Sziasztoook! Ez a rész remélem nem lett hosszabb, mint a leghosszabb rész :$$ Akkor kiakadnék, de majd megnézem :D :D :D Szóval, Castiel játékbeli viselkedésétől felbátorodva (7.epben nagyon durva dumákat lenyom) itt az új nap ^^ Olvassátok szeretettel, mert hatalmaas szejetetet fektettem bele ♥
4.Csütörtök
Ahh. Nem tudok aludni. Hány óra van? Miii? Még csak 3? Vissza kell aludnom. Odakint ég a világítás. Lysander fent van? Kimegyek megnézem.
*konyhában*
-Lysander!
Lys a földön fekszik. Úristen. Hanyatt fordítom és megnézem jól van-e.
-Lys!
Megrázom a vállait, hátha az hatásos. Jó, semmi pánik! Nem mozdul, viszont lélegzik. Aludna?
-Ahh.
Hirtelen felül én pedig hátrébb húzódom.
-Jól vagy?
Rám néz, de üveges a tekintete.
-Lys, minden rendben?
Vállon ragad és lenyom a földre. Felettem van, de még mindig fátyolosak a szemei. A fejem mellett két oldalt támaszkodik a kezeire. A lábam az ő lábai között van és úgy térdel. Elég kényelmetlenül érzem magam.
-Lysander térj magadhoz!
Nem tudom mi van. De tényleg, most mi van? Ez Lysander skizo-énje?
-Mi van már Lys ébredj!
Semmit nem csinál, percekig így vagyunk és csak nézünk egymásra. Álmos vagyok. El fogok aludni.
*később*
-Ahh, melegem van.
Írói megjegyzés: Ugye milyen köcsög vagyok, hogy a legjobb résznél hagyom abba? :D Írói megjegyzés vége-
Felébredek és ráeszmélek, hogy a konyhapadlón vagyok, magamon a súlyos Lyssel. Na, most mit csináljak? Gondolj, gondolj, gondolj. Először is, még alig van fény, szóval pirkadat körül lehet. Maradjak még így? Ööö... (Érzem, hogy elpirulok.) Nem-nem. Lysandert ismerve még ha ki is mászok alóla, ő nem kel fel. Na, akkor hajrá! Szép lassan letolom magamról. Oké, kiszabadultam, na most nyomás a konyhaajtó. Showtime!
-Úristen Lys, jól vagy?!
Odamegyek, megrázom, semmi. Jó, akkor jön a víz. Ugyanabba a lila fél literes bögrébe töltöm a vizet, mint tegnap és ismét a nyakába borítom.
-Aggh.
-A tegnapi hang jobban tetszett.
-Amarill?
-Mit keresel a konyhapadlón?
Végülis jogos a kérdés nem? Az este történt/nemtörténtekről pedig nem kell tudnia. Mielőtt "az" történt azelőtt is ott feküdt. Úgy csinálok, mintha csak most vettem volna észre.
-Ahhm.
-Magyarul?
-Passz.
*sóhaj*
-Készülődj! Iskolába kell mennünk.
-Mmm.
-Ne nyögdécselj itt nekem, hanem kelj fel a padlóról! Egy-kettő!
-Három.
Bosszúsan nézek rá, ő pedig védekezően felemeli a kezeit, ami elég furán fest így csukott szemmel, a földön.
-Én megyek először a fürdőbe. Szólok ha kijöttem, addig ébredezz.
*később*
-Lysander, kész vagy? Induljunk!
Kijön a fürdőszobából és elindulunk az ajtó felé. Elveszi a kulcsot az asztalról és miután kimentünk bezárja az ajtót.
-Táskát miért nem hoztál aznap este mikor betörtél?
*vállrándítás*
-Jobban tetszene, ha többet beszélnél.
Ő csak megy tovább előlre. Miért ilyen?
-Tudod, együtt lakunk.
Olyan "nem mondod?" fejjel néz rám.
-Mondj már valamit!
-Mit?
-Például azt, hogy "nyeee~".
-Miért mondanék ilyet?
-Hát, öhm...
