Nem tudok aludni. 6 óra van és már indulásra kész vagyok. Mit csináljak? Hisz be sem akarok menni suliba. Nem szokásom, de benyúlok a konyhaszekrény bal felső polc leghátuljába, kiveszek egy kék goldengatet gyufával meggyújtom (nincs öngyújtóm) és nagyon szívok bele.
-Gwah, ah!
Jujj, de rég volt utoljára. Teljesen elszoktam tőle. A hűtőből kiveszem a csokilikört és egy pezsgőspohárba töltök belőle. Ennyi csak nem árt meg. Max egy kicsit lazább leszek tőle, de ennyi. Úgy sincs itthon anyu, ha meg meghal mama tesója, úgyse ez lesz a legnagyobb gondja.
*kilépek a kapun*
-Szia!
-KEN, mit keresel te itt???
-Gondoltam elkísérlek a suliba. Mert baj?
-Nem.
-Meg se ölelsz, hogy újra látsz?
-Ja, de persze.
Ölelésre tárja a karját én pedig megölelem.
-Van valaki nálatok?
-Nem, nincs. Miért?
-Olyan cigi szagod van.
-Ja, mert elszívtam egy szálat.
-Mi? Te cigizel?
-Nem! Csak most kellett. Olyan feszült voltam.
-Miért?
-Emlékszel Castielre igaz?
-Igen.
-Az ő exe baszott fel és ma megverem.
-Castielt vagy az exét?
-Haha, mindkettőt.
-Akkor besegítek.
-Ha a te segítségedre kéne támaszkodnom, ott már nagy gáz lenne.
Mihelyst kimondtam ránéztem és rájöttem, hogy ő már nem az a Ken.
-Vagyis, nem szeretnélek bajba keverni.
-Ugyan, hagyd csak. Tudom mire céloztál. Semmi gáz, már megszoktam.
-Nem. Bunkóság volt. Sajnálom.
-Semmi baj. Induljunk suliba.
Azt nem vágom, hogy befújtam magam dezodorral és fogat is mostam akkor, hogy a fenébe érezte meg? Ohh basszus. Felültünk a buszra és egész végig meg sem szólaltunk. Mikor a sulihoz értünk Ken, biztató jelleggel megfogta a kezem.
-Ne aggódj. Előbb utóbb minden magától megoldódik.
-Remélem.
Úgyhogy kézenfogva megyünk be a suliba. Én rákvörös fejjel nézek minden fele, de Ken biztos léptekkel halad előre és csak most jövök rá hová megyünk. Pontosan Castiel fája felé tart.
-Kentin! Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?!
A kezénél fogva visszahúzom, hogy velem szembe legyen. Értetlen fejjel néz rám.
-Dehát vele akartál beszélni, nem?
-De, de...
-Nincs semmi de. Minnél előbb odamegyünk hozzá, annál előbb újra boldognak láthatlak.
-Tessék??
-Nem tudom milyen kapcsolat van köztetek és mostmár tudom, hogy anno miért nem tudtad leírni, de nem akarom, hogy ez így maradjon. Nem szeretem, hogy folyton rá gondolsz.
-Nem gondolok folyton rá.
-Nem muszály bevallanod, de most oda kell mennünk és elrendezni a dolgokat. Vagy jössz velem, vagy megyek egyedül.
-Ezt nem nekem kéne mondanom?? Végülis ez az ÉN problémám! Hadd intézzem már el magamnak nélküled!
Elhúzom a kezem a kezéből és megindulok Castiel felé. Na szép! Pedig nem ez volt az első a listámon!
-Na, hol a csajod?
-Nemsoká itt lesz.
-Nézz már magadra! Teljesen kifordított önmagadból!
-Csak ezért jöttél ide? Akkor el is mehetsz! Csá.
-Nekem, te ne csázgassál! Az a hülye Deborah megint átver! Hát nem veszed észre? Ismét kihasznál és eldob!
-Miről beszélsz?
-Legutóbb is így volt, nem? Lenyúlta a szponzort. De ha most őt választod akkor ne várd, hogy itt leszek mikor ő elmegy.
-Ki mondta ezt neked? Nataniel?! Csak hogy tudd Nataniel volt az, aki kikezdett Deborahval annak reményében, hogy talán ennek köszönhetően őt is szponzorálják. Szánalmas.
-Szóval nem hiszel nekem?
-Ezt a sztorit már túl sokszor próbálták beadni nekem, hogy most elhiggyem.
-Akkor majd bebizonyítom valahogy, hogy ő egy álszent nő!
-Tedd azt.
-Engem pedig most felejts el. Utoljára fogok valami jót tenni érted és ezt sem a te jókedvedért, hanem Nataniel tisztázása miatt.
-Felőlem. Csak ennyit akartál? Remek. Mehetsz is.
Épp indulnék el, mikor valaki hátulról a vállamimra teszi a kezeit.
-Ken...
Unott arccal nézek hátra, mikor ez a két kéz hátra ránt. Mi a...?
