Péntek
Igen, itt a péntek. Ha már erről van szó, egyik ismerősömnek volt egy péntek nevű macskája, de elszökött. Nos, ehhez nincs hozzáfűznivalóm. Felöltözök, megfésülködöm és elindulok a suliba. Castiel mint általában, most is az udvaron van.
-Szia Cas! Mizu?
Nem tudom, mit tátogott el akkor. Zavaró.
-Szia Ami! Vártam valakit.
Igen? Kit? Egy csaj?
-Kit?
-Nocsak, most te vagy féltékeny?
-Egy cseppet sem! Nem is érdekel, kire vártál! Amúgy sincs semmi közöm a dolgaidhoz.
-Téged vártalak.
E-engem?! Miért várt engem Cas?
-Nincs kedved ma ellógni a sulit?
Ellógni? A sulit? Ez normális?!
-Persze, hogy van kedvem. Viszont nem fogom. Neked sem kéne ennyit lógnod. Akár ki is csaphatnak miatta.
-A kis szent.
-Ahjj! Most biztos, hogy nem engedem, hogy rábeszélj. Legutóbb is jól lecseszett anyu, hogy "hogy csinálhattam ilyet?" és teljesen kiakadt!
-Legutóbb?
Ez tényleg nem tudja, miről beszélek?!
-Tudod. A tetőn. Akkor is ellógtam az első órát.
-És nem érte meg?
Elpirulok a gondolatra, hogy akkor és azóta mik történtek ööö, khm, köztünk. És ekkor (hál' istennek) Lysandert látjuk meg a kapuban. Nem is baj. Elég kínos kezdett lenni ez a beszélgetés. És amúgy sem szeretnék Cas játéka lenni. Lys, mint valami mentőöv közeledik felénk. Ne! Elkanyarodik a suli felé. Szólnom kell neki. Szólok neki.
-Lysander!!! Szia! Jövőhéten akkor te is jössz az osztálykirándulásra?
Ezaz! Észrevett. Cöh, eddig is 100, hogy észrevett. Mindegy. Ide fog jönni. Oké! Megcsináltam!
-Igen én is megyek.
Nem kérdez. Ööö ok. Nincs téma. Kicsit kellemetlenül érzem magam.
-Ti mióta is ismeritek egymást?
-Régóta.
Na, Castiel is megszólalt. De, nemtom. Nekem ez akkor is kínos. Mind a ketten néznek, és azt várják, hogy ÉN mondjak valamit. Gáááz.
-Öhm, akkor én megyek is.
Asszem az lesz a legjobb, ha kettesben hagyom őket. Hmm, kettesben. Egyre perverzebb leszek!!!
-Aha, szóval inkább mész Natanielhez.
Wtf?! Castieeel!!! Nem zavar, hogy itt van Lysander is?!
-Nem! Én órára megyek! És Lysandernek is ezt tanácsolnám, ha nem akar már első nap rossz benyomást kelteni!
Asdasdasd!!! Ez kész! Nem is érdekel! Nem várom meg, míg válaszol. Hátat fordítok nekik, és megyek be órára. Épp jelzőre érek be a terembe. Legalább van időm megkérdezni Natanielt, hogy mi lett a tegnapiból.
-Szia Nat! Amberrel mi van?
-Egy hétre eltiltották a suliból. Nagyon kiakadt, mivel most lett volna az egyhetes osztálykirándulásuk, és állítólag ők is oda jönnek mint mi. Azt mondta az igazgatónőnek, hogy majd a kirándulás után hadd legyen a büntetés, mire az igazgatónő azt mondta, hogy ha mond egy jó okot akkor mehet.
Na? Tovább?
-Igen? És erre ő mit mondott?
Nat a homlokát fogva lehajtja a fejét. (igen, ezt nevezem én facepalmnak xD)
-Azt mondta, hogy ha most nem megy el, elszalaszt egy lehetőséget, hogy egy hétig együtt legyen Castiellel.
Váó! Ne mááár! Kajak? Hát ez mekkora! Oké. Ezt még fel kell dolgoznom. Castiel+Amber? Szép pár!!! Legközelebb ha Castiel molesztál, megmondom neki, hogy menjen Amberhez, ő szívesen fogadja! A vigyor már teljesen szétterül az arcomon.
-Te ezt nevetségesnek találod?
Hahahaha, IGEN!!!
-Hihi, nem. Ne haragudj, csak elképzeltem.
És én hülye, megint elképzelem!
-Pfffssz, hahahaha! Ne haragudj, hihi, mindjárt abbahagyom hehehe. Jó várj, azt hiszem jól vagyok.