Ő nem is emlékszik? Akkor majd félálomban vallatni fogom, muhahaha!
-Mert az olyan cuki lenne.
-Mikor eljöttünk, miért volt az ebédlőben egy fénykép rólam és Castielről?
-Ja, azt Rosaly adta. Lehet őt is meghívom a pizsipartyba.
És ekkor esett le a tantusz, mint egy nagy kőőő.
-Ajajj...!
-Mi az?
-Tudod, ööö... Én elhívtam Idorit és Alexyt szombatra itt aludni.
-És?
-Mi az, hogy és? Mit fognak szólni, ha meglátják, hogy te is itt vagy?!
-Akkor elmegyek.
-Haza?
-Nem.
-Akkor hova?
*vállrándítás*
-Akkor viszont nem engedem, hogy elmenj. Lemondom.
-Ne.
*sóhaj*
-Akkor megmondom nekik, hogy téged is elhívtalak.
-Nem lehet.
-Miért?
-Rosaly miatt.
-Megkérem, hogy ne adja tovább Leigh-nek, hogy eljöttél. Rendben? Azt nem kell tudnia, hogy itt laksz.
Na és ebben a pillanatban értünk oda a sulihoz. Az az álszent kis dög ott volt az udvaron. Méghozzá egyedül. Ez az én lehetőségem.
-Ne haragudj Lysander, valamit el kell intéznem, majd otthon folytatjuk.
Hatalmas léptekkel haladtam Deborah felé.
-Na? Hol hagytad Cast? Máris megunt?
-Képzeld, nemsoká jön. Bement valamit elintézni aztán újra együtt leszünk.
Ezalatt a zsebemben lévő telefonon benyomtam a felvétel gombot. Csapó indul!
-Nagynak hiszed magad mi? Csak mert legutóbb elloptad Cas-ék szponzorát? Látszik, hogy nem téged akartak, mivel akkor nem itt lennél, hanem valami koncerten.
-Haha! Nemsoká megyek is! Ráveszem Castielt, hogy vegye rá Lysandert, hogy írjon "nekünk" egy dalt, aztán mikor megkaptam lelépek! Haha! Aztán újra koncertezek, te pedig maradsz a sülyesztőben, mivel Castiel egyetért velem azzal kapcsolatban, hogy te egy nagyon rossz ember vagy! Tettem róla, hogy soha ne kabd meg, még ha elmegyek se! Örökké engem fog szeretni. Ki tudja mikor lesz még szükségem rá?
*gúnyosan néz rám*
-Ezt nem teheted!
-Jajj, majd találsz magadnak egy másik hapit. Castiel nem nagy szám, ne nagyon keseredj el.
-Engem Cas nem érdekel, de nem teheted ezt Lyssel!
-Cöh! Lysander egy szemét alak.
-Csak nem átlátott rajtad?
-Haha! Nem. Az a srác egy idióta! Nem tudja mi a szép.
-Nem sikerült elcsábítanod? Szegééény te!
-Haha! A buzik nem érzik a női vonzerőt.
-Ő nem buzi.
-Nem vetted még észre, mennyire ragaszkodik Castielhez? És nekem mondja, hogy ÉN verem át Castielt!
-Mert nem?
-Nem! Én szeretem őt. Legalábbis őt is. Haha. Egy kicsit. Haha.
Kinyomtam a felvételt, mert az ez utáni részt nem kívántam megörökíteni.
-Hülye kurva! Kihasználod mindet! Miért?! Neked ez jól esik?
-Miért ne esne?
És kb itt telt be a pohár és teljes erőmből ráugrottam, mire ő elterült. A két kezét a földhöz nyomom és úgy ülök rajta.
-Na most legyél kemény, ribanc!
-Haha, Castiel "kemény" helyettem is.
Elképedt arcal meredek rá (perverz ribi) és neki a pillanatnyi kizökkenésem is épp elég ahhoz, hogy ledobjon magáról. Most ő van rajtam ugyanúgy, mint az előbb én rajta.
-Na mi az? Csak nem egy kis szüzikével van dolgom? Haa?
