-Figyelem, figyelem! Mindenki aki a bátorságpróbán részt akar venni, menjen az ebédlőbe és töltse ki a nyomtatványt!
Nyomtatványt? Hahóó, ez csak egy bátorságpróba... A tömeg megindult az ebédlő felé, ahol Armin állt és osztogatta a nyomtatványokat és a tollakat.
-Nekem is adsz egyet?
-Nem fogsz félni egyedül? Úgy tudtam félsz a sötétben.
*huncut mosoly*
-Ééén? Hol hallottál te ilyet? Besegítesz Natanielnek?
-Igen. Na menj, feltartod a sort.
-Cöh, jólvan már Fancesco. Még a végén nem kap mindenki nyomtatványt, hogy megilyedhessen.
-Látom vágod.
*kacsint*
-Aztán el ne felejtsd visszahozni a papírt.
-Nem fogom.
Gúnyosan nézek és kinyújtom a nyelvem rá, majd odamegyek egy fához, hogy ki tudjam tölteni a papírt.
Neve: Amarill Ami-chan nonpapír
Félénksége: Az mi? Hahóó, félelem hol vagy?
Osztálya: 9/ABC, ja a "c" nem is jött velünk. Gomene!
Megjegyzés: Mi a fasznak kell ez a papííír?! Wtf???
Odamegyek Arminhoz és a kezébe nyomom a kitöltött kérdőívet.
-Így megfelel?
Armin elolvassa a papíron szereplő válaszokat, rámnéz és vigyorogva közli.
-Nos, miss Ami-chan a papírja rendkívül részletes.
-Köszönöm, Francesco.
Pukedlizek és visszamegyek a tábortűzhöz hátha elkezdődne végre valahára az a bátorságpróba. Amúgy a hangosba Nataniel azt mondta, hogy az ebédlőbe kell menni. Érdekes, Armin az ebédlő előtt volt és úgy tűnt, hogy az ebédlő be van zárva. Most akkor mi van? Visszamegyek, hogy megnézzem.
-Hé, Francesco!
-Igen, miss?
-Bent lesz a bátorságpróba az ebédlőben?
-Honnan tudod?
-Gondolatolvasás, Armin, gondolatolvasás.
-És a napon is tudsz csillogni?
-Ööö, nem.
-Akkor az semmi. Nézd meg a My Little Ponyt és rájössz, hogy porfing vagy a csillámvámpírokhoz képest!
-Majd otthon. Én Egy AÉ-t szoktam nézni mostanság. Egy-két é ve már megnéztem, de akkor csak 30 rész volt asszem. Most a 20. körül járok, remélem mostmár van több is. Ha nem akkor én megölöm azt a Danigyereket!
-Aha. Biztos.
-Tényleg, amúgy nem láttad Castielt, Lysandert, vagy Melodyt?
-Hahaha! Majd meg tudod hol vannak! Előbb, vagy utóbb.
-Mi van?
Armin hátamögött az ajtó résnyire inyílik. Natanielt látom a résen keresztül.
-Mindenki visszahozta a lapot?
-Aha. Tessék.
Armin átadja Natanielnek a lapokat, Nataniel elveszi és vissza is bújik az ebédlőbe. A hangosbeszélő recsegését hallom. Mit szerencsétlenkedik, mondja már mi van!
-Arra a döntésre jutottunk, hogy egyenként fogunk titeket behívni, hogy ilyesztőbb legyen. Viszont! Egy ilyen pálya szerűséget alakítottunk ki. Meg van szabva az útvonal. Ha nagyon megijedsz, mondd azt, hogy vörös.. Mint annak a haja, aki ezt a hülyeséget kitalálta..
*ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ*
Áhh a fülem! Mit baszakodnak ezek a mikrofonnal?! Ha elejtik, meg pattognak vele az úgy nem jó! Vadbarmok!
-Na figyeljetek!
Ez Castiel! Szóval az ő hajáról volt szó! Már értem, akkor ő találta ki, hogy milyen legyen a bátorságpróba. Akkor ezért nem láttam őt.
