*tű-tű-tű*
7 óra van. Álmos vagyok. Sosem kelek ilyenkor. Vagy hamarabb vagy később. Fel kell kelnem. Kirándulás van!
*gyorsan felpattanok*
Basszus, megszédültem. Haha, de hülye vagyok.
*fésülködök*
Ragad a hajam. De miért? Tegnap előtt mostam hajat. Lehet mert tegnap vizes lett? Egyszerű víztől? Hmm, mondjuk a Balaton nem "egyszerű" víz. Ahh, remek. Mostantól moshatok hajat naponta. Coool.
*később*
A hajamat összefogtam, fogat mostam, felöltöztem, megmosdottam, majd befújtam magam spray-jel és rovarírtóval. Kint vagyok az udvaron és Melodyra várok, hogy menjünk reggelizni.
-Melody! Kész vagy?
-Kész!
És kitoppan a házból teljesen beöltözve.
-Melody így meleged lesz.
30C van és rajta hosszú nadrág és hosszúújjú felső van. A hátán egy hatalmas hátizsák, a lábán pedig egy magasszárú cipő. Hozzá képest én alig vagyok felöltözve, egy rövidgatyában, túra cipőben és kényelmes topban. Hátizsákot én is hoztam, de jóval kisebb, mint az övé. Vajon mi mindent hozhatott?
-Mit hoztál a táskádban?
-Vizet, szénsavas ásványvizet, mentes ásványvizet és almákat.
-Ugye csak viccelsz?
-Nem, miért kérded?
-Áhh, semmi. Menjünk kajálni! Farkas éhes vagyok.
*ebédlőben*
Beállunk a sorba.
-Most vajon mi a kaja?
-Joghurt és gabonapehely.
-Honnan tudod?
-Ki van írva és az ebédlőben mindenki ezt eszi.
-Ööö igaz.
*kikapjuk a kaját*
-Hova üljünk?
-Válassz te, Amarill.
Könnyű azt mondani. Mondjuk, szerencsés helyzetben vagyok. Nincs itt se Cas, se Nat és rohadt sok üres hely van. Rámutatok a sarokban lévő üres asztalra.
-Üljünk oda.
-Rendben.
Beülülnk a sarokba, esszük a kaját. (mondjuk én csak a joghurtot, mivel mézes gabonapehely van és azt nem szeretem) Armin lép be az ajtón és beáll a sorba. Nat nincs vele, de vajon miért?
-Nézd Amarill, ott van Armin.
-Igen, de hol van Nataniel?
-Nem tudom.
Meglepetésemre Armin ide ül hozzánk.
-Sziasztok!
-Helló!
-Üdv.
Üdv? Ez még mindig komoly Melody? Pedig már azt hittem megváltoztál.
-Hazatért már a chips?
-Áh, az már odaveszett. Egész este őt sirattam.
Armin mindig mosolyt tud csalni az arcomra. Olyan jófej!
-Ami, Ami, Ami. Hozzám viszont az éjszaka közepén beállított. Jó, igen, felszedett egy kis plussz súlyt amíg távol volt, de még mindig ugyanaz a tejfölös-fokhagymás Lays chips.
És az asztal alól elővesz egy bontatlan chipset, ami pont ugyanolyan mint amilyen az enyém volt. El is vettem tőle egyből.
-Csipí! Úgy hiányoztál! Azta, jól elhíztál! Fogynod kell egy kicsit.
Kibontottam, kivettem belőle egy marékkal és visszaadtam Arminnak.
-Látod? Sokkal jobb nem?
Ismét nem tudom visszafogni a nevetséges vigyoromat.
-Tényleg sokkal jobb!
És ő is olyan szélesen vigyorog, mint én, csak neki jól is áll. Igazságtalan!
-Szia bébi!
Castiel huppan le mellém és egy puszit nyom az arcomra amitől elpirulok.
