*csrrr*
Gvahh, nem akarok felkelni. Heh? Hol van Lysander? Ő ilyenkor még bőven aludni szokott.
- Lysander? - kérdezem, de választ nem kapok, szóval a keresésére indulok. Végül a konyhában találom meg. E-ez mit csinál kora reggel a tűzhelynél? Egyáltalán mit keres a tűzhelynél?
- Mit csinálsz? - kérdezem meglepetten, de ő hátra sem fordul. - Lysander? - odamegyek mellé, hogy megnézzem, mit csinál és tejbegrízt főz. Miért főz? Miért tejbegrízt? Miért van már ébren?- Sose tudom, mire gondolsz éppen. - panaszkodom, ő pedig rám néz. Megint olyan furák a szemei. Aludna?
- Most épp arra gondolok, hogy túl jól áll neked ez a pizsama. - mondja pimasz mosollyal és lassan végighúzza a kezét a vállamon.
- Lysander! Mi van már veled? - ijedten lépek tőle hátrébb, visszamegyek a szobánkba, összeszedem amit fel akarok venni és bevonulok a fürdőszobába. Hogy kell felébreszteni egy alvajárót? Miután elkészültem, kimentem, hogy összeszedjem Lysandert és induljunk, de nem találom. Már el is ment? Jó, hát akkor indulok én is.
*suliban*
Ma megkeresem Idorit, Armint és mindenkit, akivel beszélni akarok, mert nem akarom őket elveszíteni. Nem foroghat az életem csak Castiel és Lysander körül. Meg kell beszélnem a dolgokat mindenkivel. A "b"-sek terme előtt még utoljára átgondolom a dolgokat. Be kell mennem! Magabiztos léptekkel megindulok Idori asztala felé.
- I-idori. Szia. Nincs kedved beszélgetni? - mosolygok rá, ő pedig bólint, feláll, megfogja a kezem és a WC-ig húz maga után.
- Mi volt ez Nataniellel?! - kiabál rám.
- Te tudsz róla? - neked is, szia.
- Mindenki tud róla!
- Mégis honnan?
- Nem tudom. Nem úgy volt, hogy Castiellel hűségesek vagytok egymáshoz?
- E-ez nem olyan volt! És amúgy is. Castielnél ott lakik Deborah...
- Nálad meg Lysander, és?
- Ez nem ugyanolyan! Lysander nem a hőn szeretett exem, aki miatt a jelenlegi "csajommal" nem akarok járni! Szerinted ők ketten egy fedél alatt éltek és csak úgy el voltak egymás mellett, mint két idegen?
- Te csókolóztál Nataniellel, és még te vagy az aki nem bízik Castielben?
- Igazad van. Lehet, hogy mi ketten egyszerűen csak nem illünk össze. - mondom inkább csak magamnak, mint neki és Idori egy pofonnal jutalmaz.
- Épp ezzel a hozzáállással van a baj! Menj, szerezd vissza! Mond, el neki mit érzel, és hogy tudod, hogy ő is hasonlóan érez, és hogy nem kell, hogy megbocsásson, csak adjon még egy esélyt! Egy csók miatt igazán nem akadhat ki ennyire.
- I-igen. De, van még valami...
- Mi?
- Miután összevesztünk Castiellel, azután Lysander a tetőn megvigasztalt és én....
- Megcsókoltad?!
- I-igen...
- Amarill, megkérhetlek, hogy ne vágd magad alatt a fát?! Miért smároltál Castiel legjobb barátjával?! Szomorúság? Bosszú? Kétségbeesés? Mi okod volt arra, hogy még inkább magadra haragítsd Castielt?!
- Én tényleg nem azért csináltam! Egyszerűen csak... Megtörtént.
- Hát... Ez szép volt. De végülis.... Örülök, hogy elmondtad, de figyelj. Nem így kéne hozzáállnod a dolgokhoz. Tegyél meg mindent kettőtökért és senki más ne érdekeljen, még Deborah se.
- De, Deborah volt az aki miatt Castiel azt a sok szemétséget csinálta velem, nem emlékszel? Ha visszament Deborah-hoz, akkor én már semmit nem tehetek.
- De igen is tehetsz! Most pedig menj és vond kérdőre! - mondja és kitol az ajtón egészen az udvarig. Castiel ott van a fájánál. Biztos, hogy oda akarok én menni? Bizonytalanul nézek Idorira, aki bólint. Rendben! Meg tudom csinálni! Majdnem futva megyek, de az akciómat félbeszakítja az én drága DÖK elnököm.
- Szia, Nataniel, mit szeretnél? Sietek. - hadarom neki és türelmetlenül nézek el mellette Castiel felé.