-Aki beszari, az ne jöjjön be! Aki meg bátor az emelje fel a seggét és jöjjön az ebédlő elé! Egyenként fogunk behívni titeket, mert csak. Ahol a konyhások csinálják azt a moslékot, amit mi megeszünk, ott kell várakoznia annak aki kijött a mi személyes horrorházunkból, hogy ne köpjék el a lényeget. Mindenki felfogta? Remek. Csá.
Hú, Castiel megmondta a tutit. Látom mindenki szemébe, hogy fellelkesedett. Úúú, már én is nagyon várom! Ki lesz az első személy?
-Franciska! Ha még van bátorságod bejönni hajrá. Ne maradjunk bent egész este!
Franciska bement. Pár perc múlva kiáltásokat hallottunk. Váá, mi van már bent? Ne basszanak fel. Kirázott a hideg. Biztos, hogy be akarok én menni? Nem. Inkább nem megyek be. Továbbra is hívják be az embereket, egymás után. Van akik "hangtalanul" mennek, vannak akik kiabálnak és volt már 1-2 olyan is aki szájából a "vörös" szót hallottuk.
-Amarill.
Hát én 102 (szászkettő), hogy be nem megyek! Váó, az emberek rám néztek. Ó, honnan tudják, hogy én vagyok az? Váá, lemondó tekintetek, jól van na! Megyek máár! Felpattanok és szó szerint berohanok az ebédlőajtón. Mikor belépek, egy függöny van körülöttem és mögöttem az ajtó becsukódik. Ki csukta be? Áhh, biztos csak valami cérnával becsapták. Ezen még nem kéne megijednem.
-Khhhhhöööö!
-Ááá!
Baszki! Valami kéz taperól a függöny mögül, közbe meg nyomatják ezeket a horror efekteket és korom sötét van! Ezek most tényleg egy akadálypályát csináltak? És NEKEM végig kell mennem rajta?!
-Ááá!
A kéz hirtelen beránt a függönyön túlra és mivel tudtomon kívül valami emelkedőn álltam szó szerint beestem a helyiségbe. Minden függönyökkel van elválasztva. A plafora madzagokat raktak és azt használták karnisnak. De miért van ilyen sötét? Csak a hold fénye jön be, alig látok! Hova tünt az aki berántott? Kezdek félni.
-Hahóó!
-Gwááá! (Ez ki a faszom volt?!)
-Ááá!
Egy fénycső kezd pislákolni és egy hentesszobában (asszem az) találom magam. Van bent egy pult, egy hűtőszekrény és 2 polc, amiken kis üvegek vannak, bennük undorító mutyikkal!
-Hahaha!
Melody (!!!!) ugrik ki a hentesasztal alól (?) a kezében egy nagy bárddal. Ilyesztően van kifestve és fura ruhában van. De mit ijedezek, ez csak Melody!
-Nocsak, nocsak! Ön lenni, ki nem ismerni félelem?
-Ööö, Melody?
-Nyettttt!!! Te nem ismerni félelem? Majd itt megtanulni!
-Heee?
-Nyettt! Venni ki szív! Lenni bent hűtő!
-Abban a hűtőben?
Rámutatok a "szobában" lévő egyetlen hűtőre.
-Dáá! Vagy én haszálni te szív? Enni én meg! -hahahaha-
-Melody te beteg vagy.
-Graah! VENNI KI HŰTŐ!!!
-Jól van na! Veszem, veszem! (Neked is hiányod van...)
Odasétálok a hűtőhöz. Kinyitom az ajtót. Beteszem az elefántot.. Mi? Akarom mondani kinyitom az ajtót. Nagyba nézném, hogy hol a szív, de helyette egy bohóc (!!!??) ugrik rám!!!
-A te szíved kell Natasa csak a te szívedet eszi!
-Ki a faszom az a Natasa?! Ááá, hagyj békén!