*mély lélegzetet veszek*
Általában ezután csak még jobban nevetek, de Natanielre való tekintettel, abba tudom hagyni a nevetést.
-Khm, bocsánat. Tényleg nem volt szándékos. Megbocsátasz nekem?
A legcukibb bociszemeimmel nézek rá, hátha így megenyhül.
*sóhajt*
-Igen. Rád nem tudok haragudni.
Ezt olyan szomorúan mondta.
-És ez baj?
-Nem tudom.
Valami rosszat csináltam? Íjj! Tuti a legutóbbi beszólásom! Igen. Biztos, hogy még mindig a tegnapelőtti "dolog" miatt hisztizik. Nem szólok semmit, még a végén valahogy mégis sikerül magamra haragítanom.
-Nataniel, szerinted én milyen lány vagyok?
-Néha felelőtlen, befolyásolható és naiv, de alapjában véve rendes lány vagy.
Ezt olyan gyorsan és határozottan mondta, mintha számított volna a kérdésre. Tényleg ennyire egyértelműen ilyen vagyok? Témát váltok.
-Várod már a kirándulást? Egy hétig összezárva velem. Nem túl csábító ajánlat.
-Az nem túl csábító, hogyha a B-sek is ugyanoda jönnek mint mi, akkor Castiellel is össze leszek zárva egy hétig.
Basszus! Erre nem is gondoltam! Egy hét velük, a Balatonon. Úgy, hogy még ki se húztuk ki-kivel lesz egy szobában. Meg amúgy az északi vagy déli partra megyünk? Elfelejtetteeem!
-Hova is megyünk pontosan?
-A szállásunk Balatonlellén lesz.
-Aha, és az az északi vagy déli parton van?
-A délin. Szemestől nem messze.
Nesze neked föci 3-as. Déli parton van. Az a lenti, ugye? Akkor Siófok fele leszünk valahol. Asszem. Cöh, majd követem a többieket és kész! Majd pont azt fogom magolni, hogy hogy következnek a Balcsinál egymás után a városok.
-Az jó! Azt hallottam, ott sekélyebb a part.
-Igen. Nemsoká becsengetnek, úgyhogy megyek a helyemre. Szia!
-Ööö, szia.
És végigszenvedtem mind az öt órát. Mindenki teljesen be volt zsongva a kirándulás miatt. Ofőn kisorsoltuk ki-kivel lesz egy szobában. Én valami Melodyval. Várjunk csak! Ha Cas-ék osztálya is oda jön ahova a mienk, akkor Lys is ott lesz! Ez most, hogy jutott eszembe? Istenem, nem kellett volna az a kávé reggel. Amúgy én mióta kávézom? Mindegy. Megyek haza. Az udvaron ott van Lysander, de hol van Cas? Így, hogy egyedül van legalább tudok vele beszélni.
-Szia Lysander!
-Hello.
-Ma is próbáltok Cas-sel?
-Igen.
-Megnézhetem?
-Nem tartom jó ötletnek.
-Kár.
-Azért köszi, hogy érdeklődsz.
Melegen rámosolygok. Nem szeretném abbahagyni vele a beszélgetést.
-Akkor most Castielt várod?
-Igen.
-Ő hol van?
-Hazament a gitárjáér.
-Aha. Értem. Akkor én léptem is. Jó gyakorlást!
Megyek hazafele, mikor belebotlok a nagyon dühös Castielbe.
-Mi a baj, Cas?
-Semmi.
-Hé! Nekem elmondhatod.
-Elszakadt a húr a gitáromon, úgyhogy a mai próbát el kell halasztanunk!
-Miért nem veszel egy újat?
-Haha, azért mert ilyesmire most nincs pénzem.
-Szüleid otthon nem adnának rá?
-Egyedül lakom.
Egyedül lakik? Erről nem is tudtam. De rossz lehet neki. Gondolom épp annyi zsét adnak neki ami kajára+számlákra elég. De bunkónak érzem magam!
-Tudod mit? Menjetek be, készüljetek elő a próbára. Én majd viszek neked húrokat. Sietek rendben?
-Nem kell megtenned...
-Maradj csendben! Menjetek be aaaa. Oda ahol próbáltok, készüljetek elő. 20 perc alatt megjárom oda-vissza. Szia!
És mielőtt megpróbálna ellenkezni én továbbmentem a pláza felé. Asszem ott van ilyen bolt.
*boltban*
Itt is vagyok. Az előttem lévő férfi pont most fizetett, úgyhogy én jövök.
-Jó napot! Gitárhúrt szeretnék venni.
