Kapuban? Ööö.. Kösz nem. Most írjak neki, hogy én ki nem megyek? Vagy írjam még neki, hogy jöjjön be? Végülis a kapu és az ajtó is nyitva van. Megírom neki, hogy jöjjön be. Viszont, ki tudja ki ez? Inkább nem mondom meg neki, hogy minden tárva nyitva. Anyu szokta zárni az ajtót. Most menjek ki? Félálomban?! Alszom vissza. Majd pont kimegyek mi? Haha, jó vicc!
*brr*
Még egy sms?
"Gyere ki, most!"
Grr, kirázott a hideg. Jó, jó kimegyek. Nem akarom, hogy lefogyjon a pénz szegénykém telójáról. Feltápászkodom az ágyból és kimegyek az udvarra. Am nem gáz, hogy pizsamában vagyok? Hát, engem nem zavar. Na nézzük ki a rejtélyes sms küldő.
*kapuban*
Hmm, senki nincs itt. Kajak ezért jöttem ki? Ezért izgultam annyira? Csak van itt valaki! Jobban szétnézek, még kapun kívül is, de senki nincs itt. Remek. Mehetek vissza a pihe-puha ágyikómba! Mondjuk eléggé megszomjaztam, iszok egy kis tejet előtte.
*glugy glugy*
Hmm, szeretem a tejet. Hmm? A szobámban ég a villany? Felkapcsoltam? Istenem, de pocsékló vagyok. Visszateszem a tejet és bemegyek a szobámba. Haaj. Mégis minek kapcsoltam fel a villanyt? Épp kapcsolnám lefelé, mikor ráeszmélek, hogy rohadtul nem vagyok egyedül. Lysander az ágyamon ül. Miiivan?!
-Ááá! Lysander a jóédes Istened! -te beteg állat- Most akarod bepótolni a bátorságpróbán kihagyott ijesztgetést? Várj, én most totál rossz felé gondolkoztam el. A legfőbb kérdés: Te mi a rákot keresel a szobámban?!
-Bejöttem. -baszki nem mondod?!
-Nemááár! Tényleg?
-Aha.
-Es mégis mi okból?
Kinyírom. Én, kinyírom őt. A hangom kb mint valami idegbeteg állaté, de ő mégis teljes nyugodtságban nézelődik a szobámban.
-Na bökd ki gyorsan, hogy miért jöttél és, hogy honnan tudod a címem, aztán tipli van. Értve vagyok? Mit képzelsz te magadról, hogy az éjszaka közepén csak úgy betörsz mások házába?
-Minden ajtó nyitva volt.
-Ne terelj.
-A címed és a telefonszámod is fent volt facebookon, de még myvipen is. Nem vagy valami elővigyázatos. Plusz még az ajtók is...
-Aha, nem vagyok elővigyázatos. Remek. Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem. Neked is további jó éjszakát.
Megfogom a kezét és húzom felfele az ágyról, mondhatni, hogy nem nagy sikerrel.
-Vagy beszélj, vagy menj el! Tied a döntés.
-Akkor szia.
Ezzel nagy léptekkel megindult az ajtó felé. Mi van?!
-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy hajnalok hajnalán felkeltesz és bármiféle lényeges mondanivaló nélkül leléphetsz? Ahhoz később kel felkelned! Úgyhogy halljuk! Bökd ki szépen mi nyomja azt az izmos lelkedet.
Megállt. Nézi a földet. Miért? Jó, igen porszívózni kéne, de nem piszkos a lakás.
-Jó figyelj lefordítom neked. Vau, vau vau vau. Vau úúú vau. VAÚ?!
Ránézek és sikerélményem van, mivel már legalább rám nézett. Jó, igen, úgy néz rám, mint egy hülyére, de legalább rám nézett.
-Hallgatlak.
Miért is győzködöm? Csak takarodjon ki a házamból!
-Deborah ebbe a suliba jött. - Mit nem mondassz Lys!
-Igen, erre már én is rájöttem.
*szemforgatás*
-Képzeld, "verekedtünk" is!
Meglepett pillantás a jutalmam. Jeee.
-Lys, ha azért jöttél ide, hogy hallgasd ahogy drótvágóval húzom ki belőled a szavakat, akkor azt a suliban is megtehetted volna. Miért jöttél el hozzám?
Kezdek belefáradni. Mindjárt elalszom.