Elkezdek körbe rohangálni, de mikor a sarokhoz érek egy kéz (igen már megint) behúz egy kopp sötét szobába. Ki lehetett az a bohóc? Remélem Castiel! Annyira megijedtem, hogy nem is figyeltem! A pics'be! Fény villan. (fény pislákol) Na most vajon hova kerültem? Egy szoba van berendezve. Ágy, tévé, videólejátszó, szekrény. Egy hiba van csak. A szoba közepén egy kút van. Na neee. Most öljetek meg! UTÁLOM AZT A FILMET!!! Belenézek a kútba. Az alján valami karton van, nem szőnyeg. Még erre is figyeltek, és megrajzolták olyanra, mintha feneketlen lenne.
*katt*
Hirtelen egy kisebb lámpa villan és egy kazettára világít. Neee. Van rajta egy felirat. "Play me off!" Játssz le engem.
-A-a! Én aztán tuti nem!
-Grrrrr. Playyyy meee offf!!!
*hörögve*
-Baszki ezt el fogjátok mondani, hogy hogy csináltátok, vili?!
Benyomom a kazit a lejátszóba, megnyomom a kis háromszöget és elkezdi lejátszani. A vidinek nemsoká vége, a csaj leugrik a hegyről és jön a képzavar. Na? Nem csöng a telefon? Huhh! Meúsztam. Megkönnyebbülésemben leülök a tévé mellé és tovább vizslatom a "szobát". Egész jól berendezték ilyen rövid...
*csrrrrr*
Neeeee. Nee! Ne, ne NE!! Vegyem fel? Nem. De! Felveszem! Fel kell vennem! Ezaz Amariill, most mitől rezeltél be? Ezt az iskolástársaid csinálták.
*felveszem a telefont*
-Halló?
-Hét nap múlva...
-MEGHAAALSZ!!! Gyjááááá!
A kútból valahogy, nem tudom hogy, de kimászott Samara és ő üvölti az utolsó szót. Ohh anyám, hova kerültem! Elkezdek rohangálni, és egy helyen elhúzódik (pár cm-t) a függöny és egy ajtót látok. Gyorsan odarohanok és mikor kilépek egy vödör víz landol a nyakamba.
-Vááá, baszod...gvááhh, ez hideeeg!
A hirtelen keletkezett nagy fénybe csak pislogok, hogy a szemem megszokja. Ismét egy kissebb függönyökkel elkerített helyiségben vagyok, mint a legelején, annyi különbséggel, hogy nagyon fényes van. Leülök a földre (mert kifulladtam) és Lysander rak rám egy törülközőféleséget.
-Huhh, túléltem. Tényleg, túléltem...? Nem haltam meg.
-Megfázol.
-Szóval te vagy a fogadóbizottság Lys? (Miért van félmeztelenül? Jó meleg van, de ennyire?!)
Közben újabb sikolyokat hallok. Már más van bent. Miért féltem? Basszus! Ez de gáz! Az osztálytársaim voltak bent! Túlságosan beleéltem magam. Még így is, hogy tudtam nem valóság. Egész végig, azt kellett volna mondogatnom magamban, hogy "ez nem a valóság, ez nem igazi"... Meddig süllyedtem.. Céklavörös képpel nézek Lysanderre aki épp a hajamat "szárítgatja" azzal a szar törülközővel.
-Add ide.
Elveszem tőle a kendőt, megtörülközöm és a hajamra tekerem.
-Na? Hogy lehet innen kijutni? Kezd előjönni a klausztrofóbiám.
-Gyere.
Lys elhúzta a függönyt és megláttam a többi vizes diákot.
-Ti ezt jó poénnak tartjátok?
-Mit?
-A vizelést.
-Hahaha, vizelést mi?
Most először láttam Lysandert nevetni. Ezt felírom a kéménybe! Ez a "mondás" amúgy olyan hülyeség! Miért a kéménybe? Miért nem a jegyzettömbbe?! Nem vágom.
-Volt már aki kicsit sem ilyedt meg?
