Az osztály facebookos csoportjába azt írták, hogy ma reggel 6:51-kor indul a vonat és kb. 12 órára leszünk ott. Úgyhogy most 5:45-kor keltem. Nem tudom, hogy sikerült, de megcsináltam 2 bögre kávé kíséretében. YEAHHH!!! Már tegnap este bepakoltam mindent. Ken a legutóbbi üzenetem óta nem írt. Mit csinálhat? Tényleg ilyen kemény az a suli? Végülis csak az lehet. Ilyen rövid idő alatt ennyit változni nagyon nehéz. Kicsit féltem őt. Csoda, hogy nem roppant össze ekkora teher alatt, hanem képes volt megváltozni. Ok, most nem rá kéne gondolnom! Hanem, hogy mindent bepakoltam? Asszem, jah. Felöltöztem, megfésülködtem, sminkeltem és kaját is csináltam. Jó, szerintem mindennel kész vagyok! Lehet el kéne indulni, végülis mi baj lehet abból, ha hamarabb megyek? Fél 7 sincs. A cukiii ♥ kis gurulós böröndömmel kiérek a vasútállomásra olyan 15 perc alatt, akkor ott a vonat indulásáig még legalább ugyanennyit kell várni. Mondjuk úgy sincs jobb dolgom. Akkor elindulok.
*váróterembe*
17 perc alatt értem ide. Úgy tűnik, elszámoltam magam. Jé, ott az osztályunk! És természetesen ott vannak a B-sek is. De legalább Amber nincs velük. Ez az egyetlen ami miatt a 3... Akarom mondani a maradék 2 gráciát elviselem! Mivan? Castiel is ott van! Azt meg hogy?! Nem úgy volt, hogy ő nem jön?! Először a saját osztályomhoz kéne mennem. Vááá! Nembírooom! Oda kell mennem megkérdezni, hogy mi a szitu!
-Castiel! Szia! Hát te? Mégis jössz kirándulni?
-Ja.
-Hogyhogy?
-Csak kivettem egy kis zsét abból, amit új gitárra gyűjtöttem.
-M-mi?! Ugye csak szivatsz?
-Talán nem örülsz neki, hogy jövök?
*húderégenláttamsejtelmesmosoly*
Viszzamosolygok rá.
-Egy valakit mondj, aki nem örülne annak, hogy jösz. Hoztad a gitárod?
-Nem. Mert?
-Jajj, csak tudod ööhm. Tábortűz, gitározás és éneklés. Vagyis izéé. Nem ilyen romantikus, lassú dalokat, hanem pörgős bulizósakat. Ne érts félre.
Basszus! Megint úgy néz rám, mint aki még nem látott fehér embert! Már megint mi van?!
-Ez olyan csajos dolog. Hagyjuk! Lysander itt van már? És Nataniel?
-Lysander még nem jött, a kis bálványod pedig szerintem már 5 órakkor leverte ide a sátorfáját, hacsak nem már tegnap este ideköltözött.
-Ha-ha. Most pedig ha megbocsátasz, odamegyek a "kis bálványomhoz" és felírom magam a jelenléti ívre!
Egyik kezével a derekamat, a másikkal pedig az államat fogja meg.
-Nincs kedved inkább velem ellógni, az első órát?
Hee? Ez meg miről beszél? Rémlik neki, hogy nem a suliban vagyunk?
-Persze, miért is ne? Induljunk! Aztán majd a többiek után megyünk a KÖVETKEZŐ vonattal!
-De harapós kedvében van valaki!
-Ha nem veszed le rólam a kezed, akkor meg is haraplak!
-Jó. A DÖK elnök úgyis téged néz. Menj oda, had kérjen számon.
-Megyek is!
Elenged, én pedig elindulok Natanielhez, a legdurcásabb hangulatomban. Amúgy nem tudom, miért vagyok durcás. Álmos vagyok én még ehhez!
-Nat. Szia. Ide adnád a jelenléti ívet?
Odanyújtja nekem. Miközben én megkeresem a nevem és aláírom, addig ő fürkésző tekintettel vizslat. Zavar. Nagyon idegesít!
-Valami gond van?!
-Rossz a hangulatod ma reggel.
-Ennyi? Tudom. Megmutatod ki az a Melody vagy szopjam ki a kisujjamból?
-Amarill, tűrtőztesd magad! Nem tudom, hogy mi ütött beléd ma reggel, de ez a viselkedés elfogadhatatlan!
Igaza van. Furán viselkedem. De miért? Castiel azt mondta, a gitárra gyűjtött pénzéből vett el ahhoz, hogy eljöjjön. A saját döntése volt, hogy eljött. Remélem. Tuti! Biztos, hogy nem azért jött, mert pénteken olyan furán viselkedtem. Biztos.
-Jó.