-Tudod mit? Én alszom. Te még csinálj amit akarsz.
Beleugrok az ágyba és a fejemre húzom a takarót.
-Oyasumi Lys.
-Jó éjt.
Honnan tudja, hogy mit jelent? A kis rafkós! Csak nem zugotaku? (pl. zugivó stb...)
*csrrr*
Gváhh (ásít), de hülye álmom volt. Éjszaka közepén Lys betoppant és nem akart semmit.
-Ööö...
Rosszul látok, vagy Lysander tényleg az ágyam végében alszik? Kiveszek a fiókból egy vonalzót és megbökdösöm vele. (először facen akartam megbökni, de aztán rájöttem, hogy az valószínűleg nem használna)
-Nyeee~.
Ohh, zabáljam meg, de aranyos hangot adott ki. Khm, akarom mondani...
-Lysander! Kelsz fel de azonnal! Nem ér meglágyítani a szívem ilyen aranyos hangokkal! Hallod?! Kelj fel!
-He?
-Úgy látom, ébredés után sem vagy valami bőbeszédű.
-Szia Amarill.
-Najó, én mostmár semmit nem értek. Beléd meg mi ütött? Valaki fejentalált valamivel? Baseball ütővel vagy kalapáccsal? Hahó, Lys. Vissza ne aludj! Hallod?!
Najó én dumálhatok ennek. Kimegyek a konyhába, előveszek egy nagy lila bögrét (fél literes), majd megtöltöm vízzel. Megyek be a szobámba, Lys még mindig alszik, hahaha. Hát már nem sokáig!
*gonosz vigyor*
Melléállok és ráborítom a bögre tartalmát. De, ő ugyanúgy fekszik tovább.
-Oké, hol vannak a kamerák?
-Kész átverés, jeee.
Jajj, de egyem meg! Félálomban olyan aranyos!
-Lysander énekelj még nekem!
*dedós hangon*
-A-a.
-Gonosz vagy.
-Tudom.
-Szóval? Este miért nem mentél haza?
-Nem volt kedvem.
-Mi van?! És miért jöttél ide? Ezt mostmár igazán elmondhatnád!
-Olyan kedvem volt.
-Ja. Akkor oké. Mostmár mindent értek. MÉGIS MI AZ, HOGY "OLYAN KEDVEM VOLT"???
-Válasz.
-Ohh igen?
Fogom a játékbilincsem és ráteszem a két csuklójára. Felnéz ééés, eltöri.
-Héé! Eltörteeed!
-Könnyű volt.
-Jó, igen műanyag volt, de egy bocsánatba nem halnék bele.
-Felőlem. Mondd csak.
-Grr! De TE mondd!
Rápillantok az órára. Ajajj! Már elég sok idő eltelt, de én még sehova sem haladtam.
-Basszus! Sietnem kell!
Gyorsan elkészülök, de Lysander még mindig ott fekszik ahol eddig. Mit csinál ez a srác?
-Majd zárd be az ajtót. A konyhaasztalra tettem a kulcsot. Szia!
Normális dolog ez, hogy csak így ráhagyom? Elmozdítani nem nagyon tudnám, suliba meg mennem kell, nem akarok még többet késni.
*suliban*
Milyen óránk is lesz az első?
*táskájában kotorászik*
Jéé, ez az a bicskakulcstartó amit Kennek vettem. Teljesen megfeledkeztem róla. Oda kéne adnom neki. Már biztos a teremben van, oda is adom.
*teremben*
Ohh, a helyén ül. Milyen "jó" diák.
-Ken!
-Amarill! Szia.
-Hoztam neked valamit a Balatonról.
-Igen?
Előveszem a kulcstartót és a kezébe nyomom.
-Boldog visszatérést!
-Ez nagyon aranyos, köszönöm.
-Ugyan, nincsmit.
*3 puszi*
-Ezt mostmár mindig magamnál fogom tartani.
-Örülök, hogy tetszik.
Végigszenvedtem mind a 6 órát és most megyek haza.
*udvaron*
Héé, ott a butikos srác!l
-Szia, véletlenül nem te vagy a butikban az eladó?
-De.
-Ide jársz suliba?
-Nem. Épp barátnőmet Rosalyt keresem. Nem hiszem, hogy ismered, ő sem ide jár.
-Akkor miért itt keresed?
