-Mari. Mari! (A'mari'll)
-Apa...?
Utálom ha Marinak szólít.
-Iskolába kell menned, Mari!
-Nem akarok...
-Hiszen ez lesz az első napod a suliban! Legközelebb csak 8. végén lesz ilyen!
-Mi? Apa?! Dehisz... H-hiszen te meghaltál!
-Tessék, kicsim?
-Ááá...
-Amarill! Amarill!!!
Kinyitom a szemem és a táborban vagyok, Melody pedig a vállamat ráncigálja.
-Ébren vagyok. Asszem...
-Rosszat álmodtál?
-Igen. Vagyis nem. Nem tudom, nem emlékszem rá. Én keltettelek fel?
-Igen, de nem baj. Legalább hamar kész leszünk és lesz időnk össepakolni a cuccunkat, hogy ne ma este vagy holnap reggel kelljen.
-Jó.
Miért álmodtam apuról? Már rég meghalt. Az ő hibája! Miért kellett olyan gyorsan mennie? Miért nem állt meg a stop táblánál? Kicsi voltam még mikor ez történt. Alig emlékszem az arcára. Nem kellene ilyen régi dolgokkal foglalkoznom. Megyek felöltözöm és összepakolok mindent ami a hajókázáshoz kell.
-Készen vagy Amarill?
-Pill.
Gyorsan kisminkelem magam és megyünk Melodyval kajálni. Váh, joghurtos gabonapehely. Nem baj már csak ma kell kibírnom, holnap indulunk vissza. Hazamenni... Vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Jó volt itt lenni a Balatonon, de már vágyom haza. Tegnap is nagyon jó volt az élményfürdőben. Olyan jól elvoltunk Melodyval. Jól elvoltunk?! Várjunk csak!
-Melody! Te nem vagy hidrofóbiás?! Azt mondtad még kádba se fürdessz csak zuhanyozol! Tegnap meg tök jól elvoltál a nagy vízben! Most akkor mi van?
-Észrevetted? Hát... Igazából nincs víziszonyom, csak Nataniellel akartam maradni a parton, mert aznap ő nem ment bele a vízbe.
-Nem kellett volna hazudnod nekem!
-Kérlek Amarill ne haragudj rám! Én nem akartam semmi rosszat! Bocsáss meg nekem!
-Ööö, ok rendben. Nem haragszom, oké?
Jó, igen haragudtam, de nem reagálta ezt egy kicsit túl? Néha fura ez a Melody. Biztos nincs sok barátja. Szegény... Armin és Nataniel jönnek be az ebédlőbe és állnak be a sorba. Armin felénk jön, de Nataniel máshova ül. Miért? Besértősött a tegnapi miatt? De gyerekes!
-Sziasztok lányok!
-Armin.
-Szióka Armin. Mizu?
-Ezt inkább én kérdezhetném. Tegnap a fürdőbe jól leráztál mikor dumálni akartam veled.
-Öhhm, igen. Egy kicsit elegem volt a fiúkból. Nataniel besértődött, Castielnek dúlnak a hormonjai, előtted meg tökre beégtem.
-Előttem? Mivel égtél be előttem?
-Cajj Armin, mintha nem tudnád!
Melodyra pillantok aki figyeli a beszélgetésünket. Remélem Arminnak leesik, hogy hallgatnia kéne.
-Jaa, hogy azzal! Áhh az nem gáz, csak legközelebb vigyél engem is.
*kacsint*
-Mindenképp.
Melodyra pillantok, aki veszi a lapot és nem kérdezősködik. Örülök, hogy ennyire értelmes lány és felfogja ha valamihez nincs köze. Jajj, ne. Közeledik Mr.Perverzvöröske.
-Csá. Mizu?
Castiel leül mellém és közben egy széket Lysandernek is idehúz.
-Én megyek Amarill. További jó étvágyat nektek.
Nee, Melody ne hagyj itt!!!
-Szia, Mel.
-Na, tök jó Lys. Mostmár van helyed neked is. Ülj le annak buzinak az ikertesója mellé.
Lysander szó nélkül átül (miért "engedelmeskedik" Casnak?), én meg nem értem mire céloz Castiel. Armin meg csak eszik tovább, mintha nem is hallotta volna. Senki nem akar nekem elmagyarázni semmit?!