Visszaadtam neki a papírt és otthagytam. Megyek Cashoz. 5 perc van a vonat indulasáig és Lysander még mindig nincs itt. Biztos aggódik. Najó, TALÁN aggódik. Ugyanott van, ahol eddig volt. A bőröndén ül és zenét hallgat. Gyerünk! Vidulj fel, Amarill! Ne ragaszd rá másokra a hülyeséged!
-Szia Casss!
-Mi ez a hirtelen hangulatváltás?
-Nem tudom miről beszélsz. Én csak élvezem a kirándulást! Neked is ezt kéne tenned!
-Azt majd én eldöntöm, hogy mit csinálok.
Ohh.
-Aggódsz Lys miatt?
-Már őt is becézed?
-Ne térj ki a válasz elől.
-Te se.
Farkasszemet nézünk, és én fordítom el előbb a fejem. Nem tudom állni a pillantását.
-Szemtől szembe, csak téged és Natanielt becézem.
-Nem aggódom. Ha jön, jön ha nem, nem. Saját döntése.
-Öööhm, akkor jó. Amúgy, te kivel leszel egy szobába?
-Lysanderrel lennék.
-Azt hogy hoztad össze?
-Mi hamarabb húztunk, mint ti. Lysander nem volt ott a húzásnál, mert mint tudod, később iratkozott át hozzánk és nem volt párja, ezért én is bevállaltam, hogy jövök. Mert mit hittél?
Szóval nem én miattam jött! Ezaz! Hatalmas súly esett le a vállamról!
-Nem hittem semmit. Nem is gondolkodtam rajta.
Idézem az ő szavait egy gúnyos mosollyal, miközben egy csomót gondolkoztam ezen. De akkor sem fogom bevallani! Az milyen cinkes lenne már. Kétoldalt megfogja a derekamat, és vérlázító tekintettel néz rám.
-Szeretnéd, hogy tegyek róla, hogy sokat gondolj rám?
Megdermedek, mivel Lysander hangját hallom mögülem, ahogy illedelmesen köhög. Arrébb húzódok teljes pirulásomban és a cipőmet nézem, hátha így leplezni tudom az új színemet.
-Szia Lysander.
-Lysander.
-Lehet, hogy megzavartam valamit. Azt hiszem, én teszek még egy kört, aztán visszajövök.
-Nem! Semmit nem zavartál meg! Castiellel épp téged vártunk. Nekem amúgy is mennem kell az osztályomhoz, nemsoká indul a vonat. Szóval, öhm, izéé. Sziasztok!
Váá de égő! Mit gondolhat most Lysander! El sem tudom képzelni! Sietős léptekkel haladok Nataniel felé.
-Már mindenki megérkezett?
Kérdezem és még mindig lefelé nézek a biztonság kedvéért, ő pedig átnézi a jelenléti ívet.
-Igen. A vonat viszont késik egy kicsit, de bármikor itt lehet.
-Ok. És meg tudod nekem mondani ki az a Melody?
-...Jó. Látod azt a lányt ott aki a töritanárral beszél?
A két ofő jött velünk+ egy kísérő, aki a töritanár.
-Ő Melody?
-Igen.
-Köszi! Örök hála! És bocsi a legutóbbiért, de ha jól emlékszem, múltkor azt mondtad, hogy rám nem tudsz haragudni.
Kihívó vigyort is küldök felé a ráadás kedvéért.
*facepalm*
-Azt nem azért mondtam, hogy mostantól bármit megcsinálj, csak azért mert én "úgyis megbocsájtok"!
-Én pedig csak viccből mondtam! Cöhh!
Ez a Nataniel ennyire értetlen? Castiel biztos beszállt volna a játékba! Játék? Basszus! Ezen majd még gondolkodnom kell. Játék. Hmm. Oda érek Melodyhoz. Udvariasan jelzem neki, hogy szeretnék vele beszélni. Gyorsan elköszön a tanártól és odajön hozzám.
-Szia. Te vagy Melody, ugye?
-Igen. Te meg Amarill. Egy szobában leszünk, igaz? Alig várom. Sok jót hallottam rólad.
-Kitől?
-Natanieltől, még év elején, mikor együtt csináltuk az adminisztrációs dolgokat.
-Két DÖK-ös képviselőnk van az osztályban? Nem is tudtam.
-Nem. Én csak DÖK elnökhelyettes vagyok.
-"Csak". Örülök, hogy...
*vízvezetékszerelő*
-Intercity gyorsvonat indul Záhony felől Nagykanizsa vasútállomásra, 7 óra 10 perckor a 4-es kocsiállásról.
Ez a mi vonatunk. Indulunk. Felszállunk a vonatra és kikeressük azt a kocsit amit lefoglaltunk. Valamennyi keresgélés után megtaláltuk, de sajnos nem olyan kabinos, hanem az a "rakjunk be sok széket és kész" 4-es és 2-es ülésekkel. Mondjuk lehet, hogy ez csak nekem "sajnos" mert én jobban szeretem a kabinos vonatokat. Valahogy szimpatikusabbak. Természetesen a szobatársunkkal egymás mellé kell ülnünk, aminek örülök mert legalább jobban megismerhetem Melodyt az út alatt.
