10. Csütörtök
Az iskolába vezető út göröngyös járdáin haladok. Gyalok megyek. Ha minden a terveim szerint halad, ez lesz az utolsó napom az iskolában. Ma el kell búcsúznom mindenkitől. Idori, Alexy, Armin, Nathaniel, Kentin, Momo és Shizu.... Hát vége. Kemény fél évig bírtam igaz? Valamit nagyon rosszul csináltam. A legtöbb ember 4-5 évig van egy középiskolában, én pedig fél év után feladom. Tényleg szebb az élet pasik nélkül. A torkom összeszorul és nem tudok nyelni. Tényleg ennyi?!
Nem, most nem gyengülhetek meg. Nekem is és másoknak is így lesz a legjobb. Az érzéseim, pedig majd elhalványodnak és más formában újraélednek. Hiába gondolkozom, nem jut eszembe jobb megoldás. Csak az agyamra hallgathatok.
Ugyanazon a folyosón haladok, mint minden reggel és ugyanabba a terembe megyek. Ugyanazok a padok és emberek mellett megyek el, ugyanarra a helyre és ugyanazzal a fapofával ülök le, mint minden átlagos hétköznap. Minden annyira monoton és megszokott. Az egész mindenség kifakult és szürkés árnyalatba burkolózott. Ismerős illatok keverednek és a tipikus sulis álott levegőt szívom be az orromon és lélegzem ki a számon. A csengő pontban nyolckor szól és a tanár ismét késik. Semmiben nem különbözik ez a nap a többitől, mégis más. Mintha a felhők más színbe öltöznének és alapjaiban lenne más a szürke nap.
Nem tudom, talán csak a változás szeleit érzem. Hisz egyszer minden elkezdődik és véget is ér. Nincs értelme halogatni. Ma mindennek véget vetek.
Hiányozni fog ez az egész. A suli, az emberek, a légkör, a Sweet Amoris és úgy összességében minden. Mégis valahogy elégedettséggel tölt el, hogy el tudom fogadni a változást.
Első 2 órában a beletörődő gondolataimmal voltam elfoglalva, de szünetben Louis fordult hátra hozzám. Először csak nézelődött jobbra-balra, aztán visszafordult. Összeráncolt szemöldökkel néztem a tarkóját, de különösebben nem érdekelt, mit is akart mondani.
Lassan eltelt egy újabb óra és mikor a tanár kicsörtetett a teremből, Louis ugyanolyan lendülettel fordult hátra és nézett velem farkasszemet.
- Miért akarod itthagyni a sulit? - kérdezi, amire nem tudom mit mondjak.
- Semmi közöd hozzá. - nyögöm ki a teljesen irreális választ, de hirtelen ez tűnt a legigazabbnak. Tényleg nincs semmi köze a gondolataimhoz és a mélyebb érzéseimhez. Főleg, hogy még én sem vagyok teljesen tisztában velük. Felfoghatjuk menekülésnek, amit teszek, de most pont nem érdekel mások véleménye. Louis egy ideig emésztgeti a válaszom, aztán előlrefordul. Nem tesz semmiféle megjegyzést és nem is háborodik fel a válaszomon. Lehangoló, hogy még vele sem tudok veszekedni egy ilyen napon. A hátralévő órákban továbbra sem keresem senki társaságát és mások sem tévednek felém. Kicsit elszomorít ez az egész, hogy senkitől sem búcsúztam el, de nem tudom, hogy mondhatnék el ilyen dolgot. Nem akarom magamra vállalni azt a feladatot, hogy én legyek az, aki kezdeményezi a búcsúzkodást. Mondjuk a többiek nem is tudják, hogy ilyen közel az elválás... Otthon már látom anyu cipőjét és táskáját a nappaliban. Hazajöttek.
Hirtelen izgulni kezdek a közeledő beszélgetés miatt. Hevesen ver a szívem és izzad a tenyerem. Tétovázva lépek be a konyhába, ahol anyu épp főz. Nem vesz észre, ezért köszönök neki, mire végre hátrafordul.
- Szia kicsim, hát hazajöttél? - mosolyog rám, majd ölelésre tárja a kezét. Kisebb hezitálás után visszaölelem és furcsálóan nézek rá. Ha jól emlékszem mi haragban váltunk el, vagy nem? Na mindegy, jobb lesz, ha felhozom a költözés témát, míg jó kedve van.
- Anyu. Költözzünk el, jó? - kérdezem.
- Miért szeretnél elköltözni? - kérdez vissza meglepetten.
- Másik suliba szeretnék menni, új barátokat, ismerősöket szerezni és egy külön szobát Louistól. Anyu tinédzser vagyok, szükségem van a magánszférára.
- Ez minden?
- Nem elég?! - akadok ki.
- És minden szerelmi csalódásod után új helyre szeretnél majd költözni? - kérdezi, mire én hitetlenkedve nézek rá.
- Ennek semmi köze Lysanderhez! - förmedek rá.
- És Castielhez?
- Hozzá meg mégkevésbé. Tényleg csak saját szobát szeretnék. Miért olyan nehéz ezt megérteni?
- Miért van szükséged saját szobára?
- Gondolj vissza tizenéves korodra. Neked mire volt szükséged akkor?
- Jogos. Igazából áthelyezték Willt is máshová és szükséges lenne a költözés, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy kiszakítsalak téged ebből a jól megszokott környezetből. Tényleg szeretnéd a váltást? - szóval hazudott amikor azt mondta, hogy Lysander miatt akar költözni? Mindegy, most nem ez a legfontosabb.
- Igen. Szükségem van rá. - bólintok rá.
- Jó. Akkor holnap reggel elmegyek oda, ahol ki akartuk venni az albérletet és az ottani iskolába is, aztán ha elintéztem, együtt elmegyünk a Sweet Amorisba elintézni a kiiratkozást. Olyan tíz óra körül azért keljél fel, rendben? Vagy addig elmehetsz helyettem bevásárolni.
- Kihagyom, de azért köszi. - húzom el a szám. - Akkor hétfőtől másik suliban kezdek?
- Ha neked is jó így, akkor igen.
- Jobb, igen. És legalább Willnek sem kell buszoznia reggelente.
- Willnek szolgálati autója van, nem tudtad?
- Lényegtelen. Megyek be a szobába, jó? Szólsz ha kész a kaja?
- Igen. - válaszol.
- Oké, köszi! Szeretlek anyu!
- Én is téged, kicsim. - válaszolja, de én ekkor már a szobában vagyok. Holnap elintézzük az átiratkozást, hétvégén pedig költözünk. Ahogy nézem anyu már elintézte a dolgokat, mikor mégis meggondolta magát. Nem tudom megérteni milyen gondolatmenetei lehetnek. Holnap járok utoljára a Sweet Amoris Gimnáziumban. Minden pillanatát ki fogom élvezni.
Szeretem azt a helyet.
Remélem az újat is épp ennyire fogom szeretni.