-Lysander ne pincsiskedjél már ennyire Castielnek! Castiel te meg magyarázd el, hogy mit makogsz! Armin te meg ne hagyd már, hogy ilyen hülyeségeket pofázzon ez az idióta!!! Légy férfi!
Lysander úgy csinál mintha nem most pincsiztem volna le és felbontja a joghurtját. Hát ez kész! Castielre pillantok magyarázatra várva.
-Akarod tudni, hogy mi van szivi?
-Ezt mondtam, nem?
-A te kis Arminkádnak van egy ikertesója. Eddig stimm?
-Állj le Castiel! Nem szükséges tudnia róla!
-Mi van Armin? Miről nem szükséges tudnom?!
-Armin tesója Alexy, egy homokos köcsög.
-Mármint... Meleg?
-Mint a kályha.
*büszke mosoly*
-És téged ez boldoggá tesz? Te is buzi vagy? Vagy miért vigyorodsz?
-Én nem, de ki tudja mi ragadt Arminra a testvérkéjéből?
-Csak, hogy tudd, Armin nem meleg. Igaz Armin?
-Ki tudja? Castiel, megengeded, hogy Amivel leteszteljük?
-Csak nyugodtan.
-Mi van?! Hééé, tesztelgessetek mással! Az én szívem már Lysanderé.
Lys döbbenten néz fel a kajálásból. Ez az! Végre ő is felfigyelt a beszélgetésre!
-Pffhahaha! Na végre, hogy mutatsz egy kis érdeklődést a beszélgetés felé. Már azt hittem itt se vagy.
*hangosan nevetek és rákacsintok Lysanderre*
-Hmm, Amarill. Azt hiszem, nekem is van két fülem amivel hallok. Egyszerűen csak hidegen hagy a két szerelmes civódása.
-Cöh! Én nem vagyok szerelmes senkibe! Főleg nem Castielbe!
-Nem rád mondtam.
-Mi az már Lyzi, ne beszélj hülyeségeket.
*elpirulok*
-Azt hiszem én megyek. Már megettem a kaját.
Felállok és elrohanok. Miért jöttem ennyire zavarba? Ahol gyülekezni kell leülök a padra és várom az indulást. Leül mellém egy szőke fiú.
-Szia. Te vagy Amarill, igaz?
-Igen. Te pedig...
-Dakota. Tegnapelőtt este láttalak egy bárban. Két pasival voltál. Hamar leléptél, nem volt jó a buli?
-A buli jó volt, csak a két hapi nem volt jó. Átmentem máshova, hogy leszálljanak rólam. Nem voltak valami szimpatikusak.
-Nagyon jól néztél ki aznap este. Viszont, ma sem nézel ki rosszul.
-Öhm, köszi. A kezeden az egy tetoválás?
-Aha, tetszik?
-Nagyon! Én is szeretnék tetkót, csak anyum nem engedi.
-Még indulásig van egy kis időnk. Nem sétálgatunk egy kicsit itt a tábor területén?
-De, persze. Menjünk!
*sétálunk*
-Van pasid Ari?
-Ari?
-Amarill-ból vedd ki mall-t.
Basszus! Vennem kell egy álomfejtős könyvet! Az álmomba apu is ilyen tök gagyi becézést adott a nevem játékával!
-Szóval? Van pasid?
-Nincs.
-És akarsz?
-Akarjak?
-Azt csak te tudhatod.
-Neked van csajod?
-Ninncs.
-És te akarsz?
-Attól függ, hogy csókol. Te hogy csókolsz?
-Meg akarod tudni?
-Meg akarjam tudni?
-Ne.
-Ne? Miért ne?
-Ti-tok.
-Ki akarom deríteni azt a titkot.
-Nem teheted.
-Miért nem?
-Mert engem te nem tudsz elcsábítani.
-Miért vagy ebben ennyire biztos? Szerelmes vagy valakibe?
-Nem.
-Akkor ez könnyű lesz..
Megfogta az államat és hátul a hajamat és megcsókol. Megpróbálom elhúzni a fejemet, de erősen tartja. Elveszi a száját és meghúzza a hajam, így fejem felemelem. Most a nyakam csókolja.