-Amarill, nem baj ha 4-es üléshez ülünk? Mert nekem Nataniellel még el kell intéznem néhány dolgot és így szembe tudna ülni velünk ő és a párja.
-Rendben! Amúgy Natanielnek ki a párja?
-Valami Armin. Nem nagyon ismerem.
-Értem.
Leültünk az első 4-es üléshez amit találtunk. Én a cuccainkat pakolásztam fel a felettünk lévő "csomagtartó" részre míg Melody szólt Natanielnek és Arminnak, hogy velünk szembe üljenek. Mire én végeztem a pakolással Natanielék is ideértek. Mögötte pedig ott van Armin. Nem azért mondom, de érdekesen fest. Farmergatya, matrózfelső, sál. A karkötői tetszenek, nekem is adhatna egyet-kettőt belőlük!
-Szia Armin, Amarill vagyok!
-Szia!
Aztán mind leültünk. Nataniel és Melody az ablak felőli székekre, én és Armin pedig a külső székekre. Melodyék máris elkezdtek beszélni a szervezésről. Én pedig bedugtam a headset-em és megpróbáltam elaludni. Később nagy röhögésre keltem fel és észrevettem, hogy a headset-em kiesett a fülemből. Ránéztem az órára és még csak 10 óra van. Három órát aludtam?! Épp ideje volt felkelni. Nataniel és Melody beszélgetnek, Armin pedig telefonozik. A nevetés irányába fordulok és természetesen Castielt és Lysandert pillantom meg. Armin rámnéz. Szerintem nem gondolta, hogy ilyen "hamar" felkelek.
-Jó reggelt!
Ahogy az arcára nézek szinte hallom, hogy nevet.
-Szia!
-Hogy aludtál?
-Remekül! Teljesen kipihentem magam!
-Jó neked. Én egy szemhunyásnyit se tudtam aludni.
-Tetszik a karkötőd.
-A testvérem választotta, Alexy. A "C" osztályba jár.
-A többi cuccodat is ő választotta?
-Öhmm, igen...
-Szupeer! Nem akar divattervező lenni?
-Nekem azt mondta, hogy inkább lakberendező lenne.
-Szívesen találkoznék tesóddal! Ő hanyadikos?
-9, mint mi.
-Bukott, vagy oviba visszamaradt egy évet?
-Egyikse, ikrek vagyunk.
-Ő is így öltözködik mint te? Ugyan úgy néztek ki?
-Nem! *nevet* Festi a haját és sok színes ruhát hord. De alapból ugyanúgy nézünk ki.
-Jövőhéten bemutatsz neki?
-Sokszor szoktam bemutatni neki.
-Idiótaaa! Engem mutass be neki!
-Persze! Semmi gáz.
-Mikor fog már látszódni a Balcsiii?
-Még kb fele utat tettük meg. De előbb utóbb látszódni fog. Addig aludj még egyet.
-Ha-ha-ha. Már épp eleget aludtam. *táskámból kiveszem a chipset és kibontom* Kérsz?
-Aha, köszi!
-Zavarjam meg a szerelmes párt egy ilyen modortalan kérdéssel, hogy kérnek-e chipset?
-Én a helyedben nem tenném, de próba szerencse. A sírodra majd viszek virágot. *kacsint*
-Ohh milyen rendes tőled!
Vigyorgok, mint a vadalma! Jófej, egyértelműen jófej! Mekkora mázlija van Natanielnek! Ja tényleg a chips!
-Nat, Melody! Kértek?
-Kösz, de én nem.
-Én se, bocsi.
-Öhhm, semmi baj.
Megyek megkérdezem Lyst és Cast, hogy ők kérnek-e.
-Armin, mindjárt jövök.
-Ok, aztán ki ne ugorj a rossz poénjaim miatt!
-Basszus! Most, hogy leszek kreatív ha leleplezted a tervem?! Mást kell kitalálnom!
-Na látod milyen gonosz vagyok?
-Eddig is tudtam! *kacsintok*
Elindulok Casték felé, ők a vonat végében kettes helyen vannak. Most látom, hogy Lys nincs Cas mellett hanem a tanárokkal beszél. Mikor közelebb érek hallom is miről beszélnek. Semmi különös csak, hogy mikor érünk oda és mik a programok. Mivel Lys közelebb van ezért őt kérdezem meg előbb.
-Szia Lysander. Kérsz chipset?
-Nemrég kajáltam, úgyhogy nem. Azért kössz.
És beszél tovább a tanárokkal. Még mindig nem nyílt meg előttem. Kiváncsi vagyok milyen lehet a "nemennyirezárkózott" Lysander. Odaülök Lys üres helyére, Cas mellé.