- Ohh, értem. Akkor majd később megbeszéljük, rendben? - mosolyog, én meg bólintok és gyorsan kikerülöm. Végülis őt biztos, hogy nem fogja zavarni, ha lekoptatom. Castiel elé állok, majd letérdelek mellé. Csukott szemmel hallgatja a zenelejátszóját, de tudom, hogy tudja, hogy itt vagyok. Annyira hihetetlenül jól néz ki. Az arca, az állkapcsa, a nyaka, a válla a keze. Mind hihetetlenül sexys rajta. Nem tudom visszafogni magam és lassan végighúzom a kezem a mellkasán.
- Castiel... - suttogom, ő pedig elkapja a kezem és mérgesen néz rám.
- Mit akarsz?
- Kérlek... Kérlek, adj még egy esélyt. - n-nem sírhatok. Nem tehetem. - Én... Nem várom el, hogy elfelejtsd vagy, hogy ezek után ne haragudj rám, de csak még egy esélyt! Mindenkinek jár egy második esély, nem?
- Már mondtam, hogy mit kell tenned. A te döntésed.
- Nem! Ez nem igaz! Ez a dolog nem rajtam múlik! Csakis rajtad! Ha szeretsz, akkor anélkül is megoldhatjuk! Vagyis.... Én még nem szeretném azt.
- Rajtad múlt, hogy szétmentünk. Ez a döntés is a tied.
- É-én...
- Senki nem kötelez.
- Szeretsz te egyáltalán?
- Nem tudom. - nem tudja? Asszem most szakadt meg a szívem.
- Nekem ezen még gondolkoznom kell. - én nem olyan lány vagyok... De Castiel megbocsátana. És újra együtt lennénk. Szeretnénk egymást és egy bonyodalomtól mentes tökéletes világban boldogan élhetnénk.
- Rendben... Viszont előtte mondd el, mit keres nálatok Deborah és, mi történt köztetek?
- Nem tartozom neked magyarázattal.
- Igazad van. Még most nem... De ha újra együtt leszünk elmondod?
- Ja.
- Rendben... B-benne vagyok. Érted megteszem.
- Nem inkább magadért? Haha. Holnap iskola helyett átmegyek hozzád. Ott legyél. - csendesen bólintok és felmegyek a tetőre. Én tényleg belementem. Holnap... Holnap meg fog történni. Ezt... Én ezt nem így akartam. Még sincs kedvem most beszélgetni a többiekkel. Végigszenvedem az órákat, aztán hazamegyek. Holnap... Holnap nem fogok iskolába menni. Kétségek közt, a dolgokon gondolkodva fekszem az ágyon. Én ebben korántsem vagyok biztos. Nyílik az ajtó. Lysander...
- Mi a baj? - kérdi. Jéé, észrevette?
- Castiel.
- Nem fog veled kibékülni?
- De, talán. Tett egy ajánlatot.
- Hmm. Nekem erről nem is beszélt. Milyen ajánlatot?
- H-ha... Ha én... Biztos, hogy tudni akarod?
- Ha el akarod mondani, elmondod. Ha nem, akkor nem.
- Azt mondta, hogyha lefekszem vele, akkor megbocsájt. - Lysander nem válaszol, csak nagy szemekkel néz.
- Tessék? - értetlenkedik.
- Hallottad.
- Belementél. - mondja üres szemekkel. Most nem alszik. Megbántottam volna?
- Nem mentem bele. Először nem. De, Lysander értsd meg, én szeretem Castielt. Ha ez kell ahhoz, hogy rendeződjenek köztünk a dolgok, akkor muszáj belemennem.
- Nem muszáj. - mondja, és közben dörzsöli a szemét. Bele ment valami? Vagy...
- Lysander jól vagy? - közelebb megyek hozzá és megfogom a karját. Mi lehet vele?
- Ne legyél velem kedves! - kiáltja és odébb löki a kezem. Lysander.... Mi van veled?
- Héé. Nincs semmi baj, érted? - a fejét simogatom, de ismét ellöki a kezem. Gonoszan felnéz és megint furák a szemei.
- Nem engedem! - kiabálja és rám ugrik. Hátraesek az ágyra, ő pedig felettem van.
- Lysander térj már magadhoz! Castiel a legjobb barátod!
- Az, hogy a legjobb barátom, az nem jelenti azt, hogy ezt teheti veled! Szerinted csak azért megjavul a kapcsolatotok, mert lefekszetek? A gondolatok akkor is ugyanazok maradnak majd.
- Elhiszem, csak szállj le rólam! - mondom, mert zavar ez az oldala.
- Ne add át magad neki. - suttogja.
- Még nem tudom. - oldalradől és úgy csinál, mintha aludna. Vagy tényleg álmos lett volna? Alszik? Kimegyek az előszobába. Ma már nem akarok bemenni a szobánkba. De, ha Castiel holnap átjön, akkor abban a szobában, abban az ágyban....