-Azt mondta, hogy jön ide, hogy kérdőre vonja az öcsémet, Deborah miatt.
-Ki az öcséd?
-Lysander.
-Lysander az öcséd?!
-Ismered?
-Igazából mindenkit ismerek, akiket most emlegettél.
-Rozet is?
-Aha.
-Nem segítenél megkeresni? Épp egy kicsit összevesztünk és szerintem direkt bújt el előlem.
-De, persze szívesen. Ha jól veszem le, akkor ő sem bírja Deborah-t, ugye?
-Te se?
-A-a.
-Nem értem mi bajotok van vele. Rendes lánynak néz ki.
-Hogy a férfiak milyen manipulatívak.
-Tessék?
-Mindegy. Megyek megkeresem Rosalyt, te meg várj itt. Szia!
-Oké, helló.
Szóval Lysander tesója. Érdekes. Vajon mi lett volna, ha megmondom, hogy rángassa haza a kisöccsét tőlünk. Mondjuk, valószínű, hogy már elment, mivel suliba csak jött. Koncentráljunk Rosalyra. Vajon most hol lehet?
-Rosaly!
Hmm, a folyosón nincs, a termekben sem... Megnézem a lépcső fele, aztán a wc-ben és ha ott sincs, akkor megmondom ööö, hogy hívják Lys tesóját? Mindegy, megmondom neki, hogy én sem találom és lehet már nincs is itt.
*lépcsőházban*
-Rosaly!!!
-Tessék?
Ott ült a lépcső fordulójában.
-A barátod, a butikos srác keres.
-Leigh itt van?
-Igen. Kint vár az udvaron menj oda hozzá.
-Nem szeretnék. Tudod, most egy kicsit összevesztünk.
-Miért?
-Mert nem érzem, hogy szeret. Semmi romantikus dolgot nem csinál sose.
Hát, van némi hasonlóság közte és a tesója között.
-Amennyire Lyst ismerem, el tudom képzelni mennyire lehet romantikus Leigh. Jó, akkor majd én megmondom neki. Viszlát!
-Szia.
Na akkor go udvar!
*udvaron*
-Na? Megtaláltad?
Neked is szia.
-Meg. Azt mondta nem vagy elég romantikus.
-Ööö, hát igen, a romantika nem az erős oldalam. Szerinted mit kéne tennem?
-Szerintem? Hmm, mondjuk adj neki csokiit, virágot. Érted? A lányok szeretik az ilyesmit.
-Remek! Te lány vagy, biztos tudod mi a jó. Megtennéd nekem, hogy szerzel csokit és szép virágokat?
-Ööö, aha persze.
-Köszönöm.
Akkor nyomás a bazár! Ott biztos van csoki!
*boltban*
Hmm, merciii <3 (merci, hogy vagy nekem). Leveszem a piros mercit (az a legjobb) és odaviszem a pénztárhoz.
-Egy ezres lesz.
Oda adom a pénzt és távozom.
-Viszlát!
Akkor már csak a virág kell. Az meg még a suliban is van. Vissza megyek és szedek virágot, aztán végre folytathatom a tervemet! Muhahaha!!! I kill Deborah!
*suliban*
-Leigh! Megfogod ezt amíg szedek virágot?
Odanyomom a kezébe a csokit és rohanok a kertészklubba. Jujj, mennyi virág! Nagyon szépek! Najó, nem szedegethetek össze-vissza virágokat! Valami dizájnos kéne! Hmm, ott van egy tök szép piros virág, mi lenne ha az lenne a csokor középpontja és amellé tennék kisebb fehér virágokat? Ohh az szerintem jól fog kinézni!
*később*
Kész is! Hmm egész szép lett, lehet, hogy megtartom. Neeem én nem vagyok olyan szemét, odaadom Leighnak!
-Leiigh! Itt a virág is!
-Köszönöm szépen!
-Na akkor, nyomás add oda neki!
-Tudood, én nem ismerem annyira ezt az iskolát, nem adnád neki oda helyettem?
-De romantikusabb lenne, ha te adnád oda neki.
-Kérlek.
*sóhaj*
-Jó rendben, add ide.
Nem értem miért én intézem ezt. Egyikőjüket se ismerem igazán. Milyen rendes lány vagyok. Na itt vagyok.
-Rosaly! Nézd mit küldött neked Leigh.
