonyig húsvétig valentinnapig, vaaagy nem bánjátok, ha itt egy év rövidebb lesz mint 365 nap? XDDD Komiba el ne felejtsetek majd kommentelni és értelmes pozitív negatív kommenteket várok :) És HA tetszett akkor like :)) Ha pedig jobbra számítottál mondd el pontosan mire is :)) És a mai nap még csak a bevezető volt, lesznek itt konfliktusok, baráti támogatások, versengések és félreértések is!
Jó olvasást kívánok! (és sose hagyjon el benneteket a remény xDDD)
4. Hétfő
Tegnap anyu azzal fogadott, hogy mama testvére bekerült a kórházba és amíg valamilyen módon ki nem jön onnan ott fog aludni mamánál, hogy lelket öntsön belé. Szóval egyedül maradok. Remek. Remélem nemsoká jön haza, mivel nem szeretek egyedül lenni. Jó, hagyott itt pénzt meg minden, de akkor vagy én menjek vele, vagy ő maradjon itt velem. Kedvem se, energiám sincs bemenni ma a suliba, de muszáj. Felkapom a táskám és elindulok.
*később*
Leszállok a buszról és szép lassan ballagok be a suliba.
*folyosón*
Ott van Armin! Épp beszélget valakikkel. Odamegyek.
-Sziasztoook!
Amint odaérek hátbaverem Armint, aki a hirtelen támadástól meglepődik.
-Szia, Ami! Had mutassam be Alexyt és a legjobb haverját Idorit.
-Alexy? Az az Alexy?
Alexy elmosolyodik a reakciómon. És nevetve közli:
-Életnagyságban!
Hümmögve végigmértem Idorit és Alexyt és arra a döntésre jutottam, hogy....
hogy nekem is kell egy macskás felső!
-Hmm, nem okoztál csalódást!
-Haha, majd szerválok neked is egy két új cuccot.
Most mér? A szokásos tuhám van rajtam. Ennyire átlagosan festek benne?
-Akkor gondolom Idori is a te stylist ármánykodásod áldozata lett.
-Akár hiszed akár nem, ez most pont fordítva történt.
-Fordítva?
-Ja. Egész nap azt a nyomi Natanielt fogjuk követni és nyávogni neki.
-Miért?
-Haha. Hogy idegesíthessük.
-Ööö, sok szerencsét!
Alexy nevetve legyint és visszaveszi a szót.
-Szóval, Armin nem mond semmi szavtos részletet a kirándulásról. Csak volt valami! Mesélj!
Vajon mire céloz ezzel Alexy?
-Szavtos részlet?
-Kavartatok?
-Miiii?! Nem! Armin a legjobb barátom, pont mint neked Idori. Semmi nem volt és nem is lesz köztünk. Jól mondom Armin?
-Jól bizony!
Átkarolja a vállam és ugyanezzen a kezén a hűvejkujját feltartva jelez Alexyéknek, hogy így van.
-Viszont én úgy hallottam ma jön egy új osztálytársatok. Ne bizzatok meg benne. Legalábbis amíg jobban még nem ismeritek semmiképp se.
-Honnan tudsz te erről?
-Hidd el Idori, biztos vagyok benne, hogy a csaj egy álszent kis ribi lesz. Előbb utóbb saját magát leplezi le, de addig is higgyetek nekem. Megyek, még be kell mennem a "b"-be találkozni volt osztálytársammal. Sziasztoook!
-Hello.
-Szia!
-Csá.
Idori úgy emlékeztet valakire, de kire is? Bár tudnám. Belépek a "b"-sek termébe ahol hatalmas nyüzsgés és házimásolás van. Franciska is ott van a sok között.
-Franciska!
-Hé, Amarill! 
Szia. Nem tudsz átjönni később? Most azzal a szemét föci tanárral lesz óránk és tuti megnézi a házit. Ne haragudj!
-De, persze! Akkor majd visszajövök. Szia!