-Jó ebből elég, unlak már. És te akarsz engem behálózni? Ez szánalmas.
-Tessék?
-Ja, jól csókolsz meg minden, de nem vagy az esetem. Vagyis az esetem vagy, de csak külsőre.
-Mert belsőre mi az eseted?
-Nem tudom. De ne legyen egy szívtipró nőcsábász.
Elenged, én pedig visszasétálok a padhoz, ahol eredetileg ültem, most viszont Nataniel ül rajta. Leülök mellé. Szegény Nataniel. Mostanába olyan szemét vagyok vele. Vele és Dakotával is. Jólvan mostmár jófej leszek!
-Mizu Nataniel?
-Hol hagytad Castielt? Vagy most épp kimenőt kaptál?
-Most miért sértődtél be? Mi bajod van azzal ha Castiel meg én hülyülünk egymással?
-Hülyültök? Nem együtt vagytok véletlen?
-A-a.
-Nem szeretném ha Castiel elrontana.
-Elrontana?
-Rendes vagy, de ha Castiellel maradsz akkor előbb, utóbb lesüllyedsz az ő szintjére.
-Az ő szintjére? Mi ez az ellenségeskedés közted és Castiel között?
-Hosszú.
-De engem érdekel.
-Régebben én is Castiel bandájában játszottam, én voltam a dobos. Aztán egyszer összevesztünk, mert ő folyton parancsolgatott és anyumék is azt akarták, hogy inkább a tanulásra fordítsam az energiámat. És volt az a lány. Szóval kiléptem a zenekarból, Castiel pedig megharagudott rám. Azóta nem valami fényes a kapcsolatunk és az is közrejátszik, hogy nekünk ugyanolyan típusú lányok jönnek be. Vagyis eddig így volt.
-Eddig?
-Castielnek a legutóbbi csaja, Deborah, mindkettőnknek bejött, de ez mellékes, a lényeg az hogy Deborah elhagyta Castielt, majd kikezdett vele, Castiel meg észrevette. Lényegében azóta hitegetem, hogy Deborah nagyon gonosz, de ő nem hisz nekem. Sőt még AZT sem hiszi el... Szóval azóta Castiel senkivel sem járt. Legalábbis eddig.
-Eddig? Remélem nem rám célzol, mert mondtam, hogy én nem járok Castiellel! Vili?!
-Akkor azóta még nem volt csaja. Szerintem azóta is Deboraht szereti és ami a legrosszabb, Deborah is ebbe a suliba jár, csak a "c"-be és jövőhéten el is kezdi az iskolát.
-Elkezdi? Mert eddig hol volt?
-Elméletileg őt szponorálták vagy valami ilyesmi... Pedig igazából nem így volt... Mindegy, Castiel nem hiszi el nekem az igazságot és nekem már nagyon elegem van belőle.
-Szponzorálták?! Mesélj mááár!
-Mielőtt kiléptem felkeresett minket egy menedzser, de azt mondta, hogy csak Deboraht akarja szponzorálni. Legalábbis Deb ezt adta be Castielnek, pedig ez nem igaz. Castiel teljesen összetört miután szakítottak és ezután lett Castiel ilyen, mint most.
-Az a csaj tette ezt vele?
-Igen, mondhatjuk így is.
-Cöh! Ezt még megkeserüli!!!
Az biztos, hogyha én találkozok ezzel a Deborahval akkor lenyakazom!
-Várj, azt mondtad, hogy "Deb ezt adta be Castielnek", de akkor mi az igazság?
-Az, hogy mindannyiunkat szponzorálni akart, de Deborah valahogy elintézte, hogy csak őt szponzorálják. Én voltam az egyetlen aki tudja az igazságot, de senki nem hisz nekem. Főleg nem Castiel.
-Sz-szóval.. Még mindig szereti őt?
-Nem tudom, de azt igen, hogy idő van. Szólok a tanároknak, hogy indulás.
-Tanároknak? Most velünk jönnek?
-Igenn, hál'istennek.
-Ööö, ok menj.
Elindulunk a kikötőbe és felszállunk a hajóra. Úúúú nemsokára elindulunk!