-Hiii! Kérsz chipset?
-Ja, kösz.
-Álmos vagy, vagy szar a kedved?
-Álmos vagyok és emiatt szar a kedvem.
-Ahha. Az kemény.
-Neked viszont nagyon jó kedved van. Mi történt?
-Áhh, semmi. Tudod én kialudtam magam, beszélgettem Nataniel szobatársával, stb...
-Miért nem a saját szobatársaddal beszélsz?
-Mert őt teljesen "leköti" Nataniel.
-Féltékeny vagy??
Ezt kb. úgy mondta, mint aki nem hisz a fülének.
-Nem vagyok féltékeny! Ezt úgy mondtad, mintha nekem bejönne Nataniel!
-Ne képzelj bele mindent.
-Nem képzelek! Nem jön be se Nat, se Melody!
-Melody?
-A szobatársaam!
-Már csajjal is kavarsz? Jól megy.
-Castieeel! Ne beszélj hülyeségeket vagy visszamegyek!
-Szia.
-Cöh, szia!
Állnék fel, de megragadja a karom és visszahuppanok az ülésbe.
-Maradj már! Csak hülyültem.
*sóhajtok*
-Oké. Amúgy Lysander mindig ilyen tartózkodó?
-Csak azokkal, akiket nem ismer eléggé. 1-2 év és veled is olyan lesz, mint velem. Mert? Bejön?
Milyen kérdés ez? Rákönyökölök a karfára és a fejemet a tenyeremre rakom, kb ilyen gondolkozó testtartásba, mint Lys szokott!
-Nem. Nem hiszem, hogy jelenleg bárki is bejönne. Még ha lenne is nem hiszem, hogy pont neked mondanám el, Mr.Perverz!
-Mr.Perverz? Mit tettem, hogy ezt a megszólítást érdemlem?
-Ööö, sok mindent.
-Pedig, szerintem még semmit nem tettem.
Olyan "ugye tudod mire gondolok" arcot vág és közelebb hajol. Ha-ha. Szellemes.
-Mégis mire gondol, *Hentai-sama?* -én is közelebb hajolok, hogy nagyobb súlya legyen a mondatomnak- Nem félek a farkastól.
-Vajon jól teszed?
Odahajol a fülemhez és beleharap a fülcimpámba!!
-Áhh! -elhúzódom tőle- Idióta!
Ez meg csak vigyorog rám! Igen?! Szórakoztatlak? Akkor mostmár szórakoztasson más! Gyorsan felpattanok és visszaülök Armin mellé. Egymásba fonom a karom és a lábam keresztbe teszem.
-Hol hagytad a chipset?
Basszus! Azt meg ott hagytam. Én vissza nem megyek érte!
-Ott hagytam Castielnél. Mindegy. Akkor már az az övé.
-Hamar lemondtál róla.
-Belépett a bermuda-háromszögbe én pedig nem akarok vele együtt odaveszni.
-Bermudák? Az veszélyes. Egy chips nem éri meg a kockázatot. Mondjuk, sajtos-hagymás volt. Nehéz döntés. Te vs. chips. Mi lenne, ha visszamennél a chipsért és amelyikőtök visszajön az nyer?
-Felejtsd el. A chipsnek már vége. Majd a 4-esen emelünk neki egy emlékműt.
-Miért pont a négyesen?
-Mert a 4-es a kedvenc számom!
-Aha, akkor én állítok egyet a nyolcason.
-Olyan is van?
-Valahol biztos.
-Hát valahol biztos.
-Hát-tal nem kezdünk mondatot.
-Te is azzal kezdted!
-Igaz. Akkor most kvittek vagyunk?
-Akkor most haverok vagyunk?
-Asszem.
-Akkor igen!
*később*
-Nézzétek ott a Balaton! -egy csaj az osztályból-
Tényleg! Milyen jól néz ki! Még sose voltam itt! Rákerestem, hogy "Balaton érdekességek" és azt olvastam ez európa legtisztább tava, mivel 2 évente cserélődik a vize. Tök jó! Nézem a Balatont, múlik az idő, egyre több várost hagyunk el. Amikor azt olvassuk a táblán, hogy "Balatonszemes" a tanár szól, hogy kezdjünk pakolni. Ja, igen. Nataniel is mondta pénteken, hogy Szemes mellett leszünk. Asszem Lellén vagy hol. Mindenki feláll és az ajtóhoz megy és a vonat fékez, kisebb-nagyobb táblákra ki van írva "Balatonlelle". Megérkeztünk. Leszállunk és monoton, nyomott tempóban haladunk a szállás felé. Mindenki el van fáradva és álmos az utazástól, még én is pedig két órája olyan kipihentnek éreztem magam. A vonat behozta a lemaradást, úgyhogy már nem vagyunk késésben. A szálláson egytől kettőig van kaja, bőven odaérünk. Fél egyre már a szállás bejáratánál vagyunk. Minden páros kap egy-egy kulcsot a saját faházához. Melodyval együtt szinte futunk, hogy le tudjunk egy kicsit dőlni egy normális ágyba. Kinyitjuk az ajtót és egy teljesen átlagos kis faház tárul elénk. Nagyon szimpatikus nekem! Kopognak és az ofőnk Borisz nyit be.