-Cöh, semmi közöd hozzá.
-Összeilletek Castiellel. Mindketten olyan... Ártatlanok (?) vagytok.
-Hehh, szóval még nem rontottad meg?
Vigyor térül szét az arcomon. Szóval ennyire még nem sikerült elkábítania Castielt.
-Mégsem elég erős a "vonzerőd"?
-Bátran beszélsz ahhoz képest, hogy a földön vagy. Na, add ide a telód.
-Tessék?
-Felvetted a beszélgetést nem?
Honnan tudja?
-Ráhibáztam? Nocsak. Ez az arc mindent elárul. Hol van?
Komolyan azt hiszi, hogy elmondom neki? Pechemre belenyúlt a zsebembe és egyből megtalálta.
-Ohh, szóval itt van? Hmm? Nem is megy. Már meg is állítottad? Egész ravasz vagy, nem akartad felvenni a bukásodat, ugye? Kár, hogy most a felvételed semmit nem fog érni.
Nem engedhetem, hogy kitörölje. Elkezdtem kapálózni és vergődni. Nem igaz, hogy senki nincs az udvaron aki segítene!
-Hé, aki segít kap egy ezrest!
-Anélkül is segítenék, de, jól jön nem?
-Armin!
Deb csak néz Arminra, de sejti, hogy mit tervez, úgyhogy megmarkolja a mobilt és leugrik rólam.
-Szerezd vissza a telóm Armin! Ööö, (ízé) légyszi!
Armin Deborah után eredt és könnyedén elkapta, viszont Deborah sem adta könnyen magát.
-Add ide a telefont. -Hajrá Armin!
-Nem!
Deborah próbálja ütni-rúgni Armint, aki hősiesen állta az ütéseket és valahogy kifeszítette Deborah karmai közül a telefonom.
-Dobd Armin!
Dobja ééés elkapooom!!! Gyorsan rohanok vele a terem irányába.
-Kösz, Armin! A többit később elintézzük.
Gyorsan odarohantam Natanielhez és odaadtam neki a telóm.
-Be tudod ezt játszatni a sulirádióba?
-Mi ez?
-A 69-est! Siess, menj már!
Meg sem moccan.
-Ez Deborah vallomása, hogy mindenkit kihasznált, menj már!
Na végre megindult a... A nem tudom mi felé.
-Hajrá Nat!
Pont, hogy ezt kimondtam Nat és Deb összeütköztek az ajtóban.
-Kicsi a rakááás!
Ráugrottam (míg a földön volt) Debre és a lendületemmel kicsit odébb löktem épp, hogy Nat kiszabaduljon.
-Menj Nataniel! Menj!
Ezzel a lendülettel Nataniel megindult, Deborah pedig lelökött magáról.
-Na mi van csajok, iszapbirkózás?
Nee, Castiel még ne! A tökèletes időzítés kb 5 perc múlva lett volna.
-Castiel, ne hagyd meglépni a szajhát!
Értetlen fejjel néz rám, nekem pedig leesik, hogy ő még mindig a kis álomvilágában van. Deborah kap az alkalmon és odarohan Castielhez. Átöleli. Ölelgesd csak míg teheted ribi!
-Castiel menjünk innen. Haza akarok menni.
Mi van? Nem, nem, nem!
-Castielnek még maradnia kell!
-Menjünk, Castiel! Gyorsan!
Deborah drámaian kirohant és Castiel pedig megindult utánna.
-Castiel!
Hál' az égnek megfordult és türelmetlenül nézett rám.
-Várj még 2 percet! Valamit mondani akarok! Ha ezután is menni akarsz hát legyen. Nem zargatlak többé titeket. Csak ennyit várj légy... Légyszíves!
Teljes meglepődöttséggel néz rám, de nem csodálom. A mondat végére (rám nem jellemző módon) teljesen bekönnyeztem. Odarohanok hozzá és átölelem.
-Most utoljára.
-Mi van?!
-Most utoljára öleltelek így, utoljára gondoltam rád így, utoljára éreztem ezt és utoljára szerettelek.