-Nem.
-És ezt az egészet Castiel találta ki? (Hogy tudott egyedül kitalálni ilyet?)
-Igen.
-Áááááááá!
Ez a sikoly egész közelről jött. Lysander felkapott egy törülközőt (wtf? most látom, hogy stócokban ott van a sok törülköző, ezek aztán felkészültek) és visszament a függönnyel elkerített részbe. Na jó, létszámozzunk! Armin van az ajtónál, Melody a hentes és Lys a törülközősfiú. Akkor kimarad Samara és a bohóc. Nat és Cas. Vajon melyik melyik volt? Igazából Casról nem tudom elképzelni, hogy beöltözne egy csajnak vagy egy bohócnak, de végülis ő találta ki. Tuti részt vett benne. Majd megkérdezem. Amúgy... Miért csak engem hagytak ki?! Igazságtalanság! Meg most kajak végig kell várnunk míg mindenki végez és csak aztán mehetünk ki?
*később*
-Figyelem, figyelem! Szerencsére mindenki sérülés nélkül megúszta a bátorságpróbát! Reméljük mind kellőképp megijedtetek. Jó éjt és el ne felejtsetek minden összepakolni a holnapi, vagyis a mai hazaúthoz.
*ajtó kinyílik*
Ahh. Jól elhúzódott ez az egész. Na go vissza a szobába. Szerencsére énmár összepakoltam, úgyhogy aludhatok sokáig.
-Huúuúuú (szellemhang), Amariiiiill.
-Ááá! Armin! A szívbajt hoztad rám!
-Mész aludni?
-Aha. Rohadt álmos vagyok.
-Szóval nem ijedtél meg eléggé a horrorházunkba?
-Nem! Amúgy is! Engem miért hagytatok ki? Olyan szemetek vagytok!
-Castiel kikötése volt, hogy neked mindenképp végig kell rajta menned...
-Uhh és Castiel a bohóc vagy Samara volt?
-A bohóc volt. Neki meg volt hozzá a haja.
-Hahaha! Akkor felzseléztétek, vagy csak egyszerúen konnektorba nyúlt?
-Áhh dehogy! Kimostuk belőle a sok hajfixálót.
-Ohh, szóval alapból ilyen sexy a haja?
-Nemááár, nem tudtad? Upsz!
-Najó én tényleg láptem aludni. Szia!
-Jó éjt!
-Jó éjt!
Visszamentem a szállásra és bezuhantam az ágyba.
*kop, kop, kop*
Áhh, basszus. Ki lehet az ilyenkor?! Melody alszik. Úgy látszik ő nem hallotta.
*kop kop*
Az ajtón kopognak...
-Megyek már!
Kikászálódom az ágyból és félálomban odatántorgok az ajtóhoz. Kinyitom.
-Na igen. Ki az?
Senki nincs itt. Pedig eskü hallottam! Nem. Biztos csak félálomban képzelődtem. Megyek vissza aludni. Visszafekszem az ágyba és épp visszaaludnék, mikor hallom, hogy valaki megint kopogtat, csak most Melody ablakán. Felpattanok és kirohanok.
-Velem ne szórakozzatok! Idióták!
Megint nincs itt senki! Basszus! Itt kell lennie valakinek. Igen! Körbemegyek a ház körül, hátha van ott valaki.
-Grááá!
-Ááá!
A sarkon rámugrott valaki, akit a tompa fényben nem tudok kivenni. Ugye nem egy szellem? Nem, a szellemek nem udnak fizikálisan érintkezni... Vagy igen?
-Csak nem megijedtél?
Castiel! Ez a szemét kinevet engem!
-Nocsak! A rémségek házának gazdája személyesen jött el engem rémisztgetni? Honnan tudtad, hogy nem Melody fog kijönni?
-Valahogy éreztem.
*beletúrok a hajába*
-Kár, hogy a hajad már nem olyan, mint pár órája. Akkor is ugyanígy ugortál rám, csak akkor hagytál elfutni.
