Ma suliba fogok menni. Villámgyorsan elkészültem és sietek a suliba. Hamar ott akarok lenni, mielőtt sok ember lenne mindenfelé és nem tudnék nyugodtan eljutni a teremig. Mikor beértem a terembe, csak Nataniel volt bent. Úúú, ez így cinkes.
- Szia, Nataniel.
- Szia, Amarill! - köszönt és intett.
- Ööö, történt valami az elmúlt két napban?
- Kijavították a vizsgákat.
- Nem tudod véletlenül, hogy az enyém hányas lett?
- De, mindenkiét felírtam. - elkezd kotorászni a táskájában és elővesz egy nagy dossziét. Keresgél egy kicsit és elégedetten felnéz. - Magyar 5-ös, matek 3-as.
- Jujj, 3-as lett? - ugrálok - Köszönöm Nataniel, nélküled nem sikerült volna! - mondom, odamegyek hozzá és megölelem. Talán nem kéne ölelgetnem. Elengedem és halkan mondok valami "bocs" félét, majd leülök. Előveszem a telóm és a fülhallgatóm. Zenét akarok hallgatni.
- Nem muszáj válaszolnod, ha nem akarsz, de miért nem jöttél suliba két napig?
- Öhm, magánügy.
- Ohh, értem. Ennek van köze ahhoz, ami aznap történt?
- A csókra gondolsz? Igen, Nataniel, van köze hozzá. Neked viszont nincs. Szóval, ha megbocsátassz, akkor én zenét fogok hallgatni. Éjt.
- Jó éjt. - mondja, én meg bedugom a fülembe a fülhallgatót és lehajtom a fejem. Ezzel a taktikával sikeresen végigszenvedem az első órát. Szünetben épp veszem elő a telóm, hogy lejátszási listát váltsak, mikor Kentin felül a padomra.
- Bocs, hogy nem mentem veled tanulni csütörtökön, csak hallottam ami Castiellel történt köztetek és gondoltam épp annyira hiányzok neked, mint egy púp a hátadra.
- Öhm, mindegy is. Neked hogy sikerültek a dogák?
- Magyar 4, matek 2.
- Hát, gratu. Asszem.
- Kösz. Mára van valami programod?
- Nem igazán. Hazamegyek, aztán valamit majd kezdek magammal.
- Nem lenne kedved eljönni velem moziba?
- Öhm, hát... Nem tudom.
- Csak egy film.
- Milyen film?
- Horror.
- Ohh, az jó. Akkor oké, mehetünk.
- Oks, akkor majd 7-kor beállítok hozzád. Fél nyolckor kezdődik a film, addig bőven odaérünk.
- Jó. Mást még szeretnél?
- Nem, mást nem. Talán esetleg...
- Igen?
- Azt majd este megtudod.
- Heeh? - Mire akar ezzel célozni? Kacsint és visszamegy a helyére. Második óra után Idori, Armin és Alexy állt az ajtóban és kihívtak a folyosóra.
- Sziasztook. Mizu? - kérdezem mosolyogva.
- Mi az, hogy mizu?! Nincs semmi mondanivalód? - kérdi Idori.
- Mi kéne, hogy legyen?
- Tegnap hatalmas balhé volt. - veszi át a szót Alexy.
- Tessék? Na, most már meséljetek!
- Castielhez egyik szünetben bejött Deborah... - folytatja Armin.
- Milyen meglepő. Igen, tovább? - meséljetek már!
- Castiel oda se figyelt rá, csak idegesen elküldte, Deborah pedig elkezdett vele ordibálni, mire Castiel megütötte és Deborah hatalmasat esett. Mindenki nagyon megijedt, Castielt viszont nem is érdekelte. Valaki megpróbálta felsegíteni Deborah-t, de az csak odébb lökte és tovább ordibált Castiel-re, hogy "idióta ki tudja mi történhet a babával"... - Idori tovább mesélte a sztorit, én viszont itt teljesen lefagytam. Hirtelen nem hallottam, nem láttam, csak úgy voltam ott és örvénylettek a gondolatok a fejemben. Ennyi. Minden esély elszállt arra, hogy esetleg mégse történt volna meg. Ők már egy család. Hárman.