-Tényleg bocsi, szia.
Akkor mehetek is az osztályterembe. Vagy előtte menjek ki az udvarra és keressem még Lyst és Castielt? Áhh amekkora mákom van, úgy is találkozom velük. Jeee. Akkor viszont, nyugodtan mehetek be a terembe. Viszont ott lesz Kentin is. Gyajj de nem várooom!
*teremben*
Leülök a helyemre és a szememmel Kentint keresem. Hol lehet. Minden fiút jól megnéztem, de 100, hogy egyikse ő. Akkor becsengőig aludhatunk is. (tinédzser vagyok, sokat alszom, na. Ne nézzetek hülyének!) Épp a kedvenc számomat dúdoltam magamban, mikor egy mély férfihang bezavart.
-Hello. Szabad ez a hely?
A hang irányába kapom a fejem és rájövök, hogy nem nekem beszélnek. A mellettem lévő (egyes padok vannak közel egymáshoz) helyre mutogat a csavó. A csaj épp telefonozott és felnézett rá, majd elkerekedett szemekkel közölte, hogy nem tudja. Ez eddig is a mi osztályunkba járt? Háttal áll nekem, de jól vágott barna haja van, terepgatyát és fehér inget visel. Igaz most csak hátulról látom, de nem ismerős. Ki ez a gyerek?
-Nem ül ott senki.
Szárazon közlöm és az izomkolosszus nagyonsexy csavó rámnéz majd elkezd vigyorogni.
-Amarill!
Lehajol, majd átölel és 3 puszit nyom az arcomra. Olyan ismerős. Ez...
-Ken?! Basszus! Képeken sokkal "Ken"-esebb voltál!
Megtapizom a hasát.
-Te rohadtul megváltoztál!
-Ja, tudom sokan mondták.
-Hany centit nőttél? 10-et? Többet?
-8-at.
-Hatalmas lettél. És honnan szedted ezeket a széles vállakat? Válltömés?
-Amarill, én csak gyúrtam.
-Gyúrunk vazze'?
-Gyúrjunk!
Ken (?) levágódott a földre és elkezdett felülésezni!!! Én meg ott álltam és tátogtam, mint a harcsa. Mire végre felállt én kb olyan fejét vágtam, mint egy agyhalott zombie. Kentin megváltozott. Nagyon megváltozott.
-Te hogy...? Milyen szörnyű kísérlet áldozata lettél?
-Tessék?
-3 hét alatt lerendezted a 3 éves pubertást. Te tisztában vagy ezzel?
-Hát valami olyasmi.
-Ken te totál durván megváltoztál! El kell mennem kiszellőztetni a fejem.
Kimegyek az udvarra, hogy feleszméljek a jelenlegi sokkhelyzetemből. Ken megváltozott. De még ám! Még hogy! Ahhw! Sőt, extra ahhw! Lehet, hogy tényleg kísérleteztek rajta, vagy megharapta egy... Egy szupermodell. Fogalmam sincs.
*udvaron*
Castiel ott van a szokásos fa alatt, de nem egyedü, haneml egy csaj van vele. Csak nem bánja, ha odamegyek... Vagy igen? Végülis mikor érdekelt engem, hogy tetszik-e neki amit csinálok?
-Sziasztoook!
Miért köszönök ma mindenkinek így? Mindketten rám néznek, a lány agresszívan, Cas meg ugyanolyan nemtörődöm módon, mint általában. Megzavartam valamit?
-Szia Ami.
-Te meg ki a búbánat vagy?
Mi van ezzel a csajjal? Szarnia kell???
-Ezt kérdezhetném én is!
-Én Debi vagyok, Castiel csaja. De azt kérdeztem, TE ki vagy?
-Jaa, te vagy Castiel EX csaja? Én Amarill vagyok. A te szöges ellentéted.
-Cöh, ezt meg, hogy érted?
-Te a múlt vagy, én meg a jövő.
-Mi van?! Megtéplek ribi!