-Fél órátok van kipakolni, aztán kajálunk, pihentek egy órát és megyünk le a partra. Igyekezzetek!
Nincs erőm válaszolni, de Melody megteszi helyettem.
-Rendben!
A tanár kimegy, Melody pedig TÉNYLEG elkezd kipakolni!!
-Te nem pakolsz ki?
-Nem. Én most pihizek, aztán kajálunk, utánna meg lesz egy órám kipakolni. Ha kipakoltam, akkor meg megint visszafekszem.
-Rendben. Én azért kipakolok.
-Tedd azt.
És rámosolyok, nehogy sértésnek vegye. Miközben fekszem szétnézek a szobában. Egy asztal középen, két szék, két szekrény, két ágy, két ablak, egy ajtó az asztallal szemben, két kislámpa és egy egyedülálló villanykörte az asztal fölött. Ja, és az ajtó mellett fogasok. Az egész teljesen szimmetrikusan van berendezve. Aranyos. Miután végeztem a terepszemlével azt figyeltem, ahogy Melody kipakol. Úgy látom, csak azt hozta ami igazán szükséges. Semmi felesleges dolog nincs nálla. Pff, bezzeg én! Még szerencse, hogy végül a 3 helyett csak 1 plüsst hoztam el! Mé így is hülyének fog nézni.
-Amarill. Amarill menni kell kajálni.
Áhh, elaludtam. Basszuskulcs! Elaludtam! Na szép! Hót kómás fejjel mehetek kajálni. Melody karon ragad és szinte vonszol magával ki az ebédlőbe. Fél úton hivatalosan is felébredek és leesik, hogy bealudtam. Mostmár legalább kipihent vagyok. Az ebédlőben beálltunk a sorba a kajáért, kikaptuk és leültünk egy asztalhoz. Öhhm, a kaja nem néz ki túl bíztatóan, úgyhogy megvárom míg Melody megkóstolja. Mindjárt beleharap, megrágja ééés lenyeltee!
-Na, ehető?
-Nem rossz.
Megkóstoltam. Hát én úgy fogalmaznék, hogy éppencsak ehető. De, ehető! Ami nagyon pozitív főleg, hogy egy hétig ezt fogjuk kajolni. Végeztünk és visszavonultunk a szobába. Gyorsba kipakoltam, megvetettem az ágyat, a romlandó kaját megettem, beállítottam az ébresztőt aztán visszabújtam aludni.
*Tű-tű-tű-tű*
10 perc múlva 2 óra. Ugyanennyi időm van arra is, hogy egy kicsit összekapjam magam. Vááá, megyünk le a balcsira!!! Két bikinit hoztam, egy fehéret és egy feketét. Jin-Jang, jó és rossz meg biztos van még sok jelentése is ennek a két színnek. Ma szerintem felveszem a fehéret aztán majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. Felöltözöm, megfésülködöm, elteszem a pénzt és megyek az ebédlő elé, mivel ott találkozunk indulás előtt.
*ebédlő előtt*
Megkérdezem Natot, hogy mi lesz a mai program.
-Szia, Nataniel! Mi lesz a mai program?
-Most lemegyünk a partra, 6-kor gyülekező és ha mindenki megvan visszaindulunk, 7 órakkor eszünk a szálláson -pfúj, de örülök neki- majd 9-kor vissza megyünk a szabadstrandra és 11-kor jövünk vissza.
-Váóóv! Esti Balcsizás? Szuper! Nagyon jó program Nataniel!
*Nat elpirul és elkapja a tekintetét*
-Melody érdeme.
-Ugyan! Ööö, Nataniel. Kérdezhetek valamit?
-Természetesen.
*bátorítóan mosolyog*
-Én izééé, szóval én nem tudok úszni.
-Haha! Ne aggódj, a bójáig nyugodtan bemehetsz. Ezen az oldalon nagyon sekély a víz, úgyhogy a bója elég bent van, így van elég hely lubickolni.
"Lubickolni"? Hol él ez?!
-Akkor örülök! Viszont így sem szivesen maradok egyedül a vízben, de gondolom nincs Melody ellenére ha vele megyek.
-Persze, hogy nincs, Melody nagyon rendes lány!
-Bejön neked?
*rájöttem, hogy bejön neked vigyor*
-Dehogy, is! Khm. Akarom mondani, nekem nem az ilyen típusú lányok jönnek be.
-Ohh, akkor bocsi. Pedig olyan jól el voltatok, azt hittem van köztetek valami. De akkor nem is lesz?
-Nem. Úgy látom mindenki megérkezett. Induljunk.