-Castiel, ő itt Armin. Nataniel szobatársa. Ő pedig Melody, az én szobatársam.
-Csá.
Milyen illedelmesen köszön ez a Castiel!
-Üdv Castiel.
-Hello.
Hé, Armin! Hová tűnt a vigyorod? Mondjuk az enyém is lehervadt. Cöh. Ezt teszi Castiel! Amúgy is! Miért ült ide?!
-Nos Castiel, mit szeretnél?
-Nem ülhetek le enni csak úgy random valamelyik asztalhoz?
Odacsap hozzá egy kihívó mosolyt is. Milyen álszent! Akkor játszunk!
-Armin, neked van barátnőd?
Váá, ez most, hogy jött? Biztos hülyének néz ezzel a témaváltással!
-Hehe, nincs. Mert talán bejövök?
Úgy vigyorog rám, mint ahogy én szoktam mikor valakit szivatok.
-Igen, teljesen beléd estem. Egész este csak rád tudtam gondolni. Most is alig tudom visszafogni magam, hogy rád ne ugorjak.
A szarkazmus lerí a hangomból. Ennyi, nem bírom tovább visszafogni a röhögést. Vagyis, még megvárom a válaszát. Addig fenthagyom ezt az idétlen ábrázatot.
-Ne fogd vissza magad, bé-bí.
Az utolsó szót direkt hangsúlyozta, majd suttogva folytatja.
-Csak halkan. A pasid még ne hallja.
Ööö, ránézek Castielre és... Hátradőlve nézi a mi kis "játékunkat", mintha csak tévézne. Azért se hagyom abba! Közelebb húzódok Arminhoz, rákönyökölök az asztalra és bugó hangon folytatom.
-Nem kell megtudnia.
Visszanézek Castielre és a szemén látom, hogy belül nevet. Engem nevet ki? A kis szemét! Armin felveszi ugyanazt a testhelyzetet, mint én és csak öt centi van köztünk.
-Akkor benne vagyok.
Ő is bugó, mély hangon mondta és még kacsintott is a végén. Nem fair! Én miért nem tudok szívózni vele? Hátradőlök a széken és a plafont bámulom.
-Amúgy nem a pasim.
Csend lett körülöttünk, ezért rájuk nézek. Melody csalódottan néz (vajon miért?), Armin meglepődött a hirtelen kijelentésemen, Castiel pedig pokerarccal nézi a műsort. Mi ez a reakció? Rendeznem kell a legkört. Előrehajolok és ismét Armin arcába suttogok.
-Szóval még szabad a hely.
A végén egy kacsintással zárom a beszélgetést, felállok és kiviszem a tárcát majd kimegyek az udvarra. Leülök egy padra és várom az indulást, mikor megjelenik előttem Nataniel.
-Naaat! Hát te? Hol voltál eddig?
-Lerendeztem, hogy egyedül mehessünk a túrára.
-Egyedül?
-Úgy értem a tanárok nélkül.
-Jujj, Nat, ügyi vagy!
A nyakába ugrok és szorosan ölelem, majd elengedem.
-Ööö, semmiség.
Szegénykém! Zavarba jött miattam. Hehe, legalább vele tudok szívózni! Mondjuk az nem olyan szórakoztató.
-Ugyan! Rajtad kívül más nem tudta volna ezt elintézni. Büszke lehetsz magadra, így az egész sokkal szórakoztatóbb lesz.
Megborzolom a haját, mint ahogy a kiskutyáknak szokták.
-Hehe, jó fiú!
Megfogja a kezem és mélyen a szemembe néz. Mi ez a hirtelen váltás? Ja, tényleg. Nataniellel nem lehet "játszani". Ő mindent túl komolyan vesz.
-Amarill.
-I-igen?
-Szereted Castielt?
-Mi?! Nem! Dehogy!
-Biztos vagy benne?
-Mi ez a kérdezősködés? Persze, hogy biztos vagyok benne! Most akkor indulunk túrázni vagy sem?