*hisztérikus nevetés*
-Nekiadlak és soha többé nem kaplak vissza. Nem akarlak kapni. A szemembe mától te csak egy.... Szemét vagy. Egy régi játék amit kinőttem. Pont, mint neked én! Hát nem nagyszerű?
Ismét hisztérikusan nevetek és dühösen meredek a hangszórókra.
-Gyerünk már Nataniel, mit szarakodsz?!
-Jól vagy Amarill?
Őszinte rémületet látok a szemében. Megijesztettem? Újra nevetek és gyomorszájon vágom.
-Letelt a 2 perc, de várnod kell. Ezt meg kell hallgatnod.
Castiel összegörnyedt én pedig ráugrottam, de könnyedén ledobott a hátáról. Elmegy.
-Ne!
Még túl korán van. Ne, kérlek ne menj el. Hirtelen hátrafordul és iderohan. Felém. Vagyis, nekem rohan! Nekem jön és nekinyom a falnak. Mély levegőt vesz és a fülemhez hajol. Ééés a hangszóró recsegni kezd.
"Nagynak hiszed magad mi?....stb....bla-bla... Én szeretem őt! Legalábbis öt is. Haha! Egy kicsit. Haha!"
-E-ez mi volt?
Lehajtott fejjel töprengek. Végre. Sikerült.
-Deborah beismerő vallomása. Na, még mindig utánna akarsz menni?
-Igen.
-Igen?? Várj mi?!
Türelmetlenül rohan ki a suliból. Tényleg Deborah után megy? Ennyi. Ha már ez sem vált be, akkor Castiel tényleg egy idióta. Miért fáj már megint a mellkasom? Miatta? Megint? Ezekkel a gondolatokkal ballagok be az osztályterembe és ülök le a helyemre. Nataniel levegő után kapgodva jön be.
-Na? Sikerült?
-Igen. Ügyes voltál.
-Mi a baj Ami? -Közben leteszi elém a mobilom.
Hogy mi a baj? Bárcsak tudnám.
-Ja, hogy mi a baj? Semmi. Max. az, hogy most Arminnak lógok egy ezressel. Abból 3, vagy talán 4 csipit is lehetne venni! Képzeld csak el! Oda, is megyek hozzá, megbeszélem vele.
-De, mindjárt kezdődik az óra!
-Nem baj. Az ígéret az ígéret.
*b-sek terme előtt*
Be akarok én menni? Ahh, jobb kifogást nem tudtam vola kitalálni? Mindegy végülis beszélnem kell Arminnal, hogy megtudjam mit gondol Idoriról.
*benyitok*
-Hééé, Armiiin! - :X Ezt halkabban is lehetett volna.
-Mi az Amarill?
-Ki tudsz jönni egy kicsit?
-Hááát.
-Gyere ki.
Gyilkos tekintettel nézek rá, mire ő felpattan és idejön.
-Mit szeretnél?
-Ha hazakísérsz odaadom az ezrest. Vagy hozzam holnap?
-Tudod mit? Hanyagoljuk az ezrest, de akkor engem is meghívsz a pizsibulira.
Pizsibuli??? Az pizsiparty! És... Még egy fiú? Mondjuk így egálban leszünk. Meg így nem lesz annyira feltűnő, hogy Lys is ott van. És ezen felül tartozom Arminnak. (minden értelemben)
-Jó. Egy feltétellel! Mondd el őszintén mit gondolsz Idoriról. Őszintén!!! Neeem adom tovább. (hihi)
-Tesóm legjobb barátja. Mit gondolnék róla? Rendes, kedves, előítélet mentes és jószívű. Ja és pesze jó a stílusa.
A kezemmel lenyomom a telómon a stop gombot. Kész is! Legalább az eredeti vallomást hallja. Jaa, igen. Én nem adom tovább. Csak te.
-Miért van ördögi vigyor az arcodon?
-Ma ilyen napom van. Goonoosz vagyok. Reggel senki nem mondta nekem, hogy "eeeny~".
-Haha. Ha akarod holnap reggel mondhatom.
*kacsint*
-Rendicsek!