-Ááh.
Összezavarodottan nézek a földről felfelé és Deboraht pillantom meg. A kis ribi! Hátbatámadott! Épp ugranék felfele, mikor rálép a hajamra.
-Baszki...
Castiel a kurva anyád bazd már szájba, nehogy segíts! Kétségbeesetten próbálok kiszabadulni, de semmi esélyem. Deborah már rugásra lendítette a másik lábát.
-Keen!
Kenért kiáltottam? Nem tudom milyen messze lehet, de biztos közelebb, mint Nataniel. Egy puffanást hallok és a hajam kiszabadul. Hálás tekintetekkel nézek a megmentőmre aki nem más, mint Idori! Akkor Ken nem hallotta, hogy őt hívtam? Ezaz! Annyira gáz lett volna. Idori felsegít a földről és megvető pillantásokat vet Deborahra, majd Castielre néz.
-Pedig átvert és most is át fog.
Majd megfogja a kezem és magával húz be a suliba. Be a wc-be ahol jelenleg senki nincs.
-Hiába vádolod meg szemtől szembe! Bárkit (aki nem tudja az igazságot) az ujja köré tud csavarni. Így semmi esélyed. Valahogy leplezd le a többiek előtt.
Vedd fel kamerára, hogy színt vall, vagy valami.
-De hogy érjem el ezt?
-Majd ha egyszer kettesben találkoztok meglátod.
-Segítesz?
-Van már terved?
-Nincs.
-Akkor majd szólj ha lesz és meglátjuk.
Hátat fordított, intett és lelépett. Miért segít nekem? Bemegyek az osztályterembe és ülnék le a helyemre, de meglátom, hogy Nataniel itt van, úgyhogy odamegyek hozzá.
-Deborah régebben is ilyen aljas volt?
-Beszéltél vele?
-Mondjuk úgy. Castiel miért hisz neki? Mintha feltétel nélkül megbízna benne. Ez nem normális dolog egy olyan exxel szemben aki csak úgy lelépett.
-Castiel gondja, ha megint hagyja magát.
-De...
-Előbb-utóbb csak megtanulja, hogy ki a jó és ki a rossz.
-Nem gondolod, hogy segítenünk kéne neki?
-"segíts magadon, isten is megsegít"
-Aha, szóval a sarkon lévő szegény nyomoronc macskának sem kell segíteni, mivel "segíts magadon isten is megsegít"???
-De az állatok mások.
-Nem így kéne kivetítened Castielre a bosszúdat.
-Ez nem bosszú!
-Mondj amit akarsz. Akkor majd Idorival ketten megoldjuk!
-Idori? Te jóba vagy vele?
-Haha! Igen. "miau"
-Gváh... Azóta kiráz a hideg ettől a szótól.
-Akkor tényleg ügyi a csaj.
-Miről dumáltok?
Kentin a vállamra könyököl és kérdő tekintettel végigméri Natanielt. Lerázom a vállamról a könyökét és ugyanilyen kérdő tekintettel nézek én is rá.
-Miről kéne?
-Ööö, azt csak te tudhatod.
-Ez elég bizonytalanul hangzott.
-Hát most na. Nem vagyok Castiel. Tényleg, vele mi volt?
-Nem hitt nekem. (és akkor még szépen fogalmaztam)
-Nekem még óra előtt el kell intéznem valamit. Majd beszèlünk, szia Amarill! És khm, szia Ken.
-Szia Nat.
-Hello.
-Mi az, hogy nem hitt neked?
-Mi lenne? Gondolom elvakítja a szerelem és nem veszi észre ki a jó és ki a rossz.
-Elmondhatnád végre, hogy mi ez az egész.
-Még nem mondhatom el, de előbb utóbb megtudod.
-Rendben.
Hirtelen szorosan átölel és élesen szívja be a levegőt.
-Ken...
-Tudom.
Aztán eltelt egy óra. Következő szünetben a "b" terembe mentem, hogy találkozzam Franciskával.
-Franciska!
-Oh, Amarill! Szia! Ne állj az ajtóban gyere be. Szétnézek, sehol nincs egy Castiel se. Rendben, akkor go be.
-Hogyhogy ezt a sulit választottad?
-Áhh, tudod nem volt semmi tervem a jövőre és megláttam a Gimit, hogy még szóbelizni sem kell! Egyből beleszerettem. És te?
-Velem is pontosan ugyan ez volt! És sok barátot szereztél?
-Igen! Itt mindenki rendkívül kedves.
-Mindenki...
-Mert veled nem?
-Vannak akik nem. De mindig is ilyen voltam nem? Gyűjtöttem az ellenségeket.
-Azért csak nem ilyen rossz a helyzet.
-Amber, Li, Charlotte, Deborah és most Castiel is.
-Deborahn kívül mindet ismerem. Ő ki?
-Egy új csaj a "c"-ben. Úgy se ismered.
-Kössz.
*csrrr*
-Basszus sietnem kell, mert ismim megöl ha elkések. Szia!
