És álmosan keltem, jupííí! Natanielről álmodtam. Köhm, mondjuk úgy, enyhén pfuuj, vááá, blööö volt! Pedig nem szoktam emlékezni az álmaimra. Érdekes. Remélem nem valami jel, mert akk kiakadok.
Álmom:
Castiel KUTYÁJA hazakísért a suliból, mikor Natanielt megláttuk a házunk előtt. Aztán odaállt elénk egy rózsával és ezzel a monológgal "szeretlek, és mindig is szeretni foglak, kérlek légy a feleségem" hááát, köhm, izéé, csak néztem rá, majd lehajolt, odaadta a virágot a KUTYÁNAK!!!, majd MEGCSÓKOLTA!!! -És ezzel még nincs vége!- Ekkor jelent még Castiel, őrjöngve, hogy már pedig nem engedi át Natanielnek a kutyáját, mivel ők épp várnak 4 kis kölyköt. -ééés igen, Castiel az apjuk- majd minden fehér lett.
Ezzel felébredtem, és nem tudok visszaaludni. Még nagyon korán van, úgyhogy lefekszem az ágyra és átgondolom az elmúlt egy hetem. Ööö, ez gáz... Visszasírom a hétvége nyugalmát! Most már mindegy, elszúrtam. Az a baj, hogy nem tudom tisztázni magamban az érzéseimet. Nem hiszem, hogy szeretném Castielt, de ez több mint barátság, különben miért mentem volna bele a csókba?
A csók, hmm. Életem legjobb csókja volt. Kár, hogy már vége. Azt a pillanatot megőriztem volna egy életre. De már vége, és soha nem jön vissza. Amúgy se működne köztünk ez az egész, főleg hogy én bizonytalan vagyok benne. Igen, ez teljes mértékben az én hibám, de tenni fogok azért, hogy jóvá tegyem! Igen, megteszem! De nem ez az egyetlen gond, van más is. Nataniel. Ő meg egyszerű barát, vagy még annyi se. Nem érint meg az se, ha ő utál vagy valami hasonló. Hidegen hagy a srác. Viszont azt sajnálom hogy Ken elment. Ken? Ken az a tipikus hülyegyerek akinek egyszer-egyszer van néhány jó pillanata, aki belém esett. Úgyhogy én még várok az igazira.
*csrrr*
-Basszus! Már ennyi az idő?!
Megyek elkészülök, aztán lépek suliba. Hamarabb kell mennem hogy legyen időm Castiellel dumálni!
*iskolaudvarban*
Hmm, vajon hol lehet? Oh, ott ül a fa alatt! Na mi van? Árnyékba burkolózik?! Mindegy, odamegyek.
-Castiel beszélnünk kell.
Basszus, be van dugva a füle, nem hall, és mivel csukva van a szeme nem is lát! Oké, itt az alkalom! Odahajolok a füléhez, hogy jó hangosan belekiabáljak, de nem jön össze, mivel megfogja a kezem és a derekam, majd az ölébe húz. Ne, Cas, én ezt nem akarom!
-Írói megjegyzés: gome a helytelen megfogalmazásért, de ha belelendülök az írásba nem mindig figyelek oda... Hmm érdekes részénél szóltam közbe úgy látom... Vajon Amarill elmondja Casnak az érzéseit, vagy önző módon megijed, és magában tartja őket, amivel Castielt veri át? Úgy látom sötét a csaj, mivel kedden nem vette észre, hogy Nataniel mit is mondott, csak az érdekelte, hogy találta meg Amber a képet. Engem az is érdekelt volna, miért volt Nat szobájában? Azt se értem miért ilyen "kedves" Nattal ha ennyire hidegen hagyja állítása szerint, és az ÉN Casomat miért smárolta le, ha dobni akarja?! *mérges fej* írói megjegyzés vége-
Kipattanok az öléből, mielőtt valaki meglátna minket.
-Castiel! Ezt mégis hogy gondoltad?!
-Nem értem, mire gondolsz.
*ismét az a jól ismert, sejtelmes mosoly*
-Castiel beszélnünk kell.
-Mondd, Ami.