*csrrr*
-Na menj mielőtt büntit kapsz.
-Én? A te osztályodban van Nataniel.
-Milyen igaz!
Egy rövid tisztelgés után hátatfordítottam és berohantam a termünkbe. Eztután egy szünetben sem mentem ki a teremből. Pechemre Ken észrevette, hogy nem vagyok formában ezért minden szünetben a padomra ült és ócska vicceket mesélt. Ha-ha. Utolsó óra után készen az indulásra baktattam ki az udvarra, de természetesen remek tervem meghiúsult. Idori és Alexy a kapuban álltak és minden bizonnyal engem figyeltek. Na, essünk túl rajta!
-Sziasztoook.
-Na? Megkérdezted? Mit mondott?
Elővettem a mobilom és elindítottam a lejátszást.
-Na? Megfelel?
-Jujj, igen! Igen!
Idori örömében ugrált, majd megölelt engem és Alexyt is.
-Hé. És ha Alexy tud róla, akkor miért nem ő kérdezte meg?
-Az túl gyanús lett volna.
-Aha. Értem. -Vagyis nem, de mindegy.- Akkor szombaton jöttök, igaz?
-Ja.
-Viszont van egy kis változás.
-Jajj, tudom. Armin mondta, hogy ő is jönni akar. Nem tudtam, hogy meg is engeded neki.
*elpirul*
-Persze, hogy megengedtem neki. Csak miattad. -Kacsintok- Ezenkívül jön Rosaly és Lysander is.
-Minek?
-Lys Alexynek, Rose pedig Lysnek.
Miután ezt kimondtam Alexyre kacsintottam aki elpirult. Indulni is akartam tovább, de egy gondolat motoszkált a fejemben.
-Alexy. Amúgy neked ki jön be a suliból?
Alexy rákvörösen a földet nézi, mire nekem leesik.
-Naneee! Lysander jön be?
-Neeem! Vagyis dee, vagyis dehogy, azaz...
Lányos zavarában már azt se tudta hová nézzen.
-Nyugi Lexy, én nem adom tovább.
Majd egy újabb kacsintás kíséretében kisunnyogtam. Ha többet kacsintgattam volna, akkor lehet, hogy bekancsulok. Az nem lenne jó. Egyértelműen nem. Na akkor go haza.
*otthon*
Jéé, nyitva van az ajtó. Lys már biztos itthon van.
-Tadaikima'!
Na, ha nem válaszol, akkor jöhet a Lysvadászat.
-Lysandeer, hool bujkáálsz? Gyere előő!
Semmi válasz. Hát legyen! Amúgy szinte biztos vagyok abban, hogy a szobájában, akarom mondani a szobámban van. De csingilingre akarok vadászni! Vagyis na, Lysre! Bemegyek minden helységbe (a szobámat leszámítva) és nincs meg. Tudtaaam! Akkor rohamosztag készülj! Teljes támadás! Hatalmas lendülettel rontottam be az ajtón az épp öltözködő Lysre. Ha egy animében lennék, itt helyben halnék meg vérveszteségben, de hál' madárnak nem így van, csak fülig vörösödve rohantam vissza az én, vagyis az anyum szobájába. Onnan morze jelek formájában (ami a dübörgő szívverésem volt) kértem bocsánatot.
*ding-dong*
Csengettek. -mármint az ajtón- Vajon ki lehet?
-Nyitom! -Ohh Lys, milyen házias vagy.
Jó, akkor ő kinyitja. Én megyek gépezni. És Roset is fel kell hívnom. Vagyis, miii? Ki tudja, ki az?! Nem láthatja meg őt akárki.
-Lys ne nyitsd ki!
Eszeveszetten rohantam az ajtó irányába, de (mint mindig) elkéstem. Pont Lysander mögé értem mikor kinyitotta az ajtót. Na most repül a macska!
-Ööö.
Egy elképedt szürke szempárral kellett szembenéznünk. Szia Castiel... Na, akkor mondjunk valamit, mert Lysander úgyse fog.