-Mostantól soha nem hagylak elfutni.
-Igen?
-Hmm, próbára akarsz tenni?
-Egy szellemmel soha nem szórakoznék. Mondjuk szerencse, hogy itt csak egy bohóc van.
Kihívó tekintettel nézek rá és ő állja a pillantásom majd feláll.
-Csak aztán a végén nehogy belém szeress.
-Nem fogok, ne aggódj! Pont beléd? Ugyan! Akkor már inkább Lysander!
-Hallod, Lys? Mondtam, hogy bejössz neki!
-Mi?
Castiel háta mögül (a másik sarok mögül) előjön Lysander.
-Te hallgatóztál?
-Én hívtam ide.
-Minek? Nem vagyok benne semmiféle gruppenben..
-Túl sokat képzelsz bele. Az van, hogy...
-Maradj csendben! Most az egyser Lysandert akarom hallani. Rendben? Kb semmit nem tudok róla. Egy kicsit, legalább a beszédstílusát had tudjam meg, oké?
Lysander Castielre néz, Castiel pedig nemtörődöm módon merántja a vállát válaszul.
-Azért jöttünk, hogy elbigyünk Natanielhez.
-Natanielhez? Minek?
-Azt akarjuk, hogy eltereld a figyelmét míg mi bemegyünk a szobájukba. Úgyhogy hívd el messze.
*elhúzom a szám*
-Elég tömör magyarázat.
-Ha nem jössz magadtól mi viszünk.
Castiel lemondó tekintettel néz Lysanderre. Hihi, ezt biztos sokkal fenyegetőbben kellett volna mondania, de Lysander úgy mondta, mint egy betanult szöveget.
-Mit kapok cserébe?
Valószínűleg erre a kérdésre nem számítottak, mert Lysander kizökkenve a monoton stílusából kissé esedezve néz Castielre.
-A-a! Nem veheti át a szót különben kizárt, hogy belemegyek.
Castiel kihívó tekintettel meredt rám, majd elmosolyodott és egy válrándítással jelezte Lysandernek, hogy ez van.
-Mit szeretnél?
-Bármit kérhetek?
Lysander MEGINT (!!!) Castielre néz válaszra várva! Ez már engem zavar!
-Lysander te minek vallod magad?
-Tessék?
-Pincsi? Belga juhász? Rottweiler?
-Mivan?!
Ezaz! Ez már egész sok életerőt tartalmazott! Na még egy kicsit!
-Ja, szóval még magad sem tudod? Ajánlom figyelmedbe a pincsi jelzőt. Szoktad nyalogatni is Castiel lábát, vagy csak annak a nyomát?
-Én pedig ajánlom figyelmedbe, hogy most azonnal velünk jössz Natanielhez, vagy Castiel olyat csinál veled, ami egy hét múlva is fájni fog!
Naaa, alakulunk! Most veszem észre, hogy Castiel magában már szétröhöte a fejét. Felé fordulok.
-Jól szórakozol? A pincsid nem mondja meg mit kérhetek. Meg kéne fegyelmezni. Nagyon neveletlen.
Lysander elindult felénk, széép nyugisaaan. Gondoltam majd biztos durcásan elmegy mellettem és egy hétig nem szól hozzám. Ahha persze! Hirtelen felkapott és elkezdett cipelni. Mintha nem is érezné a súlyomat!
-Castiel, van kutyakonditerem is?
Lysander mintha meg se hallotta volna, ugyanolyan nyugis tempóban vitt tovább. Dejó, megyünk Natanielhez. Ismét tévedtem. Az ebédlő fele vette az irányt.
-Héé! Hova viszel? Najó mostmár tegyél le! Hallod Lysander?! Vagy mondjam kutya nyelven?!
Durcásan a mögöttünk jövő (és remekül szórakozó) Castielre nézek.
-Te min nevetsz még mindig?! Mondd meg neki, hogy tegyen le! Úgy látszik csak a gazdájára hallgat!