-Jujj, Melody! Menjünk ki a hajóorrra majd a Balcsi közepén és vágjuk be a Titanic pózt! Légyszííí!!
-Rendben!
Leülünk (nem tudom miért) és a hajó szép lassan elindul, kiúszik a kikötőből. Gyorsan felpattanok, odamegyek a hajófarhoz és tátott szájjal bámulom, hogy milyen gyönyörű a víz fodrozódása. Hátrafordulok és ránézek az északi parti hegyekre. Azokat fogjuk megmászni. Najó, nem megmászni, de megyünk az apátságba, ami elég magasan van. Biztos, hogy gyönyörűlesz onnan a magaslatból a kilátás, mondjuk én annak is örülnék, ha egész nap hajókáznánk.
-Szép, igaz?
-Az. Gondoltam, hogy neked is tetszeni fog Armin. Tesódról valami szépérzék csak ragadt rád is.
-Nem is láttad még tesóm.
-De azt mondtad, hogy a te ruháidat is ő választotta.
-Szóval téged nem is zavar, hogy a fiúkat szereti?
-Ez most, hogy jött ide? Ha jó fej akkor mindegy kit szeret. De ugye jófej?
-Hétfőn majd meglátod.
Hétfő. Nagyon nem várom azt a napot. Akkor fog suliba jönni az a szajha. Váhh, most ne ezen gondolkodjunk!
-Nem láttad Melodyt? Amikor iderohantam elvesztettem szemelől.
-Nem, bocsi. Miért?
-Áhh, csak megbeszéltük, hogy odamegyünk a hajóorrhoz.
-Mert az taláán nem jó ha én megyek veled?
-Taláán? Rosz szokás a szavak elnyújtása Hozé Delucsé Armin!
Vigyorgok, azon amilyen képet vág, tuti nem tudja, hogy azon az estén így gondoltam rá!
-Várjál má' vigyázz máá'! Hogy mondtadéé? Hozé Delucsé? Hozé Delucsé FRANCESCO Ármándó Armin! Vettedé??
-Akarod mondani, Hozé Delucsé Francesco Ármándo PAM PAM PAM Armin!
-Uhh, oda az inkognitóm!!! Mostmár akkor mehetünk is a hajóorrba, nemigaz?
-Hát, de én megígértem Melodynak, hogy vele megyek.
-Ja, szóval én már nem is érdekellek?
-Nem erről van szó! De tényleg megígértem Melodynak.
-Jó, megértem.
-Menjünk.
-Tessék?
-Menjünk. Melody úgyse fog előkerülni. Biztos valahol Nataniel után kajtat.
-Öhm, akkor menjünk.
Odamentünk a hajóorrhoz és kihajoltunk a korláton. Mennyei érzés volt! Annyira jó érzés. Mintha körülvenne a teljes szabadság! Armin beállt mögém.
-Na? Titanic póz?
-Idióta, hogy hasonlíthatsz rám ennyire?
-Nem én hasonlítok rád, te hasonlítasz rám.
-Jó, akkor én vagyok az újabb, jobb verzió. Igazad van.
-Dejó lenne, ha valaki lefotózni minket.
*katt*
Ekkor vaku villan és Arminnal a fény felé nézünk.
-Melody! Hát te?
-Kicsit késtem, nem gond? Nataniellel, volt egy kis megbeszélnivalónk. Kész a kép, amit szerettetek volna.
-Minden rendben?
-Aha, csak egy kicsit visszamegyek, leülök.
-Ok, de ha bármiben segíthetek szólj.
-Rendben.
És Melody elment. Olyan szomorúnak tűnt. Remélem nem én bantottam meg azzal, hogy nélküle jöttem ide. Igazából vele akartam Titanicozni. Majdcsak megbocsát nem? De mondjuk az is igaz, hogy ő nem ilyen haragudós fajta. Akkor mi lehet a baj? Hátrébb lépek a hajó szélétől.
-Min gondolkodsz?
-Olyan fura volt Melody, nem?
-Nem tudom, én nem vettem észre.
-Majd megkérdezem Natanielt.