-Minden elismeresem azé aki kitalálta a mozgólépcsőt. Ő jött rá elsőnek, hogy a csigalépcső már túl lassú.
Basszus! Miért ezt mondtam? (Igen, ez egy volt a Kentin által mesélt "viccekből".) Hogy miért ezt mondtam? Passz, de cserébe mostmár nem egy, hanem két elképedt szempárral kellett szembenéznem. Dejó!
-De a repülőcsiga már gyorsabb. -Lys
-Ha te mondod, Lys. -Ez hogy jött Lysandernek? Kajak nem vágom az ilyen beszólásait. Na de a lényeg! -Mit keresel itt Castiel?!
-Mit keres itt Lysander?
A legjobb az egészben az, hogy Lysander vállán keresztül beszèlgettünk, őt teljesen levegőnek nézve.
-Itt lakom. -Gyajj, Lys ne ilyenkor szólalj meg!
-Mi van?!
Na akkor rontsuk még a helyzetet. Úgysincs semmi köze az egészhez!
-Idejössz a házamba és TE vonsz kérdőre?
-Nem számítottam rá, hogy többen is lesztek. Akkor Lysanderrel szeretnék dumálni.
Várakozón Lysre néz, aki kimegy. Jee, visszajött a pincsi! Én pedig akkor itt az ajtóban megvárom őket.
*Később*
Jönnek vissza. Mindketten vigyorognak. Lysander csak Castiellel ilyen? Lysander elmegy mellettem, be a szobába. Mi van? Castiel úgy néz rám, mint egy lecsapni készülő vadász.
-Miért nem mész már?
-Akarod, hogy menjek?
Kihívóan néz rám, nem úgy mitha tényleg menni akarna.
-Game over, nem?
-Replay?
-Utolsó élet volt.
-Mindig újra lehet kezdeni.
-Life game-ben nem.
Farkasszemet nézünk. Egyikünk se adja fel.
-Menj el.
-Én nem költözhetek ide? Nem lennék nagyon rossz.
Ő? Ártatlan? Ugyan!
-Tényleg amúgy miért nem megy hozzád Lysander?
-Hozzám?
-Igen. Miért ide költözött, mikor te is ott vagy?
-Mi már egyszer voltunk lakótársak és annak nem lett jó vége.
-Akkor annak sem lenne, ha ideköltöznél. Akkor is lakótársak lennétek.
-De te is itt lennél.
Mégis mit csinálok? Semmi nincs rendben! Semmi.
-Menj el.
-Sajnálom.
-Nem érdekel.
Arra számítok, hogy elmegy, de helyette épp, hogy közeledik, én pedig hátrálok.
-Nem jöhetsz be a küszöbön.
-Miért nem?
*sejtelmes mosoly*
-Nem hívtalak be.
-Vámpírnak nézek ki?
-Megmondtam nem? Nem leszek ott neked pótléknak Deborah helyett.
-Szerettél. Te mondtad.
-A hangsúly a múltidőn van.
-Most akkor nem szeretsz senkit?
-Semmi közöd hozzá.
-Csak vissza kell szereznem azt ami az enyém.
-Semmi nem a tied.
-De volt.
-Talán. De a múlt már elmúlt.
-The great Gatsby?
-Te láttad azt a filmet?
-Aha.
*győzedelmes vigyor*
Basszus, kizökkentem. El kell küldenem. Most nem veszíthetek. Engem többé nem használhat ki. Soha.
-Utoljára... -töröld le a vigyort a képedről- Utoljára jöttél a házamhoz, megértetted??
Meglepett képet vág, biztos nem erre számított.
-Mostantól csak 1 player van. Én kiszáltam.
-Utoljára. -hé! Ne lopd a szövegem! Baka-
-Utoljára mi? -Nem mentem bele a játékába, csak érdekel.
-Ez volt az utolsó, hogy nem csókoltalak meg mikor találkoztunk.
-Mi van?! Te hallod egyáltalán amit mondok??
-A játéknak vége. Ez így fear nem?
-De...
Most miért bizonytalanodtam el? A homlokomra nyom egy puszit.
-Holnap ugyanitt találkozunk.