-És ő még kedves akart lenni, meg akarta hallgatni a kérésed. Ennyit erről Amarill. Most megtudod milyen Lysander a színfalak mögött. Nem kellett volna felidegelned. Én sem szoktam. Olyankor mindig bedurvul.
-Jajj milyen sekélyesek a művészek! Lysander tegyél le!
Akármilyen hihetetlen is, de letett!!! Ahha... Az ebédlő ajtajában. Fél kézzel belökött rajta, én pedig hátraestem.
-Ha kijutok, akkor ezt még megkeserülitek!
-Aha, persze.
Még sose hallottam Lysandert ilyen gúnyosnak. Tetszik! Kulcs hangját hallom. Ezek most bezárnak?! Felpattanok, odarohanok az ajtóhoz hátha még ki tudok jutni, de elkéstem. Basszus! Sötét van. És túl nagy a csend!
-Engedjetek ki! Halljátok?! Engedjetek ki MOST!!!
Fél óra kiabálás után semmi. Feladom. Nem fognak kiengedni. Szóval ilyen az "igazi" Lysander. Lobbanékony és forrófejű. Illik hozzá. Olyan uncsi mikor csak úgy válaszolgat, hogy "igen", "nem", "jól vagy?". Ez a Lys legalább egy kerek mondatot ki tudott nyögni! Haladunk! Álmos vagyok, de túlságosan félekahhoz, hogy elaludjak. Valamivel el kéne tölteni az időt. Megvan! Számoljunk pókhálókat!
*később*
Épp a 42. pókhálónál jártam (2 légy is volt benne) amikor valaki hangját meghallottam.
-Amarill! Hé Amarill, bent vagy?
-Nataniel? Te vagy az?
-Igen.
Azoknak a szemeteknek a terve sikerült! Fenébe!
-Ki tudsz juttatni?
-Megpróbállak! Megkeresem a tanárokat, hátha ők tudnak segíteni!
A tanárokat? Ne! Akkor Casék lebuknak! Igen, haragszom rájuk, de nem akarom, hogy bajba kerüljenek. Főleg, hogy én nem mentem bele a könyebb megoldásba.
-Figyi Nataniel. Ha elkapsz, akkor kinyitom az ablakot és kiugrok rajta, oké?
-Ez nem valami biztonságos. Inkább szólok a tanároknak. Az a biztos.
-Nem! Nataniel, figyelj rám! El tudsz kapni! Erős pasi vagy, nem? (és MOST nem a pasin van a hangsúly, hanem az erősön)
-De Amarill.. És mégis, hogy kerültél te oda? Kopogtak az ajtónkon és egy cetli volt rajta, hogy te itt vagy. Mit keresel itt?
Találj ki gyorsan valamit! Hajrá, neked ez könnyen megy Ami!
-Tudod... Jöttem, hogy megnézzem mi lesz holnap a kaja, de aztán leesett, hogy megyünk haza. És mikor indultam volna kifele, be volt zárva az ajtó.
-Nem tudod ki zárhatta be?
-Nem. Légyszives Nataniel, nem akarok bajba kerülni, ne szólj a tanároknak!
-Jó. Rendben, nem szólok. De inkább kerítek a szertárból, vagy valahonnan egy széket, létrát, minthogy kiugordj és valami bajod essen.
-Köszi Nataniel!
Lysander bezzeg fél kézzel elkapna. Cöhh, persze hisz egy énekesnek jól kell kinéznie. Nataniel egy fél órán belül (mit csinált ennyi ideig?) visszaért egy létrával, amit nekitámasztott a falnak, ahol az ablak van és sikerült kimásznom. Nataniel tartotta a létrát, ami még így is (!!!) billegett! Neki is kondiznia kéne kicsit.
-Nem mondjuk el senkinek oké?
-A tanároknak tudniuk kell róla!
-Nataniel kérlek, ne legyél már ennyire papucs!
Egyik Pincsi, másik Papucs, a harmadik mi lesz? Porfing?!