-Ööö...
Min lepődött meg ennyire?
-Szólok azoknak akik bent vannak az ebédlőben, hogy indulunk, te meg szólj azoknak akik a házakban vannak.
-Hagyd Amarill. Mindenki tudja, hogy 9-kor van indulás.
-És most mennyi az idő?
-Még van fél óra.
-Addig csinálunk valamit?
-Kíváncsi vagy a mai programra?
-Aha!
-9-kor elindulunk túrázni, de 1-ig vissza kell érnünk az ebéd miatt. 2-6-ig szabad foglalkozás, azaz bárki mehet bármerre, 8-tól pedig megyünk éjszakai
Balatonozásra.
-Meddig maradhatunk esti fürdőzni?
-Akármeddig.
-A-akármeddig? Neszivass! Mondd el őszintén hogy, hogy intézted ezt el?
-Igazából, a tanárok javasolták, én ellene voltam. Azt mondták "had szórakozzanak a fiatalok egy kicsit", de hogy ennyire szabadon legyünk engedve. Én egy kicsit túlzásnak tartom.
-Mitől félsz, Nati?
-Ki tudja mik fognak történni, ha ennyi tinit szabadon engednek egy egész éjszakára!
-Túl sokat aggodalmaskodsz! Minden rendben lesz oké? Amúgymeg, mindenki itt van már? Kilenc óra van.
Nataniel szétnéz és megszámolja hányan vagyunk.
-Igen, mindenki megvan. Indulhatunk.
Keresztül mentünk a vasúton és a 7-es főúton elérkeztűnk a Szalay-kúriához. Jó, igen szép meg minden, de akkor is. Mit nézzünk rajta? Lefotóztam, megnéztem, megyünk? Nataniel elkezdte mondani a kastély történetét, érdekességeket vele kapcsolatban. Áhhv *ásít* de unatkozok.
*később*
Nataniel befejezte. Indulunk tovább. Nemsoká megint megállunk a Kossuth utcán és bemegyünk a Kapoli Múzeumba. Az igazat megvallva én azt hittem, hogy ez egy egyszerű parasztház, de miután beléptünk láttam milyen szép a kiállítás. Igazán tetszett. Miután végeztünk, bementünk egy templomba. Nat ott is tartott egy kiselőadást, de maga a templom elég kopott volt. Csináltam jó pár fotót, aztán leültem egy padra és vártam, hogy induljunk. Vajon mennyi lehet az idő? Megnézem telón. Áhh még csak 11 van. Még 2 óra van hátra? Neee. Mikor elinfultunk nem mentünk messzire, csak a szembe lévő épülethez ami -mint kiderült- a városháza. Huhh, egész jól néz ki. Nataniel eddig itt beszélt a legtöbbet és én is itt fotoztam eddig a legjobb képeket. Sok fotó készült. Fotoztam az épületet, a szökőkútat, az unatkozó diákokat és unalmamban még a madarakat is, mire végül elindultunk. Ezután mindenki örömére, megálltunk egy fagyizónál, ahol pihentünk és ettünk fagyiiit. Hatalmas sor lett, de szerencsére én az elején voltam. Muhahaha! Szóval Melodyval leültünk és ettünk a fagyinkat.
-Melody, te milyen fagyit eszel?
-Citrom és vanília. Te?
-Én mentoloscsoki és rumosdió.
Leül az asztalunkhoz Armin és Nataniel. Nat mellém, Armin meg Melody mellé.
-Ti milyen fagyit esztek?
-Áfonya és citrom. (Armin)
-Illik a ruhádhoz. Hihi. Nat te?
-Puncs és banán.
-Hmm banán, azon én is gondolkoztam.
-Mert ti mit vettetek?
Melody válaszol helyettem.
-Én citrom és vanília, Amarill pedig mentoloscsoki és rumosdió.