-Tessék. Ilyen fajtáink vannak.
3 fajta húrt tesz le elém. Melyik legyen? Basszus! Miért nem kérdeztem meg Castielt, hogy milyen kell?
-Ööö, az igazat megvallva nem igazán értek hozzá. Megmondaná nekem melyik a legjobb?
-A Butterfly-t szeretik a legjobban.
-Rendben, akkor az jó lesz. Mennyibe kerül?
-6800Ft
Mennyi?! Azt a kurva...Huhh, most de káromkodnék egy sort! Megér nekem Castiel ennyit? Wááá! Jó, ha már ilyen szart veszek, akkor vigyek jó fajtát. Odaadom a 6800Ft-ot és sietek vissza Castielékhez. Huhh, jó vagyok! Egy negyed óra alatt megjártam!
*suliban*
Castiel ott vár rám a folyosón, nem is baj, mivel nem tudom, hogy hol próbálnak.
-Megjöttem!
-Azt látom.
-Tessék. Itt van. Remélem ez jó lesz.
-Huhh, Butterfly? Az kemény. Nem gondoltam volna, hogy tudod melyik a jó húr. Na, mondd. Mennyivel lógok neked? Amint tudom megadom.
-Hülye vagy?! Gondolkodj már! Szerinted nekem milyen érzés lenne, ha elkérném tőled az árát? Hmm? Azt akarod, hogy egy életre bűntudatom legyen?! Örülnél neki?
-Jó, rendben felfogtam. -közelebb lép- Akkor mivel szeretnéd ha kárpótólnálak?
Castiel, ezt ne. Lefele nézek, hogy leplezzem zavartságomat.
-Ígérd meg, hogy semmi rosszat nem csinálsz amíg kiránduláson leszünk.
-Én nem megyek kirándulásra.
-Micsoda? Miért nem?
Miért kérdezem meg? Hisz tudom. A pénz.
-Haha, hiányozni fogok?
Szomorkás mosoly jelenik meg az arcán, pedig látom rajta, hogy próbálja leplezni. Nem akarom, hogy szomorú legyen.
-Nagyon.
És mostmár én is szomorúan mosolygok, csak én meg sem próbálom leplezni. Úgyse sikerülne. Sose voltam valami nagy színész.
-Akkor, jó próbát.
-Köszi.
Nézek rá és vonakodva, de ölelésre tárom a karom, és ő átölel. Aztán elmegyek. Hirtelen olyan szomorúnak érzem magam. Egyedül van. Nincsenek ott neki a szülei. Vajon mi vitte rá őket, hogy egyedül hagyják a fiukat? Vagy ők csak "elegedték"? Nem tudom és valamiért nem is akarom megtudni. Nem akarok úgy gondolni Cas szüleire mint valami szörnyen rossz szülőkre. Hirtelen nagyon örülök annak, hogy a drágább húrt vettem meg. Remélem ő is örül neki, és mikor játszik vele, boldog lesz. Hazaérek. Megnézem a face-emet. Ken írt!
"Kontaktlencse. A katonaságnál nem igazán szeretik a szemüveget. Az elején nagyon szar volt, de már megszoktam. Bejön az új külsőm? Milyen Lysander? Ő ki? Ha valaki nem hagy, akkor pedig szólj nekem majd én leverem! Jó éjt!"
Ez beteg! Mi az, hogy "bejön az új külsőm?" mintha ez számítana. Válaszolok neki, de úgyis csak holnap látja majd. Vagyishát, vszeg ezért kívánt jó éjszakát.
"Lysander most iratkozott át hozzánk, és Castiellel egy bandában játszik. Kicsit különc, de jófej srác. Nem a külső számít. És belsőre épp annyit változtál, mint külsőre. Vááov, te lettél a macho? Vagy mi ez az új "verekedős" stílus? Nagy lett a szád, törpiii ;) Hidd el, meg tudom védeni magam ha kell. Szegény Lys, ezt már első találkozásunkkor megtudta. Ezt nem részletezném. Mondjuk úgy, hogy első látásra jobban hasonlított egy szellemhez! De ez hosszú story, majd egyszer lehet elmesélem. :) Jövőhéten osztálykiránduláson leszünk, úgyhogy nem fogok tudni neked írni. Jó éjt Kentin!"
Ezután semmi különleges nem történt. Mindent megcsináltam amit délutánonként szoktam, aztán elmentem aludni. Kíváncsi vagyok milyen lesz a kirándulás. Az időjósok azt mondják, hogy most jó idő lesz. Remélem igazuk lesz. Balcsiii, itt jövök!