Odaadom neki a csokit és a virágot, egy széles mosoly keretében.
-Úristen, köszi szépen! De, miért nem ő adja ide?
-Mert tiszteletben tartja, hogy te még nem szeretnél találkozni vele, és amúgy is a szív küldi, sokkal romantikusabb!
Nemis, de szerintem ő beveszi.
-Jajj, de aranyos! Viszont, mostmár nem merek a szemébe nézni...
-Miért nem?
-Mert mikor összevesztünk, az udvaron eldobtam a gyűrűmet és nem találom.
-Miért nem veszel egyet a boltban?
-Néztem, de nagyon drága.
-Értem, akkor megpróbálnom megkeresni. Többet nem hiszem, hogy tehetek.
Nehogy, azt hidd, hogy ha itt játszod a kis ártatlant, akkor megveszem neked a gyűrűt. Ha megtalálom odaadom, de ha nem, akkor nem. Mondjuk ez így logikus. Ahh, már saját magamat fárasztom le. Kimegyek az udvarra és megkeresem azt a gagyi kis gyűrűt.
*udvaron*
Merre lehet? A szélétől kezdem átnézni és majd befelé haladva, csak megtalálom, nem? Hmm, járdaszegély. Itt is van! Csak be van szorulva, már jól beletaposták.
*később*
Kikapartam a földből és meg is tisztítottam. Ohh, hát ez nagyon-nagyon szép! Ez nem egyszerű bizsu, ez egy fehérarany gyűrű, nagyon szép kövekkel. Lehet, hogy meg kéne tartani. Mondjuk, úgy sem tudná meg, hogy megtaláltam. Jóóól van na, nem leszek gonosz, odaadom neki. Aztán végre leverhetem Deborah-n a tartozást, muhahaha!
*lépcsőházban*
-Rosa! Megvan a gyűrűd! Tessék itt van.
Odaadom neki a gyűrűt.
-Köszönöm szépen! Akkor odamegyek Leighhoz! Köszönöm, cserébe választhatsz egy képet. Egy képet? Régebben fotóztam a fiúkat, Natot, Castielt és
Lyst. Sokan vették a képeimet, úgyhogy mostanra már mindből csak egy maradt, úgyhogy valassz. Ki jön be neked?
-Hát, igazából egyikőjük se. De azért megnézhetem a képeket?
-Persze, aztán ha megtetszik az egyik szólj.
Megmutatta a képeket. Nataniel épp alszik, asszem tanult előtte. Hmm, hát nem tudom ki vette ezt a képet, talán Melody. 
Lysander épp énekel, méghozzá közönség előtt! De máshogy néz ki mikor beleéléssel énekel. Ez nagyon tetszik! Olyan szépek rajta a szemei. 
Castiel, pedig épp valamit csinál a telóján. Hmm, nagyon boldognak látszik. Hé! Várjunk csak! Hiszen itt fekete a haja! És a szerelése is teljesen más.
-Úristen mennyivel jobban nézett ki Castiel akkor...
-Igen, az még a Deborah-s incidens előtt volt.
-A Lysandereset elkérhetem?
-Biztos, hogy azt szeretnéd? Azt hittem a Castieles kell majd.
-Neeem, Castiel az maradjon csak meg Debnek. Majd rájön, hogy mit veszített ha koppan egyet.
-Biztos? Inkább odaadom mindkettőt, nehogy megbánd! Na megyek Leighhoz, szia!
A kezembe nyomja a két képet.
-Szia.
Hmm, szóval így kell megszerezni mindkettő képet. Remek! Akkor, menjünk a "b"-sek terméhez!
*b-s terem*
Nemááár, ez teljesen üres! Lemenni, hozzá meg nem tudok, mert fogalmam sincs, hogy merre lakik. Mé egy napot halasztanom kell? Ohh. Akkor hazamegyek. Úgy sincs jobb dolgom. Feleslegesen minek legyek a suliban?
*otthon*
Vajon Lys már hazament? Ment egyáltalán suliba? Hmm, nem volt bezárva az ajtó. Tuti itt van még.
*konyhában*
Jéé, Lysander főzött? És (ami még meglepőbb) nekem is? Najó, egyre inkább nem értem ezt az egészet. Ha itt van, akkor megyek és beszélek a fejével!
-Lysander!
*szobában*
Bevetette az ágyat és most azon fekszik.