- Amarill? Hé Amarill! Hallasz?! - rázogat fel a gondolataimból Idori.
- Ah, aham. Megvagyok. Élek, lélegzek, növekszem, táplálkozom, stb... - sorolom az élet feltételeit.
- Akkor jó. - könnyebbül meg, ad 3 puszit és elkezd hátrálni a többiekkel együtt.
- Kitartás! - mondja, int, a többiek is intenek, én pedig szótlanul bemegyek a terembe. Egész nap ki se vettem a fülemből a fülhallgatót. Épp kezdtem jól érezni magam. Haza akarok menni. Az utolsó óra után kifele menet a suliból megláttam Castielt, de ő szerencsére nem látott engem. Csukott szemmel zenét hallgat a fa alatt, mint általában. Ilyenkor vajon mire gondolhat? Hazasietek, mielőtt valami ostobaságot csinálnék, és otthon kíméletlenül nekiesek a tegnapi tortának. Hajrá boldogsághormon és kalória-bevitel... Miután végeztem vele, bementem a szobába, bedőltem az ágyba és gondolkodtam. Castiellel vége. Nincs többé Castiel. Vááá, hagynom kéne ezeket a depis gondolatokat! Inkább örülnöm kéne, nem? Lysander annyira kedves velem, jobb lakótársat nem is kívánhatnék. Lehet, hogy kicsit fura, néha skizo, de annyira gyerekes és ezért annyira aranyos. Juuuj, basszus! Kentin 7-kor jön! Hogy mehetett ki ennyire a fejemből? Gyorsan megmosom a hajam, begöndörítem, majd felteszek egy kis alap sminket és kiválasztok egy egybe ruhát. Mondjuk... Nincs ehhez hideg? Felveszek alá egy cicanadrágot és lábszárvédőt, meg egy aranyos kabátot. Így tuti nem fogok fázni. Amúgy... Lysander és anyu hol van? Miért vagyok egyedül a lakásban? Ez így olyan szokatlan. Na, mindegy.
*ding-dong*
Már itt is van?! Gyorsan bedobálok néhány cuccost a táskámba és nem valami nagy lelkesedéssel nyitok ajtót. Velem ellentétben Kentin hatalmas mosollyal áll az ajtóban és ölel meg. Úgy illik, hogy visszaöleljem igaz? Visszaölelem és magamra erőltetek egy mosolyt.
- Neked is, szia, Kentin.
- Na? Indulhatunk? - annyira vigyorog, hogy még én is elvigyorodom, ahogy ránézek.
- Aham! - válaszoltam, majd szép csendben elsétáltunk a mozihoz. Valami kimondhatatlan nevű filmre ültünk be a 6-os terembe. Vettünk 2 üdítőt meg egy popcornt, aztán elkezdődött a film. Basszus. Ez szar. Mindenki sikoltozik, pedig ez még a fűrész vagy a kör szintjét sem üti meg. Szánalmas egy film. Kentin a film közepe körül átkarolja a vállam. Bunkóság lenne kibújni alóla? Valószínűleg igen. Így nézzük végig a filmet, majd mikor vége lesz, elkísér a kapuig.
- Nagyon, jól éreztem magam. - súgja halkan a fülembe.
- É-én is. - válaszolom, és mennék befele a házba, de ő megfogja az állkapcsom. - Ne. Légyszíves. - elhúzom a fejem. Nem fogok csak úgy bárkivel smárolni, csak azért mert nem akarom őket megbántani. - Sajnálom, csak... - nem vagyok valami rossz kurva, aki mindenkivel csókolózik. Nem tudom mit mondjak neki.
- Jó. Értem. Jó éjt.
- Jó éjt. - mondom és bemegyek a szobába. Olyan kis szomorúnak tűnt. Lysander a szobában az ágyon fekszik és érdeklődve néz.
- Szia Lys.
- Merre voltál? – kérdi unottan. MONDOM „szia Lys”… Szerintem pont nem érdekli.
- Kentinnel moziba. - válaszolok, ő pedig átfordul a másik oldalára és nem szól semmit. Nem értelek Lysander...