-Ezután még megyünk valahova Nat?
-Vissza a szállásra.
-Ezaz!
Megettük a fagyit és visszaindultunk a szállásra. Azt hittem erdőbe megyünk, vagy valahova ahol sok bogár van. Örülök, hogy csak a városban sétálgattunk. Mondjuk eléggé elfáradt a lábam tőle. Váw! Gondoljatok bele, milyen jó lesz a délután! 2-6-ig bármerre csatangolhatunk a városban, aztán ha visszamentünk kajálni és végeztünk, akkor GO éjszakai Balaton, addig ameddig csak szeretnénk! Váó! Tuti jó lesz!
*szálláson*
-Mel, menjünk pakoljunk le, öltözzünk át és kajoljunk!
Felvettem a félvállas felsőmet, mellé egy térdigérő cicanadrágot és papucsot.
Melody kék 3/4-es ujjú fodros felső, fehér szoknyával és kék topánkával. Jól áll a barna hosszú hajához.
-Jól nézel ki!
-Most is tudod mi a kaja?
-Rantotthús, sültkrumpli és barackleves.
-Juujj! Barackleves! Menjünk!
*ebédlőben*
Beálltunk a sorba.
-Hova üljünk?
Haha! Most te fogsz választani!
-Üljünk oda Natanielhez és Arminhoz.
Ööö, rendben. Kicsit se leplezi, hogy bejön neki Nataniel. Szegény Mel.
-Oksi!
Ahogy szétnézek nem is látom Castielt és Lysandert. Már biztos kajáltak mielőtt mi idejöttünk. Naték is már majdnem végeztek mikor leültünk hozzájuk.
-Sziasztok! (Nat)
-Sziasztok csajok! (kettőt tippelhetsz)
-Helló! (én)
-Sziasztok! (Mel)
-Na ehető a kaja fiúk?
-Éhes ember mindent megeszik! (A)
-Ööö, ez biztató.
-Nyugi Ami! Finom. (N)
Megkóstoltam és tényleg finom. Nem annyira, mint az otthoni, de finom!
*később*
Naték befejezték a kaját, de nem mentek el.
-Nyugodtan elmehettek. Biztos sok dolgotok van, hiszen most lesz a szabad foglalkozás.
-Jó akkor mi megyünk. (N)
-Amarill, én is megyek, mert mielőtt elindulunk el kell intéznem néhány dolgot. Nem baj?
-Nem, dehogy! Menj csak.
Egyedül maradtam. Utálok egyedül kajálni. Na mostmár mindegy. Megkajálok. Viszem kifele a kaját, mikor kapok egy sms-t. Jé, Melody küldte.
"Bocsi de még egy jó ideig nem érek rá. Nyugodtan menj el nélkülem. Majd én valamit csinálok valamit a szabadidőmben.
Puszi, Mel!"
Nemááár! Egyedül kell mennem? Tökjó! Most kinek a véleményét kérjem ki a szuvenír vásárlásban? Paff, dejo nekem. Megyek ki az ebédlő ajtaján és Castiel támaszkodik neki az ajtónak, úgy néz rám.
-Mizu Castiel...?
-Merre megyünk?
-Hogy mi?
-Szuvenírt venni megyünk nem?
-Eljössz velem?
Tényleg eljön velem? Ez annyira nem rá vall. Kedves? Hmm. Nem rá vall. Vajon mit tervez?
-Mit tervezel?
-Mi van?
-Olyan... Kedves (?) vagy. Miért?
-Nem lehetek kedves a barátnőmmel?
-Nos Mr.Kedves. Tudod, hogy hol van az az árusítósor amiről annyian beszélnek?
-Nos Mrs.Kedves, az ahol jó ajándékokat lehet venni az az utca eggyel feljebb van mint ahol tegnap mentünk a parta.
Cöh. Mrs.Kedves? Szemét vagy Castieeeel!
-Induljunk.