-Várj! És a tanárok?! Csak nem hagyhatjuk itt őket!
-Állítólag ők nem akarnak lejönni a partra, mert elfáradtak az utazás alatt. Nem tudom ebből mennyi igaz, de induljunk.
Szóval ilyen jófejek a tanáraink? Ezaz! Teljes szabadság a fiataloknak! Odamegyek Melodyhoz, hogy egymás mellett menjünk a partra.
-Melody! Szia!
-Szia, Amarill! Hogy vagy?
Pedig tényleg összeillettek volna. Mind ketten ugyanolyan bezápultak.
-Megvagyok. Azt akartam kérdezni, hogy nem bánnád-e ha veled mennék be a Balcsiba?
-Én nem fogok belemenni.
-Micsoda? Miért nem?
-Hidrofóbiám van.
Mi? Az mi? Fél a hidrogéntől? Vagy mi? Nem értem.
-Az mi?
-Félek a nagyobb vizektől. Még fürödni se szoktam, mindig zuhanyzok.
-Ahha. Az nem jó. És akkor most bele se jössz a vízbe?
-Nem.
Hogy tud még most is mosolyogni?! Eljött osztálykirándulni a Balatonra, ő volt a programok egyik fő tervezője és mosolyogva mondja nekem, hogy fél belemenni? Lehetetlen!
-Amarill, én ebbe már beletörődtem. Nem sajnálhatom magam örökké. Tovább kellett lépnem és ezt is tettem. Nincs ebben semmi rossz.
-Már hogyne lenne?! Hogy tudsz ebbe így beletörődni? Hogy le...
Félbehagytam a mondatot mivel Melody megállt. Reszket!
-Melody mi a baj??
Mielőtt válaszolhatott volna, már én is láttam. Ott voltunk a Balatonparton. Elképesztő volt. Gyönyörű látvány. A túlsó tóparton hegyek magaslottak ki a tó tükörsima felszínéről. Azonnal beleszerettem a látványba. Aztán visszatértem a valóságba és Melodyt látva bűntudat fogott el az előbbi szavaim miatt. Vizet veszek elő a táskámból.
-Jól van Melody, minden rendben van. Itt egy kis víz. Igyál.
Visszautasítja.
-Rendben vagyok csak közelről nagyobb, mint hittem. Menjünk a többiek után. Teljesen lemaradtunk.
És igaza van, eléggé lemaradtunk. A part mentén haladunk tovább és a vízicsúszda árnyékában pakoltunk le.
-Én itt maradok. Te menj be, nyugodtan a vízbe. Hatig bőven van időnk.
Egyedül menjek be? Tuti, hogy nem.
-Rendben!
Levettem a toppom és a rövidgatyám, majd a part szélén lévő kőre lefeküdtem napozni. Ha már a vízbe nem mehetek be, legalább barnább legyek. Hátra fekszem és élvezem a nap és a szél együttes hatását. Meleg és hűvös egyben, könnyen hozzá lehet szokni. Már majdnem elalszok mikor arra ébredek, hogy valaki a lábamnál, valaki pedig a karomnál fog meg.
-Vá!
Próbálom visszarántani -félálomban- a kezem de ehelyett azt érzem, hogy felemeltek.
-Engedjetek el!
Nem látom kik emeltek fel, mert a nap belesüt a szemembe. Fészkelődök, rángatom a kezem-lábam de nem tudok kibújni a szorításukból. A hátamon nedvességet érzek! Vízben vagyok?!
-Ne! Vigyetek ki! Vigyetek ki MOST! Engedjetek el! Vagyis. Inkább NE engedjetek el! Vigyetek ki a partra!!! Halljátok?!
-Cssss! Halkabban! Mindenki minket néz miattad!
-Miattam? TI hoztatok be ide!
Várjunk csak! Ez Castiel hangja!!!
-Cas-ti-EEEEEEEEEL!!! Engedj el!
A víz már a mellkasomat súrolja! Nagyon bent vagyunk!!!
-Kivánságod számomr...
A mondat végét már nem hallottam mivel elengedett, én pedig belesűlyedtem a vízbe. Próbáltam felállni de volt egy gond. A másik "elrablóm" még mindig erősen tartotta a lábamat. Kétségbeesett kapálódzásba kezdtem és ha bárki látott a víz alatt, annak úgy festhettem mint egy kifogott hal, akit a farkánál fognak! Próbáltam elérni a fogvatartómat de nem sikerült. Mit képzel ez a hülye Cas? Kész vége. Nem bírom tovább visszatartani a levegőt. Abbahagyom a kapálódzást és átengedem magam a víznek de még mindig nem vitt rá a lélek, hogy "levegőt" vegyek. Valaki kiemel a vízből. A rengeteg szemembe ment víztől nem látom ki az. Cas? Vagy a másik? Azt hinném Lys az de ő nem tenne ilyet. Majdnem meghaltam! Idióták!