-Szia!
Ezután az órák lassan teltek, viszont mikor vége volt minden órának a suli kijáratánál megálltam és eldöntöttem, hogy nem hayom függőben a dolgokat. Megverem Deboraht ha törik ha szakad!
*később*
Lehet, hogy még van egy órája. Akkor viszont nem hiszem, hogy megvárom. Megyek haza.
-Hé, Amarill!
Hátranézek és Idori meg Alexy jött kifelé a suliból.
-Hát ti? Csak nem egy randi?
-Haha, nem. Megyünk vásárolni. Jössz te is?
-Ha már egyszer megígértem.
Idorira pillantok és elvörösödöm.
-Köszi, hogy segítettél legutóbb.
-Áhh ugyan! Bárki megtette volna. Viszont cserébe kérek majd egy szivességet.
-Rendben, mondd.
-Add még a telószámod és felhívlak.
-Rendben, diktálom. 06306590987
-Oké, akkor majd hívlak. Most viszont induljunk.
Elmentünk a shopba és ezek ketten... Wow. Mintha ez nem is egy üzlet lenne, hanem a személyes játszóterük. Alexy pakolta Idorira a ruhákat és mikor már nem fért több, bement a próbafülkébe. Ekkor Alexy kihívóan rámnézett.
-A-a. Én nem fogom égetni magam.
-Hiszen ez a legjobb az egészben. A vásárlás, a próbálgatás.
Eközben magára aggatott egy csomó mindent. Kalapot, napszemüveget, sálat, övet (!!!) és elkezde az én kezembe is pakolgatni a cumókat. Én természetesen teljesén kiakadtam, miközben utánna rohanyam, mert ha nem kapom el amit odadob nekem, akkor is dobálja. Basszus de ég a fejem.
-Alexy, hagyd már abba!
Mintha még se hallott volna, tovább libben a következő sorra, és csak nevetgél rajtam.
Mikor kijöttünk a boltból, az eladó hatalmas vigyorral köszönt el tőlünk. Cöh, nem csodálom. Rengeteg pénzt otthagytunk! Mostmár értem miért nem állítja le őket senki. Ahh, istenem. Miért nem élveztem jobban a közös délutánt? Csak kellett volna az a Deborah véres feszültség levezetésnek.
-Na sziasztok, én busszal megyek.
-Oké, szia!
-Szia.
Idori is és Alexy is olyan cukik voltak egész délután. Mint a gyerekek.
*Otthon*
Úgy tervezem, hogy a "pizsiparty" szombaton lesz. És mondjuk, nem nevezhető igazi pizsipartynak, mivel csak Idorit akarom elhívni. Nos mivel ezt ilyen szupin kigondoltam, hívhatom is fel anyut!
-Szia anyu! Mizu?
-Hááát semmi jó, kicsim. Van mikor javul van mikor romlik az állapota, nem lehet tudni meddig húzza még.
-Akkor nem tudod mikor jössz igaz?
-Nem. És veled mi újság?
Áhh semmi. Má reggel csórtam egy cigit a titkos szekrenyből, amiben természetesen nem tudom mi van és valamennyi fogyott is a csokilikőrből, de ennyi.
-Szombaton áthívhatom eggyik barátnőmet hozzánk ittaludni?
-De szombaton még nem biztos, hogy otthon leszek.
-Majd rendelünk pizzát. Naa légysziii!
-Jó rendben, de te takarítassz!
-Oksi! Akkor majd dumálnunk. Szia!
-Szia babó!
Letettük. Ezután egész délután Idori hívását vártam, ami nem igen akart befutni.
*9 körül*
*brrrr*
Rezeg a telóm. Biztos Idori az.
-Szia.
-Szia Idori! Na milyen szivesség?
-Nem tudod kideríteni valahogy, hogy Arminnak mi a véleménye rólam?
-Jaaa, csak ennyi? De természetesen akkor holnap megkérdezem. Én is kérdezhetek valamit?
-Aha.
-Nincs kedved nálunk aludni szombaton?
-Jöhet Alexy is?
-Alexy???
De ő fiú! Mondjuk meleg... Ha meleg akkor nincs semmi gáz. De anyu nem fogja megengedni. Hmm, nem kell róla tudnia.
-Jó, felőlem jöhet.
-Oké, akkor majd várom az infókat.
-Oké, szia.
-Csá.
Ezután felléptem facre és Kentől egy üzenet várt.
"ma kit vártál suli után?"
"miért érdekel? Amúgy Alexyékkel voltam vásárolni."
Online van. Várok egy kicsit hátha válaszol.
*pár perc múlva*
"ki az az Alexy?"
"majd bemutatlak neki, biztos joba lesztek, nagyon jófej!"
Ezután kikapcsoltam a laptopot és elmentem aludni.
*biip biiip*
Ahh, egy sms? Tudja ez hány óra? Mindjárt éjfél!
"itt vagyok a kapuban gyere ki"