Én ribi? Nézett már tükörbe ez a csaj?! Castielre nézünk magyarázatra várva.
-Ha bunyózni akartok azt bikiniben tegyétek.
Értetlen fejjel bámulok Castielre aki valószínűleg tök komolyan gondolta az előbbi kijelentését. Ez normális ilyenkor?! Ránézek az exre aki önelégült képpel figyel.
-Minek örülsz? Úgyis meghalsz.
-Haha, ha Castiel mellettem marad és nap mint nap bámulhatom az értetlen képedet akkor nem bánom.
Ezzel átkarolja Castiel nyakát és hosszasan megcsókolja. Én ismét a begyakorolt harcsa képpel nézek rájuk és csak tátogok. Mikor befejezi(k) a "műsort" a csaj végighúzza a kezét Cas mellkasán le a hasa aljáig, megfogja az övjét a másik kezével pedig Castiel fenekét! Najó itt betelt a pohár! A hajánál fogva elhúzom a kis szajhát Castieltől, és meglepett (de még így is önelégült) arcába behúzok egyet.
-Nesze, te büdös kis ribanc!
Véletlenül (hahaha) akkorára sikerült az ütés, hogy patakokban dőlt Deborah orrából a vér. (muhahaha)
-Eltörted az orrom te kretén!
-Azon már úgy sem lehetett volna rontani.
-Itt egy zsebkendő.
Szúrós szemmel nézek Castilre, aki épp zsepit adott annak a szajhának!
-Lehettél volna finomabb is.
-Mi van?!
-Mi az, hogy mi van?! Neked mi bajod?! Most minek kellett ez?!
-Hogy mi??? Nehogy már én legyek a hibás!
-Mert szerinted ki az?
-Mondjuk te!
-Én???
-Ez itt az exed! Minek smárolgatsz vele?! Főleg előttem!
-Vége a játékunknak...
Mi van? Vége a játékunknak? Játék? Ne. Ugye nem a MI játékunknak?
-T-tessék...?
-Game over.
-Még mindig szereted...?
A hangom üres. Kétségbeesésnek semmi nyoma. Csalódott vagyok? Hiszen mindig mondta. Ez csak egy játék. Ha kap egy másikat, újabbat, akkor én kerülök a szemétbe. Ennyire egyszerű.
-Ő, még mindig fontos nekem.
-Fontos...
Odamegyek hozzá alig van köztünk pár centi, Deborah pedig minden mozdulatomat lesi, nehogy akár hozzáérjek Castielhez. Lendítem a karom és gyűrűstől mindenestől, bárminemű előzmény nélkül vágom gyomorszájon Castielt.
-Csak hogy egy kicsit azért neked is fájjon!
Visszarohanok az osztályterembe, beülök a padba és valahogy végigszenvedem az első órát. Miért érzem azt, hogy minden egyes pillanatban azon dolgozom, nehogy könnyzápor zúdítsa el az arcom. Minnél előbb el kell hesegetnem a gondolataimat.
*csrrr*
Mikor kicsengettek (rakéta üzemmódba kapcsolva) rohantam fel a tetőre. Miért??? Miért fontos neki még mindig az a szajha?! Miért fontosabb neki ő, mint én? Egész végig semmit nem számítottam neki? Tényleg csak egy eldobható játék voltam? A könnycseppek mint egy végtelen folyam folytak a szememből. A vállamra egy kéz telepszik. Felnézek, hogy ki az, de a könnyektől nem láttam. Gyorsan kitörlöm őket.
-Van kekszem kérsz?
-Haha, Ken... Áhh basszus *hangos sírás* Ken!!!
-Csss! Mi a baj Amarill?
-Olyan *szip* idióta vagyok!
-Miért lennél már az? Egy erős, kedves, okos lány vagy.
-Nem, nem vagyook!
Magához ölel én pedig a tenyerembe temetem az arcom.
-Csss! Bízz bennem! Nincs semmi baj.