Rövid idő alatt odaértünk.
-Jujj nézd Castiel! Milyen cuki woodoo babák!
-Nem tudom, mi olyan cuki ezen.
-Miért is jöttél velem? Amúgymeg honnan tudtad, hogy nincs kivel jönnöm? És mi lesz Lysanderrel? Úristen! Szegény miattam maradt egyedül! Miért nem hivtad őt is Castiel?
-Melody mondta mikor elrohant mellettem, hogy küldött üzit, de ha nem veszed észre mondjam meg, hogy sajnálja de nem ér rá, de ne várd meg.
Nyugodtan menj el egyedül.
-És Lysander???
-Mi ez, valami kikérdezés?! Ő amúgy se akart menni sehova, úgyhogy neki mindegy volt. Oké?!
-Ohh értem. Bocsi.
-Szóval szeretnél egy ilyen woodoobaba izét?
-Hát nem hiszem, hogy tetszene anyunak. Inkább veszek "a legjobb anya" hűtőmágnest. Márcsak Kennek kell néznem valamit.
-Kennek? Neki is veszel ajándékot?
-Aham! Nagyon nehéz az új sulija és gondoltam örülne valami apróságnak! Meg lehet veszek Melodynak is valamit. Szerinted örülne ennek?
A kezembe vettem egy hűtőmágnest ami olyan mint egy nagy kupak, de a tetején egy smiley van. A hátoldalán van a mágnes és azonkívül sörnyitó, még üdítőnyitó is van rajta. Még ilyet sose láttam.
-Biztos tetszeni fog neki. Honnan tudjam.
-Nagy segítség vagy!
-Aranyos még minden! Miért kell mindent az első boltban megvenni?
-Jó, akkor ezeket megveszem, Kennek még majd máshol veszek ajándékot! Rendben?!
-Nekem mindegy.
-Amúgy is te fiú vagy. Egy fiú milyen ajándéknak örül?
-Hogy egy fiú minek örül azt tudom, de hogy Ken minek örül? Fogalmam sincs.
*gúnyos mosoly*
-Ha-ha-ha! Csak hogy tudd, Ken nagyon megváltozott mióta abban a suliban van! Izmosodik egy kicsit és még téged is lever!
-Komolyan? Majd meglátjuk.
*tenyerébe öklöz*
Megfogom a kezét és bűnbánó arccal nézek rá.
-Hé. Nem azért mondtam. Ha esetleg visszajönne, ne bantsd jó?
-Nem bántom, de nem azért mert te azt kérted, hanem azért, mert az csak az én szégyenem lenne ha olyan nyomikat bántalmaznék, mint ő!
-Tudom, tudom. Azért köszi. Rendes tőled!
-Cöh! Mondtam már, hogy nem miattad! Vegyél neki egy Balatonos bicskát. Annak bárki örülne.
-Rendben, köszi!
Kifizettem a 2 hűtőmágnest és mentünk tovább a következő boltba, csakhogy az egy játékbolt volt szóval ki is kerültük. Az azutáni bolt megint egy szuveníres volt. Na, keressünk Balatonos bicskát!
-Nézd, Balatonos kulcstartók.
Forgatom az ékszerest és meg is találom a bicskát.
-Milyen jó már! Balatonos bicska és kulcstartó egyben! Nézd Castiel!
-Aha, nagyon jó.
-Szar-kaz-MUS!
-Örülni fog neki, na! Nyugszik már.
Odamegyek a pénztárhoz. Jé, itt is vannak woodoo babák! Leveszek egy ördögöst és a bicskával együtt kifizetem. Visszamegyek Castielhez és odanyomom a kezébe az ördögös woodoo babát.
-Izé. Kösz, hogy elkísértél.
-Haha! Egy csóknak jobban örültem volna.
*sejtelmes mosoly*
-Hát most csak ez van! Ha nem tetszik add vissza!
-Miért pont ördög?