Heee??? Nemár!
-Castiel ne nézd levegőnek azt amit mondok!
-De ha egyszer magad sem tudod mit akarsz.
-Én jól tudom mit akarok!
-Igen? Akkor miért nem csaptad még rám az ajtót és léptél le?
-Igazad van, pont ezt fogom tenni!
Beljebb jöttem és rácsaptam az ajtót. Cöh! Most ehhez mit fűzzek hozzá?
-Lysander!!!
Berontok a "szobámba" és most hál'istennek nem öltözik.
-Mostantól, ez a te szobád a másik pedig az enyém addig amíg anyum haza nem jön. 3-at kopogtatunk mielőtt bemegyünk. Ha a másik nem szól vissza az azt jelenti, hogy "szabad". Érted? Csak, hogy elkerüljük a... Kellemetlen pillanatokat.
-Ok.
*sóhaj*
-Azt elmondod mit beszéltetek Castiellel?
-Mondtam neki a képet.
O.O A Casos, Lyses képet?
-Tessék???
-Mondtam neki a képet.
-HALLOTTAM!!!
-Akkor miért kérdezed?
-Lesz egy egyszerű kérdésem hozzád Lysander... Te MEGŐRÜLTÉL???
-Valami baj van?
-Áhh, dehogy! -Nyugodj le Ami, nyugi- Deborahról (grrr) nem beszéltetek?
-De.
-Igen? És mit?
-Semmi olyat ami rád tartozik.
*sóhaj*
-De legalább egyenes vagy.
-A hajvasaló teszi.
Ezen önkéntelenül is nevetek.
-Lysander én téged tényleg nem értelek.
-Van ilyen.
-Van. Na és mit veszel fel az ittalvóson? Menjünk vegyünk neked valamit.
-Nem lehet.
-Miért?
-Tesóm.
-Akkor nem a butikba megyünk, hanem a kínaiba. Nem lehet nagy a különbség.
-Rendben.
*később*
Szóval elindultunk a kínaiba. Itt van szembe az úton, csak át kell menni a túloldalra. Nézünk szét. Azaz én szétnézek, de Lys simán megindul és ÉN húzom vissza a kocsi elől. Majdnem elütötték!!
-Normális vagy?!!!!!
A hirtelen "sokk" miatt az adrenalin hevesen lüktet az ereimben.
-Add ide a kezed!
Megfogom a kezét (mint, egy ovisnak), szétnézek és mikor úgy látom mehetünk, átmegyünk az úton.
-Tényleg, te miben alszol? Nem is adtam pizsamát. Ugye nem meztelenül alszol az ágyamban?!
-Alsóban.
-Miért nem mondtad, hogy elfelejtettem?
-Ez nem olyan fontos dolog.
Úgy látom szokásommá vált, hogy nem törődöm sokáig az apróságokkal, hanem amilyen hamar csak tudom elfogadom ami történik. Végülis a stessz nem tesz jót a szervezetnek.
*boltban*
Mikor az ajtóhoz nyúltam, hogy kinyissam, akkor vettem csak észre, hogy még mindig Lysander kezét fogom.
-Sajnálom!
Amilyen gyorsan csak tudom elkapom a kezem. Ezután vettünk egy kosarat és félkészültünk a vásárlásra. Ez most kemény menet lesz. Mire Lysanderből kihúzom, hogy mikre van szükségese egy mai fiúnak, lemegy a nap.
-Lysander, ha bármi kell, szólj. Ha nem szólsz, nem fogom tudni mire van szüksége egy pasinak. Érthető?
-Menjünk haza.
Ez hosszú este lesz.
-Ha nap végére öngyilkossági kísérleteket teszek, állíts le.
-Ok.
2 órámba telt, mire (talán) mindent beszereztünk. "Lysander, te hordassz zoknit?" "hogy-hogy talán?" "milyen méret?" "hogy érted azt, hogy nem tudod?" és ezt MINDEN EGYES ruhadarabnál eljátszottuk. Természetesen alsóneműnél is. Kicsit se voltam vörös mikor azt kellett belőle kihúzni, hogy:
"-Milyet hordassz?