-Hé. Vegyél levegőt.
Most veszem észre, hogy még mindig visszatartom a lélegzetem. Hirtelen őrült légszomjam lett és kapkodom a levegőt. Valaki, vigyen ki a vízből.
-Na, ne drámázd túl! Egy fél percet se voltál lent! Egy átlag embernek 4 perc kell ahhoz, hogy megfulladjon. Hallasz?
-Elég!
Talpra ugrok, és meglepően közel van a talaj a lábam alatt. Így felállva a köldökömig ér a víz. De jelenleg ez egy kicsit se nyugtat meg! Kinyitom a szemem és Castiel van előttem. Kihívóan tekint rám, ez a faszi NORMÁLIIIS?!
-IDIÓTA!
*pofonvágom*
-Áú, ez fájt! -lefogja a kezem, amivel pofonvágtam- Mi bajod van?!
-Ho-ho-hogy mi bajom van?! Szerinted mégis mi bajom van?! Majdnem megfojtottatok!
Ránézek a lábamat nemrég még szorosan fogó fiúra és Lysander volt az!!! Az nem lehet! Huhh de sexy felsőteste van! Vagyis, izéé, öhmm..
-Lysander?! És te mit gondoltál? Nem ilyennek ismertelek meg! Számoltál vele, hogy mi lesz ha megfojtasz?!
-Nyugi. Nem történt semmi.
-Igen Lys? Szóval semmi?! Rendben! Felejtsük el! Én mentem ki a partra!
-Héé, várj már!
-Mégis miért várjak Cas?
-Itt állsz a Balatonban, bikiniben, velünk. Miért is akarsz kimenni?
A Balatonban vagyok! Jupííí! És még csak egyedül sem vagyok! Mondjuk ők lehet életveszélyesebbek, mint a víz.
-Akkor? Mész ki vagy maradsz bent? A te döntésed.
Hú de utállak!
-Maradok! De csak azért mert egyedül nem akarok kimenni!
-Gyere.
Elkezdtek úszni befelé a bója irányába én pedig próbáltam "futni" utánnuk. Hát enyhén szólva nem sikerült. Egy idő után észrevették, hogy lemaradtam és megálltak. Én rákvörös fejjel próbáltam utolérni őket. Gyorsak. Még így is, hogy megálltak mire beértem őket már a gyomrom tetejéig ért a víz.
-Na? Ideértél?
-Nem tudok úszni.
Vallom be a nyilvánvaló tényt még mindig vörös képpel.
-Én megyek kajálok, majd visszajövök valamikor.
Remek! Még Lysandert is elüldöztem! Mondjuk lehet, hogy tényleg éhes volt. 3-4 óra van? A vacsora majd csak 7 órakor lesz.
-Szia Lys!
-Viszlát Lys.
Cas és én is eköszöntünk, Lysander pedig szélsebesen elúszott. Ketten maradtunk Castiellel.
-Mehetünk beljebb?
-Ööö, én ebben nem vagyok biztos.
-Csak a bójáig megyünk.
-Jó.
*beljebb*
Még két méter minimum van a bójáig, de én már most lábujjhegyen ugrálok. Castiel bezzeg itt úszkál mellettem. Szánalmas vagyok.
-Nem megyek tovább.
-Félsz?
-Igen.
Nem akartam bevallani de nem hiszem, hogy másképp leszállt volna a témáról.
-Kapaszkodj belém.
-NEM! Hogy úszol ha én fogom a kezed?!
-Nem a kezem fogod fogni, hanem a karom és majd te is kalimpálsz a kezeddel meg a lábaddal. Ne aggódj, gyorsan odaúszunk, megkapaszkodsz a bójában és visszajövünk ide, ahol leér a lábad. Rendben?
-Gyanús vagy nekem.
-Akkor ne gyere! Nekem mindegy.
Mielőtt elmehetne két kézzel belekapaszkodok a karjába és a lábammal próbálom hajtani a végtelen vizet. Ha ez így megy tovább a végén én is vízfóbiás leszek. Aztán majd, hogy iszok vizet? Vagy bármit amiben víz van?!
*elképzelés => boltban, pénztárnál*
-Jó napot! Nem tudja véletlenül, hogy ez a 100%-os narancslé tartalmaz vizet?
-Tessék?
-Fel van higítva?
-100%-os úgyhogy nem hiszem.
-És a narancsban van víz?
-Igen, asszonyom. Különben, hogy lenne víztartalma?
-Akkor nem kérem köszönöm.