-Mert te egy megtestesült ördög vagy!
-Csak veled.
Még mindig sejtelmesen mosolyog.
-Akkor ilyet is csak tőlem fogsz kapni.Szóval, én mindent megvettem ami kell. Csináljunk még valamit vagy menjünk vissza a szállásra?
-Hmm, csináljunk valami érdekeset.
-Grr, és milyen érdekesre gondoltál?
-Valami nagyon érdekesre.
Már megint én vagyok a falnál, ő a hajamat csavargatja és a csipőmet fogja. A nyaka köré tekerem a kezem.
-Nagyon érdekesre? Hmm, kíváncsivá tettél.
A keze lejjebb csúszott a hátsómra. Odébb ugrok.
-Hova nyúlkálsz idióta! Az lehet, hogy belemegyek a játékaidba, de engem ne taperoljál, mert annak rossz vége lesz!
-Felőlem.
Egy vállrándítással lerendezett. Ezt hogy gondolja?
-Lehet, hogy neked nem jelent semmit, hidd el nekem se, de akkor is! Tudd hol a határ!
-Felfogtam oké?! Megyek. Találj vissza valahogy, csá!
-Vissza is találok! Csá!
Azt hiszi egyedül nem jutok vissza a táborba? Csak figyeljen! Hamar visszataláltam a táborba. Még egy csomó idő van 7-ig. Addig felveszek valami partiképesebb szerelést, hajat mosok, majd behullámosítom és sminket viszek fel az arcomra. Alapozó, korrektor, szemceruza, tus, szempillaspirál és szájfény. Semmi durva. Mire elkészültem egy kicsit el is múlt 7. Gyorsan rohanok az ebédlőbe, sorbaállok. Melody még nincs itt. Vajon hol lehet? Naték sincsenek itt. Lehet, hogy velük van. Castiel és Lysander itt ül tőlem nem messze. Inkább hozzájuk ülök, mint egyedül!
-Sziasztook!
-Csá.
-Szia.
-Mi jót csináltál délután Lysander?
-Malmoztam.
-Burkolt 'semmiközödhozzá'? Nem sokat beszélsz magadról.
-Bocs, de ilyen vagyok.
-Neem, nem azért mondtam. Csak szeretnélek jobban megismerni. Castiel nem sokat mond rólad.
-Remélem is, hogy nem én vagyok a közös témátok.
-Nem, nem úgy értettem. Vagyis...
Áhh, Lyssel nehezebb mint Cassal! Most erre mit mondjak? Castielre nézek segítségért esedezve.
-Mit tervezel estére?
-Miért kérded?
-Nagyon kicsípted magad.
Olyan egyberuha van rajtam, ami félvállas felsőnek kezdődik és miniszoknyában folytatódik, 4cm-es magassarkúval és rengeteg karkötővel.
-Tetszik? Gondoltam, ha már akármeddig el lehetünk akkor én beköszönök pár buliba. Legkésőbb 4-re úgy is visszaérek.
Castiel és Lysander komolyan összenéztek. Most miért? Remélem nem azzal akarnak jönni, hogy milyen veszélyes éjszaka egy lánynak egyedül.
-Miféle bulikba mész?
Ohh ennyi? Akkor jó.
-A parton sok szórakozóhely van, majd azokba körülnézek. Megyek szólok Melnek. Sziasztoook!
*szobában*
-Meel! Jössz bulizni?
Hol lehet?
-Meel!
Nincs a szobánkban, de akkor merre lehet? Hát, én ráérek. Fél kilencig itt maradok és ha addig se jön lelépek.
*negyed kilenckor*
Hát én nem várom tovább! Hagyok neki egy cetlin üzit és lépek.
"Elmentem egyedül. Holnap találkozunk!"
Az ágyára tettem és belevetettem magam az éjszakába. Mentem Lelle utcáin és két pasi megállított.