*Hüp*
-Még belülről is teljesen más lettél.
-Igen, és ez annak köszönhető, hogy erőt adtál nekem, hogy végigcsináljam ezt a katonás szart.
-De én nem csináltam semmit...
-De igen. Hisz itt vagy nekem, nem? Gyere, hazakísérlek.
-De még van 5 óránk.
-Nem muszáj bemenni.
-Otthon se lesz jobb.
-Hidd el, anyud majd segít.
*siralmas nevetés*
-Nincs itthon!
Hát ezt beszoptam! De azért tényleg szeretnék hazamenni. Át kéne gondolni ezt az egészet. Pedig volt időm átgondolni. Mindenre fel kellett készülnöm, de akkor mégis miért ért ennyire váratlanul? Nem az én hibám... A csajra felkészültem, de hogy Cas ennyire... Ennyire... Szereti... Ismét elfog a fojtogató érzés és Ken szorosabban ölel.
-Gyere, menjünk. Nem tudom, hogy mi történt, de ha rám tartozna biztos vagyok benne, hogy elmondanád.
-Menjünk...
Felszálltunk a következő buszra és Ken hazakísért.
*kapuban*
-Akarod, hogy maradjak még egy kicsit?
-Aha.. Bejössz?
-Te is.
Értetlen fejjel nézek az új Kenre és elpirulok. Bejössz.
-Ken... Őrült nagy bunkóságnak tartanám, ha megtenném azt amit most szeretnék.
-De ha én is azt szeretném?
-Álompasi lett belőled. Egy vérbeli bishi. Miért én?
-Már általánosba is, mindig csak téged néztelek. Nem az a fajta vagyok aki könnyen feladja. Ha azt mondod nem kérsz, addig foglak kergetni, mire végre elfogadod amit adni akarok. Mindent, beleértve magamat is.
-Haha, még szerencse, hogy szeretem a csokiskekszet.
-Ne terelj.
-Meg akartalak kérni, hogy gyere be, de...
-Akarom, hogy most is elsőre igent mondj.
Megfogja a kezem, és mélyen a szemembe néz.
-Elsőre.
Én most nem vagyok olyan állapotban, hogy az új bishiKent sokáig elutasítsam. De ha eddig nem érdekelt, nem szeretném ezt csak azért mert egy kicsit (najó nagyon) megváltozott.
-Nem mondom azt, hogy nem szeretném, de be kell mennem, neked meg vissza kéne menned a suliba.
-Előbb még be akartál hívni...
-A régi Kent behívnám.
Amilyen gyorsan tudtam, elszakítottam magam tőle és kapun belülre mentem.
-Viszlát holnap Ken.
-Holnap.
Bementem a házba és forró fürdőben gondoltam át a dolgokat. Mikor végeztem fogtam egy papírt és felirtam rá a teendőimet.
------------------------------------
Ha valamelyiket esetleg nem tudjátok elolvasni, az csakis jó lehet :P Meglepii leeesz *-* (És amit az elején írtam el ne felejtsétek) (Jó, igen én már elfelejtettem, de mindj feltekerek és megnézem mi volt az xDDD)
facebookos csoport:
https://www.facebook.com/groups/344146375717239/?fref=ts
facebookos oldal:
https://www.facebook.com/pages/Minori-Luna-fanfic/349179921880154?fref=ts
=========> És ha sok komi és lájk jön akkor lehet, hogy már holnap délelőtt vagy koradélután felteszem az új rész ^-^ De ha annyi komi jön hogy csak úgy meresztgetem a szemem mint egy "harcsa" akkor AKÁR ma jöhet az új rész!!!
Éééés mégvalami a gyönyörű képeket köszönjétek Dei-channak :D És a pénteki kép, és ez a kép is Amarillről az ő tökéletes munkájának köszönhető *-* és Idori meg Alexy képe is az ő érdeme ^-^ Neki is nagyon köszönjük a szorgalmas munkáját! ♥