-Jó, de minnél előbb menj aludni! Holnap 6 órát fogunk vonatozni! Már 5 óra van. 4 óra és kelned kell fel! Siess!
-Rendben!
Gyorsan bedobtam magam az ágybe, de NEM TUDTAM ALUDNI!!! Végre valahára bekerülök az ágyba, nyugodt körülmények között, erre tessék! Mivel érdemeltem én ezt ki?! Miveeel? Nagy nehezen elaludtam, de egész "este" többször felkeltem és csak nehezen tudtam álomba forgolódni magamat. Remélem Castielék valami őrült jó balhét csináltak, mert ha nem kitépem a belüket! (Álmosan morcos és agresszív vagyok)
*később*
10 körül szabályosan kidobtak minket a szállásról! Ez milyen már? Kb "Kipakoltak már?" "Leadták már a házak kulcsait?" stb... 11-kor fog indulni a vonat. Legalábbis ha nem késik, de Nataniel azt mondta, hogy egy fél órás késés várható. Nagyon álmos vagyok.
*beérkezik a vonat*
Szerencsére még van ülőhely, úgyhogy leültünk. Melodyval egy kettes ülésbe ültünk és engedte nekem, hogy belülre üljek, hogy jobban tudjak aludni. Castielék meg az este kicserélték Nataniel ruháit női ruhákra (az enyémekre!!!) úgyhogy reggel visszaadta, viszont az övéi nem lettek meg, ezért Armin cuccaiban van. Hááát, Arminnak jobban áll. A hazautat végigszenvedtem, hol aludtam, hol aludni próbáltam, szörnyű volt. Egy kicsit se pihetnem ki magam. Mire végre hazaértünk, már teljesen kómás állapotba kerültem. Anyu kocsival kijött elém és hazavitt. Mielőtt belevetem magam az ágyba gyorsan nézek egy facet. 3 üzi és sok értesítés.
1. Üzi
"Kérlek likeold....stb...blabla..."
Jó, likolom, végülés két kattintásba még senki nem halt bele.
2.Üzi
"Szia Ami! Franciska vagyok! Láttalak a kiránduláson! Nem is tudtam, hogy te is ebbe a suliba jöttél. Én B-s vagyok, holnap majd dumálunk, oké?"
"Tényleeg? Dejó! Persze! Hiszen téged hívtak be először a horrorházba! Mindenképp beszélnünk kell!"
3.Üzi
"Kár, hogy egész héten nem fogsz válaszolni, de van egy jó hírem. Apával megegyeztünk és hétfőn megyek vissza a Sweet Amorisba. Remélem vársz."
"Neszivass!! Kajak jössz vissza? Jobb lesz itt neked, az a suli túl kemény neked. Te nem az a fajta fiú vagy."
Szóval hétfőn jön vissza Ken? Szupeeer... Elképesztő mennyire várom azt a napot. Ken, Deborah, Alexy lesz a nap csúcspontja valószínűleg. Remélem!
Írói megjegyzés!!!
Sziasztoook! Likeokat kommenteket, véleményeket szívesen fogadok! (tényleg vágyom több kommentre xD) ha észrevettétek, van facebookos csopink is és facebookos oldalunk is, amin a versenyeket, újdonságokat, megtekinthetitek!
Csoport: https://www.facebook.com/groups/344146375717239/345105092288034/?ref=notif¬if_t=group_comment_reply
Oldal: https://www.facebook.com/pages/Minori-Luna-fanfic/349179921880154?fref=ts
És még egy utolsó kérés! Egyetlen egy like-ot kérlek nyomjatok már a tesóm képére egy versenyben ^^" Remélem nem túl nagy kérés, max 5 katt xDD Kééérlek! Nagyon szépen kértem nem? *könyörgős fej* itt a link, ha valaki lenne olyan kedves:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=498611933547158&set=a.497913456950339.1073741834.183359438405744&type=1&theater
Írói megj. vége ^^ Előre is köszi ^^ Mindent *-* ♥