-Szia édes! Nincs kedved páleszozni velünk?
Bűzlenek az alkoholtól, de ingyen pia. Miért is ne mennék?
-Menjünk!
Lementünk a parta. Itt aztán megy az élet este! Egy bárnál állunk meg, ahol sokan táncolnak.
-Itt jó lesz szivi?
-Nekem jó.
A második csavó lelép piáért. Ő nem sokat beszél. Nemsoká visszajön 3 sörrel és 3 felessel. Mindkettőből az egyiket a kezembe nyomja.
-Egészség!
Jé, először szólalt meg! Le is húzta. Gyorsan megiszom én is.
*egyhúzásra*
Pfuuj, de szar ez. Basszus ég a torkom! Gyorsan leöblítem sörrel.
*felét megiszom*
Ez de rohadt keserű! Ilyet se iszok többé!
-Egyszerre? Menő csaj vagy. Bejössz.
-Hát te nekem rohadtul nem. Kösz a piát. Csá!
Ezt most miért mondtam? Jó, tényleg nem jött be, de ez gonosz volt! Olyan furának érzem a végtagjaim! Ez nagyon durva! Megiszom a maradék sört és eldobom a dobozát. Menjünk! Party time! Bementem valahova, ahol sok ember táncolt és beálltam közéjük, pedig nem is tudok táncolni. Hmm, most egész jól megy. Egy csavóka beállt mögém, megfogta a csipőm és közösen táncoltunk. Ez így ment 2 szám erejéig, aztán megfogta a kezem és a pulthoz vezetett.
-Mit iszol?
-Ööö, nem tudom. Felest és sört tuti nem.
-Vodkanarancs?
-Finom?
-Ja.
-Akkor jöhet!
Most nézek rá a csávóra. Eddig miért nem néztem meg, hogy hogy néz ki? Uuu, nagyon helyes! Szökésbarna haja van és mélykék szeme. A mosolya még egyenesen elbűvölő! A csapos kiadja a piánkat. Vagyon miért? Ő se lehet több mint 18. Érdekes. Belekortyolok a vodkanarancsba és elképesztő milyen finom!
-Ez rohadt finom.
És hamar be is vágom az egészet.
-Kérsz még?
-Aha!
Fütyül a csaposnak.
-Még két vodkanarancsot és egy szilvapáleszt nekem.
Kettő? Hmm abból a finomságból? Nyehehe. A csapos kirakta elénk a piákat. Az egyiket gyorsan megiszom, a másikat meg elkezdem lassan kortyolgatni. Közben felálltunk és visszamentünk táncolni. Vagyiis csak akartunk. Túl nagy lett a tömeg és kimentünk.
-Nézzük a Balatont!
Leülök egy padra ami a balatonra néz, ő pedig leül mellém. Este olyan szép a Balaton, mégis legszívesebben visszamennék táncolni. Szörnyen sok felgyülemlett energiám van! Viszont este a Balaton... Nézzük egy kicsit.
-Hát nem gyönyörű?
-Te szebb vagy.
Mi? Hogy én? Hagyjuk már!
-Persze-persze.
-Komolyan mondom.
Közel hajol és apró csókot lehell a számra. Nem veszi el a fejét. Az ajkát az ajkamon hagyja.
-Ezt nem kéne. Részeg vagyok.
Kinyújtotta a nyelvét és a számhoz nyomta. Nem tudom miért de hagyom neki, had tegye amit akar. Ülünk a padon és csókolózunk. Azt se tudom hogy, hogy hívják, de valamiért most ez egy kicsit se zavar. A kezével hátranyom a padon. Most fekszek, ő pedig fölém hajolva csókol tovább. A keze végigsiklik a combomon, fel a hasamig és ott köröz, majd elkezdi felhúzni az egyberuhát.
-Ne...
*goong* *goong*
A harang csak zúg, én pedig éjfél lévén kívánok... Mostmár szerda van...?