Anya...? Mit akar vajon? Inkább azt tettetem, hogy alszom, mert most nem vagyok valami beszámítható formában. Ha azt látja, hogy alszom, akkor biztos kimegy. Nagy tettetésem közepette, ahelyett hogy kimenne, lefekszik mellém. Mi a...? Anyu? Felkapom a fejem, hogy megnézzem mi van, de a sötétben nem látok semmit. Hahaha, vicces!
-Anyu, hihihi, mit csinálsz már? Hahaha. -nem kapok választ. Jó, kapcsoljuk fel a villanyt. M-mi ez?
-Lysander! Takarodsz vissza Castielhez!
-Gmmm.
-Ghihi, idióta. Na mondd, mit akarsz. -mondom és nevetek.
-Nyeee-
-Gwahaha! Lysander, ez még mindig annyira cuki! -Mondom és legurítom az ágyról, de közben kiesek az egyensúlyomból és ráesek.
-Áu. -"mondja" Lys, miközben próbálom összeszedni magam és felállni, de csak felülnöm sikerül.
-Nehem tudok felállnihihi. -nevetek, majd megszédülök és leborulok a földre.
-Jól vagy? -ültet fel Lysander, én meg csak nevetek azon mennyire megijedt.
-Hahaha, az előbb még nem aludni akartál? Hehehe.
-Boros kólától, hogy tudtál berúgni?
-Lysi, Lysi, Lysi. -vállára teszem a kezem- Nem vagyok bebaszva, haha. -Nemjó, nem tudom visszafojtani a nevetést!- hozzám jöttél?
-Bűzlesz. Menj mosakodj meg.
-Most mit izéész? Lysiiii!
-Menj! -felemel, kivisz és szó szerint belök a kádba.
-Hooo, Lysiiii! -vigyorgok rá és nyújtom felé a kezemet. Hátravetem magam és elterülök. Kényelmeees! Nevetgélek magamba és csak nézem amit Lysander tevékenykedik. Megfogja a zuhanyrózsát, megnyitja a csapot, és felém irányítja az ömlő vizet.
-Gvahh, Lysander te állat! -ordítom, majd a fejem felé fordítja- Az orromba meeent! -hisztizek, ő pedig végiglocsol. Csurom vizes vagyok és lóg rajtam a ruha. A sminkem is tuti elfojt. Elbűvölően festhetek. "Halottak napja van" villan be a gondolataimba és elkomolyodok. Apa...
-Hozok be neked ruhát. -behozott néhány ruhát (ez a szekrényemben turkált?!), majd kiment. Kiszállok a kádból és megtörülközöm. Öltöznék felfele, de Lysander csak egy felsőt és egy nadrágot hozott.
-És a többivel mi lesz?! -ordítom, majd törülközőben kirontok és dühösen kezdek turkálni a fiókomban alsónemű után. Az ágyra nézek és Lysander tágra nyílt szemekkel figyel.
-Mi van, nem láttál még fehér embert?! -förmedek rá és bosszúsan nézek rá, ő pedig felállt. Letérdel mellém. A vállamra teszi a kezét és mélyen a szemembe néz. Nem bírom a szemkontaktust és elnevetem magam. Hogy tud ilyen komolyan nézni, miközben épp egy szál törülközőben keresek magamnak alsóneműt? Egyébként is, miért jött ide? Pont, mint első nap. Akkor is csak így megjelent. Meglepetten veszem észre, hogy könnyezem. Lysander ugyanazzal a komoly arccal figyel. N-ne nézz rám. Nem akarom, hogy lásd milyen gyenge is vagyok valójában...
-Menj el. -szipogok, ő pedig válaszul csak magához húz és megölel- Hülye perverz! -kiáltom rákvörös fejjel és ellököm magamtól. Felugrok, majd kiveszek egy bugyit és egy melltartót és visszarohanok a fürdőszobába. Jó ez. Jól van ez így. Erősnek kell maradnom. Nem változhatok meg. Most már nem. Felöltöztem és visszamentem a szobába. Befekszem Lysanderrel ellentétes irányban az ágyba. Örülök, hogy visszajöttél Lysander. Ha más nem, legalább te itt maradsz velem.
*dél körül*
Kinyitom a szemem és a déli napsütéssel találom szembe magam.
-Világos vaan. -mondom és a kezemmel takarom el a szemem.
-Felkeltél? -magam mellől hallom Lys hangját. Összehúzott szemekkel felé pillantok. A földön ül és unottan figyel. Mióta nézhet már?
-Hülye perverz... Áhh! -hirtelen erős fájdalom nyilall a fejembe. N-nem vagyok jól. Felpattanok és egyenesen a WC-be rohanok, felé hajolok és sugárban ürítek ki minden szart magamból. Telik az idő, már semmi szilárd nem jön ki, csak slejm... Felkaparom magam a padlóról és megmosom az arcom. Lysander az ajtóban áll. Végig ott volt? Egy pohár vizet nyom a kezembe.
-Ne csinálj úgy, mintha egy hülye animében lennénk. -hörgöm a szavakat. A nyakamhoz kapok. Mi van a torkommal?
-Tegnap valószínűleg megfáztál.
-Ne olvass gondolatot. -duzzogok, mire ő egy kicsit elmosolyodik. Én is elmosolyodom. Lehet, hogy kezdem őt jobban megérteni, ennek annyira örülök. Átöltözöm teljes feketébe és elindulok a temetőbe. Anyu most se volt otthon. Mit csinálhat mostanában? Elment ahhoz az öregasszonyhoz és a napokban egyre kevesebbet látom. Egyre kevesebbet beszélünk. Miért érzem úgy, mintha mindenki akit szeretek egyre távolabb kerülne tőlem? Mostanában nem is beszélgetek Idoriékkal. Zűrök vannak Castiellel és a kedvenc ikerpáromról se hallottam egy jó ideje. Kentint egyfolytában lekoptatom, Natanielnek meg elment az esze! Megérkeztem. Apa sírja a temető másik végében van. Messze... Nagyon messze tőlem. Apa... Rohanok egészen a sírig és lerogyok a sírkő előtt. Ilyenkor nem megy... Ilyenkor sose tudok erős maradni...!
-Apa! -könnyezek- Miért?! Miért érzem ennyire üresnek magam?! Miért vagyok ennyire értéktelen? -Igen, mindig is voltak fiúk akiknek tetszettem, de sose volt senki aki iránt így éreztem volna mint most! Castiel, Lysander, Nataniel, Kentin. Ők nekem mind egyaránt fontosak!- Én még sose szerettem senkit ennyire, mint Castielt és most elszúrtam! Papa... Kérlek, kérlek segíts! -égi jelre, esetleg csodára vagy valami hasonlóra várok? A halottak már nem térnek vissza. Előveszem a bicskám megvágom az ujjam és három csepp vért csepegtetek a sírra. Mindig, mindig veled leszek. Ha csak egy részem is. Minden évben ezt csinálom, de ez nem olyan, mint akik az erüket vagdossák. Én csak... Tudatni akarom vele, hogy nem felejtettem el. Hazamentem és bedobtam magam Lysander mellé az ágyba. Nem kérdezett semmit. És én se tőle, de egy biztos. Küzdeni fogok Deborah ellen, igen!