*elképzelés vége*
De akkor mit igyak? A gyümibe is van víz, a vízben is van víz, a kólában is van víz. Az alkoholban van víz? A 100%-osban csak nincs. Olyan van egyáltalán? Megálltunk. Belekapaszkodok a bójába, mintha egy mentőöv lenne és undorodva engedem el mert tiszta moszat a vízben lévő fele! Mihelyst elengedem elkezdek merülni, de talajt érek és elrugaszkodom az ég felé amitől ideiglenesen a víz felett vagyok de érzem, hogy süllyedek. Segélykérően nézek Castra, aki megszán és a karomnál fogva egy méterrel odébblök. IDIÓTA!!! De legalább közelebb vagyok a parthoz és kisebbeket kell ugrálnom, hogy kint legyek a vízből. Cast odaúszik mellém és még arrébb lök. Remek, mostmár tudok lábujjhegyen állni.
-Köszi, Cast!
-Mindegy. Menjünk ki. Éhes vagyok.
Pasik! Mindig csak a hasukra gondolnak! Egy fél órával indulás előtt érünk ki a partra. Miii?! Hogy telt el ennyire az idő? Nekem a napozással együtt max egy órának tűnt az egész, közbe meg 3 óra volt? Lehetetlen.
-Hol kajáljunk?
-E-együtt?
-Felőlem kajálhatsz te annál a hotdogosnál, én meg ennél. Nekem az is megfelel.
-Hülye. Akkor együnk hotdogot ennél a standnál.
Fejenként 500Ft volt és azt mondták kapunk hozzá jégkását is. Azt mondták egy adaghoz 2dl jár, 2 adaghoz 5dl. Elképzelni sem tudtam, hogy fogják elosztani azt az 5 dl jégkását ketté, mivel a kis pohárba nem fér bele 2.5 dl, lehet nagy pohárba kapjuk.
-Üljenek le, majd mi kivisszük.
Leültünk. Kicsit zavarban vagyok, mert CSAK KETTEN kajálunk. Hozza a csaj a két hotdogot és a jégkását. Igen, egy 5dl-es jégkását hoztak KÉT szívószállal. Hát én majdnem hanyatt vágódtam!
-Idd meg te.
Elkezdem enni a hotdogot. A jégkása több színből vann összerakva. Nagyon jól néz ki.
-Igyuk meg együtt.
-Az olyan lenne mintha a pasim lennél.
-Csak akkor ha jelent neked valamit.
-Jó, igyuk meg együtt.
Belekóstolok a jégkásába az egyik szívószállal. Hmm, jobb mint amire számítottam. Finom. Eszem tovább a hotdogot. Castiel is iszik. Miért olyan fura ez nekem? Végülis nem ugyanaz a szívószál. Meg már régebben smároltunk is, akkor nem mindegy? Tiszta hülye vagyok. Végeztünk.
-Akkor én megyek vissza a többiekhez.
-Ok.
Megyek Melodyhoz. Hol van? Ohh látom már, ott van Nataniellel a fa alatt. Most rondítsak bele a turbékolásukba? Igen. Fáradt vagyok és valakivel beszélnem kell.
-Sziasztok!
-Szia Ami!
Mondtam már, hogy ne szólíts így! Istenem de sötét vagy!
-Szia Amarill! Milyen volt a víz?
-Ööö, jó volt. Nagyon elment az idő és el is fáradtam. Nagyon. Vissza akarok menni a táborba, aztán ledőlni aludni. Teljesen ki vagyok.
-Ja, igen. Te még nem tudod. Épp ezt beszéljük Nataniellel, hogy nagyon sokan jelezték, hogy halasszuk máskorra az éjszakai Balcsizást mert az utazás, a délutáni fürdés kimerítette őket. Most rendeztük át a programokat, úgyhogy vacsora után már mehetsz is aludni.
-Szuper! Mindenki megvan? Indulunk?
-Persze. Menjünk.
Lassan visszaballagtunk a szállásra. Szóltam Melodynak, hogy én most kihagyom a kaját (mert már nem vagyok éhes). Átöltöztem, fogatmostam és lefürödtem, majd beestem az ágyba és szinte azonnal elaludtam. Fárasztó egy nap volt. Holnap meg megyünk túrázni. Juhéé...
--------
*Perverz-úr/uraság/mester
Írói megjegyzés----: Észrevettétek, hogy hosszabb mint a 2. csütörtök? :3 Így van -o- Ez a leghoszabb az eddigi napokból és eddig ez készült a legtöbb ideig is, de kivártátok és mind itt lehetünk mikor elkészül! Hatalmas taps nektek a kitartásért és amiért a tegnap hajnali "újdonságok" menüben található "lélekkiöntést" is kibírtátok xD Igen, nehéz eset vagyok xD és igen, álmos is vagyok, mert a tegnapi faszság miatt 4 órát aludtam (mert szemét emberek ma reggel felkeltettek hajnali 8-kor xDDD) és nyűgös vok xD De mégegyszer mondom ez VOLT a 3. Hétfő, ami a ti bíztatásotoknak köszönhetően van itt :D Ha ennél is hosszabb napot akarok írni lőjetek le ;) Luna kilép! :---- Írói hülyeség.. akarom mondani MEGJEGYZÉS vége :P