-Mit?
-Fehérneműt. Bokszer, fecske stb...? -egy rák is megirigyelhetné a színem
-Mindegy.
-Remek, akkor legyen a férfi tanga! Az tökèletes lenne neked?!
-Ja.
Megölöm, megölöm!
-Bokszerben milyen méret kell?
-Passz."
Tovább inkább nem mondanám. Szóval most tökèletes idegi állapotban lépünk ki a bolt ajtaján.
-Kaját is kéne venni. Menjünk be a szupermarketbe is.
-Ok.
Megint át kell menni az úton. Speciális reflexeimnek köszönhetően időben elkapom Lysander, ezzel megállásra kényszerítve.
-Hány éves vagy, hogy fogni kell a kezed az úttesten?
-17.
Öljön meg valaki. Please!
*boltban*
Lysander elengedi a kezem (basszus, még mindig fogtam??) és eltűnik a szemem elől. Vajon merre megy? Mindegy. Összeszedem amit meg kell venni és beállok a sorba.
*picivel később*
Lysander újra a fedélzeten! Kezében egy borotvát hoz. Elveszem tőle és a futószallagra rakom. Teljesen piros a kis pofija Lysnek. Kawaii! <3
-Olyan kis gyerekes vagy.
Hatalmas mosolyra húzódik a szám ő pedig visszanyeri eredeti semleges formáját.
-Majd kifizetem.
-Hagyd csak. Mostantól egy család vagyunk. -kis szívecskét formálok az ujjaimmal és átölelem- Ne legyél ilyen gyerekes jó? És beszélj többet magadról. Arról, hogy mit szeretnél mik a vágyaid stb... Rendben?
-Nem.
-Mi...?
-Majd odaadom az árát.
Csalódottság lesz úrrá rajtam, amit sikertelenül próbálok elűzni. Mit is gondoltam? Hogy mi egy család? Haha. Csendben hazamentünk és az ajtóban elváltunk. Én mentem a szobámba, Lys meg a fürdőbe. Én majd holnap megfürödök. Aludnom kell, egyrészt azért mert késő van, másrészt pedig azért mert ma túl sok minden történt és túlságosan hiányzik anyu. Ja, igen Rose! Őt még meg kell hívnom. Remek. Holnap azt is elintézem, de most így hirtelen azt se tudom, mit kéne neki mondanom. Bedőltem az ágyba és azon gondolkodom, hogy holnap vajon Deborah jön-e suliba és hogy, hogy kéne lekoptatni Castielt? Teljes a bizonytalanság. Amúgy, Lysander mit tervez? Mikor akar beszélni tesójával? Legalább azt megmondhatná neki, hogy itt van. Holnap majd robotot játszok és senkinek nem válaszolok. Elegem van az emberekből.
Vége
Szóval, sokan panaszkodtatok, hogy túl soká jött az új rész :D Szóval, tudjátok, hogy nem kell agódni, mindig hozom az új részt, de ahogy látom nektek nem mindegy hogy mikor. 44 like volt az előző bejegyzésen ._. ösztönző... Szóval, minnél több like, annál hamarabb hozom az új rész. Kevés like esetén lehet akár 1 hét, sok like esetén az is megeshet, hogy már másnap hozom az új rész. Elméletileg 272 ember olvassa a blogom (bejegyzéseknél ennyi like van), 200 lke-hoz fogok viszonyítani, hogy a like-ok száma sok/kevés. Ha hiperszupersok like jön össze, akkor az is lehetséges, hogy 12 órán belül felrakom az új részt. Köszönöm, hogy elolvastátok az új részt, meglátjuk mikorra várható a következő. Puszi! :*
Még valami...
Tudjátok lesz szombaton a pizsiparty. Na azt egy teljesen külön délutánba (!!!) (azaz nem teljes értékű napba) fogom megírni. Remélem várjátok a 4.Pénteket és a 4.Szombatot :$$ Mégegyszer köszi, hogy még nem átkoztatok világgá a sok elő és utószó miatt :* Puszi ♥