Arminnal leszállásig a hajó elejében voltunk és a vizet néztük. Miután leszálltunk, párokba kellett rendeződni (dedós stílus) és úgy mentünk fel az apátsághoz. Nemsokkal az apátság előtt volt egy ilyen kialakított tér, ahonnan nagyon jó volt a kilátás. Sok képet csináltam. Aztán bementünk az apátságba (több mint egy órát töltöttünk ott) és szerencsére ki is jöttünk onnan. Azután egy másfél órás szabadláb volt, hogy minden boltba be tudjunk nézni. Melodyval tettünk egy nagy kört és nem vettünk semmit. Mikor mindenki visszaért indultunk a strandra, ami a kikötő mellett van. Turistáknak 500Ft a belépő, helyieknek még 200Ft. Ez milyen köcsög kivételezés már?! Bementünk, de én kint maradtam Melodyval a szívét ápolgatni. Nem értem miért nem mondja el mi baja. Néha tök para a csaj, de azért vannak jó pillanatai. Mikor idő volt, Nataniel bemondatta a !hangosbemondóba!, hogy mindenki aki a kirándulás miatt van itt, jöjjön mert nemsoká indul a hajó. Kajakra jobban igyekezett, hogy minden rendben menjen, mint a két tanár. Itt az idő, hogy odamenjek hozzá.
-Nataniel!
-Ohh Amarill! Szia! Összepakoltál az induláshoz?
-Aha. Figyi, mit mondtál Melodynak?
-Hogy mondod?
-Mióta veled volt, teljesen le van törve. Hiába vigasztalom semmi válasz. Nem tudom mihhez kezdjek, mert nem mond semmit. Ezért kérdezem, hátha tudsz valamit.
-Melody szerelmet vallott nekem.
-Hogy mi?! Mit mondtál neki? Szóval tényleg te bántottad meg!
-Megmondtam neki, hogy nekem nem az ilyen fajta lányok jönnek be és, hogy mást szeretek.
-Nem hiszem el! Nem tudtad volna egy kicsit gyengédebben elutasítani? És azután?
-Semmi nem volt. Elment és azóta nem beszéltünk. Na, de mostmár menjünk a hajóhoz, mert még a végén lekéssük.
Nemigaz! Natanielt ennyire nem érdekli ez az egész?! Melody az pont hozzá való csaj lett volna. Elviseli, jó tanuló, kedves, nyomott mint Nataniel. Mint két kicsi lego... Nem értem Natanielt.
*később*
Felszálltunk a hajóra és elindultunk vissza Lellére. Megfogom az elcseszett kedvem és leülök az egyik székre. Mióta itt vagyok egy csomót napoztam, de szinte semmit nem barnultam. Milyen kikurt bőröm van nekem? Áhh, még ez is idegel! Valaki hátulról befogja a szemem. Na vajon ki lehet az...
-Szia Castiel.
-Nem is hiányoztam egész úton?
-Persze, persze. Nagyon hiányoztál. Folyton rád gondoltam stb...
-Akkor szia.
Lelépett! Egy pasinak ilyenkor fel kéne vidítania a nőt nem? Idióta antihím állat. Visszaérkezünk a táborba, megkajálunk és tábortűz. Mindenféle horror torténeteket mesélünk egymásnak. Épp Armin mesél riogató hangon. Az ijedőseknek megcsinálják a kedvet a bátorságpróbához. Milyen rendesek.
-Az anyja csak reggel találta még a kislány holttestét. Mellette volt a baba, ami mostmár hármat mutatott.
Váá, már ezt hallottam, de mégis akárhányszor újra meghallom ezt a storyt kiráz a hideg. Énekelgettünl (kíséret nélkül mert Castiel nem hozta a gitárját) és még több horrorstoryt meséltünk egymásnak. Nemsoká éjfél. Kezdődik a bátorságpróba.
Írói megj. Like-oljátok a facebookos oldalamat, ha tetszik a fanfic. A bátorságpróbát holnapra halasztottam, mert azt jobban ki szeretném dolgozni. A nyereményjátékkal is az oldin találkozhattok, oldalt feljebb like-olhatjátok, facen is keresetitek Minori Luna - fanfic néven van fent :) Ma 12 órakkor lezárul a nevezési (megosztási) határidő és egy órakkor nyertest hirdetünk! Mindenki egyenlő esélyekkel indul! Írói megj. vége :))