-Te bevetetted az ágyat? Vagyis, MIT KERESEL MÉG ITT? És miért csináltál kaját... És miért jöttél egyáltalán ide? Nem mentél suliba?
*csend*
-Tényleg ma találkoztam tesóddal, Leigh-el.
Megmozdult! Láttam! Láttam, hogy megmozdult!
-Nem is mondtad, hogy tesód a butikban dolgozik.
-Mondtál neki valamit?
Ezaz! Megszólalt!!
-Hát, mivel beszélgettünk érdekes lett volna, ha nem mondok neki semmit.
-Mondtad neki, hogy itt vagyok?
-Szerinted akkor még itt lennél?
Lys felemelte a fejét és rámnézett. Ezaz! Hogy lehet egy pasi ennyire nemtörődöm, mikor egy lány házába tört be?!
-Szóval, miért vesztél össze a szüleiddel?
-A tetkóm miatt.
-Neked van tetkód?
*szivárvány hányás*
-Milyen? Hol?
-Szárnyak. Hát.
-Szóval, akkor itt akarsz maradni egy ideig?
-Jó lenne.
-Ahhh, én meg a jó szívem. Rendben( nem mintha amúgy valahogy ki tudtalak volna kergetni), de van egy feltételem. Csak addig maradhatsz, amíg anyu nincs itthon és mindennap fürdesz és tiszta ruhát veszel és suliba is mész. Rendben?
-Egy?
-Jó akkor.... 4 feltételem. Így rendben?
-Nem hoztam váltó ruhát.
-Akkor elmegyek a butikba és hozok. Add meg a méreted. Gondolom te nem akarsz jönni, mivel tesód az eladó.
Lysander megadta a méreteit én pedig elmentem a butikba. Hmm, valami goth ruhát kéne szereznem.
-Leigh! Árultok olyasmi ruhákat, mint a tied? (Mondjuk Leighé nem gothos. Akkor ez milyen stílus? Majd utánnanézek.)
-Nincs, de van néhány kinőtt cuccom, azt oda tudom adni. Végülis ma sokat tettél értem.
-Amint tudom visszahozom. Csak kölcsönbe kell.
-Tessék itt vannak.
-Hogyhogy itt voltak a boltban?
-Épp be akartam árazni őket.
-Biztos, hogy ne fizessek értük?
-Hagyd csak, amúgy is azt mondtad, csak kölcsönbe kell. Vidd, nyugodtan.
-Köszönöm.
Ezután hazamentem és megkerestem Lyst aki továbbra is az ágyon feküdt.
-Tessék. - Odaadtam neki a ruhákat.
*nézi*
-Ezek honnan vannak?
-Khm, a butikból. Jók azok neked. Na gyerünk! Öltözz át, tedd bele a ruháid a mosógépbe, én meg majd elindítom a mosást. Igyekezz!
Lysander bement a fürdőszobába és átöltözött. Kijött, én pedig elindítottam a mosást. Visszamegyek a szobába, meg kell beszélnünk ezt az egészet.
-Figyelj, ahogy nézem szereted az ágyamat, szóval te fogsz itt aludni én meg anyu szobájában, oké? Ha rosszat álmodsz és felkelsz visszaalszol stimm? Ha éhes vagy, csinálsz magadnak kaját és magadra fogsz ezután mosni is. Majd megmutatom, hogy kell beindítani a mosógépet, érthető?
-17 vagyok. Menni fog.
-Nem 16? Buktál??
-Nem. 0. osztályban is voltam. Mikor átjöttem, megint a 9.-be raktak.
-Uhh, akkor most jó szar neked. Rendben, akkor jó éjt. Aludj, feküdj vagy csinálj bármit...Khm, akarom mondani NE bármit, de én most megyek és nem fogok visszajönni. Ha kell valami, gyere ki és szólj.
Mikor befejeztem, visszafeküdt az ágyba. Hogy tud ennyit aludni? Na mindegy, ezután -ahogy ígértem- nem mentem vissza a szobába és ő se jött ki. Nem tudom, mi fog kisülni ebből az egészből, de most nem erre kell koncentrálnom! Letöltöttem a telómra diktafon alkalmazást, muhahaha! Úgyhogy, Holnap leleplezem Deborah-t! Muhahaha! (nem vagyok gonosz, csak mérges)