-Komolyan. Az a tegnapi nem tudom, mi volt. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de nekem nem jelentett semmit.
"Semmit? Komolyan?!" gúnyolódik velem a tudatalattim.
-É-én nem tudom miért tettem, a pillanat heve, a jellemed, a kisugárzásod, a...
NEM! Ezt abba kell hagynod! Most meg akarod kérni, hogy járjatok vagy le akarod koptatni? Basszus! Én most saját magamban beszélek?! Ezt is abba kell hagynom.
-Azt akarom kinyögni, hogy kérlek felejtsd el a tegnap este történteket, mert nem akarlak elveszíteni, remek barát vagy. Tudom, hogy szemétség amit kérek, de meg tudnánk próbálni?
-Mit kéne megpróbálni? Nekem eleve nem jelentett semmit az egész. Nem szeretem, ha komolyan veszik a játékaimat! Nyugi, nem vagyok szerelmes beléd, vagy valami hasonló. Még a feltételezés is abszurd!
-De...
-Mi de?!
Odahúz magához és megcsókol, sokkal erőteljesebben, mint tegnap. Sokkal hidegebben.
*elenged*
-Ez nekem semmit nem jelent, érted?!
M-mi? Nem értem. Mit mondott? Nem. Nem. NEM engedhetem magam át ennek az üres érzésnek!
*pofonvágom*
Csak néz rám kiismerhetetlen nézéssel, talán nem erre a reakcióra számított? Odalököm a fához ami alatt állunk, és most én csókolom őt, éppolyan hűvösen, mint az előbb ő engem. Elfordulok tőle.
-Csakhogy tudd, nekem se jelent semmit. Te magad sem jelentesz semmit számomra.
Ezzel a gyönyörűszép, gyönyörűen elbaszott monológgal vonultam be az iskolába, egyenesen a wc-be, ahol bezártam a fülkeajtót, lehajtottam az ülőkét, a lábaimra dőltem és könnyek csùrdùltak le az arcomon. Nem sírhatok, hisz nincs miért. Csalódás. Szóval csalódtam benne. Nem értem miért, nem értem mit vártam, nem értem mit akartam. Nem érdekel. Nem érdekel, hogy érzek most vagyhogy mit akarok csak az, hogy meg kell mosnom az arcom, és be kell mennem a terembe, még jelző csengetés előtt.
*teremben*
Nataniel furán néz rám. Lehet, hogy valami baj van? Elindult. Ide fog jönni? Most már tuti. Valami baj van.
-Nataniel.
-Amarill.
Már megint ez a hűvösség. Mi baja van már mindenkinek?!
-Örülök, hogy bejöttél órára.
Valamiről lemaradtam? Miért ne jöttem volna?
-Miért ne jöttem volna? Történt valami?
-Úgy láttam, nagyon elfoglalt vagy. Nem voltam benne biztos, hogy bejössz első órára.
-Mikor voltam elfoglalt, mi van?! Beszélj egyenesen!
-Kint az udvaron! Az ablakból láttam az egész jelenetet! Mióta vagytok együtt?
-Ezek szerint nem hallottad, mit beszèltünk igaz?!
-Nem, és nem is akartam!
-Nem vagyunk együtt Castiellel, vannak jó pillanatai, de alapjában véve idegesítő és bunkó. Lehet, el van szállva magától, vagy nem tudom, de velem ne játszadozzon! Vagyis, izéé... Miért is magyarázkodom?! Semmi közöd az egészhez! Amúgy, másnak a suliból nincs barátja?! Vagy mindet letámadod?! Engem az se érdekelne! De nekem nincs pasim, úgyhogy menj, zaklass mást!
Ezután valamit mondani akart, de bedugtam a headsetemet, és amíg nem jött a tanár zenét hallgattam. Most nagyon nincs kedvem Natanielhez. Suliból hazamenet az udvaron láttam Castielt, egyikünk se ment oda a másikhoz, de nem is baj. Miután hazáértem, megcsináltam az elmaradt házikat, bekentem az arcom mélytisztítóval (aminek hála nincs patim), hajat mostam, kifestettem a körmöm stb... Majd lefeküdtem aludni úgy, hogy nem is sejtettem mik történnek holnap.