6.Péntek
Unatkozom. Egész nap semmi érdekes nem történt és ez az óra... Inkább nem is mondok semmit! Meghaltam. Hmm... Péntek van. Azt hiszem, ráveszem Lysandert, hogy ugorjunk ki valamerre. De mi van, ha nem akar jönni? Áhh, szerintem én akkor is elmegyek. Nem nagyon szokott érdekelni mások véleménye. Egyszerűen csak túl akarom tenni magam ezen az egész Deborah-s Castieles dolgokon. Már több mint egy hete ezen rágódom és rájöttem, hogy annyira nem is hiányzik. Szerettem, de így mindkettőnknek jobb lesz, meg amúgy is. Nem is keresi a társaságom, én meg nem fogok loholni utána.
*órák után, hazafele*
- Hé. - hátrafordulok és nem a mi kedvenc hősszerelmesünkkel találom szemben magam?
- Mit akarsz?
- Nem igaz.
- Mi nem igaz?
- Nincs gyereke Deborah-nak. - t-tényleg? Ha ez igaz, akkor... Nem! Mégis honnan tudná?
- Ezt honnan tudod?
- Mert egyszerűen lehetetlen, hogy gyereke legyen tőlem!
- Miért, talán olyan izéke vagy? Aki nem tud gyereket csinálni? - így, hogy nem jut eszembe a neve, ez így annyira gáz!
- Nem. De biztos vagyok benne, hogy nem történt köztünk semmi aznap este.
- És ezt miért nekem mondod?
- Mert? Nem magyarázatra vártál?
- Nem, Castiel, rohadtul nem! Én épp elfelejtelek, érted? Továbblépek épp, ahogy te is tetted!
- Mi van?! Nem fogsz továbblépni.
- Fáj valami? Mert nekem eléggé fájt, mindkét alkalommal!
- Ezt rohadtul nem fogom engedni, érted?
- Ohh, csak figyelj.
- Nem. Te figyelj. - mondta és hirtelen hátul összekulcsolta a két kezem. Nem tudok szabadulni tőle.
- Sikítani fogok!
- Mégis mivel? - ellenkeznék, de megcsókol. Ne, Castiel, legyszíves! Csak hagyj egyedül, oké? Elenged és várakozóan néz rám, amit én megvető pillantással viszonzok.
- Mit gondoltál? Azt hitted egy csókkal megváltod a világot?
- Szóval egy nem volt elég? - búgja halkan.
- De. Bőven. Most már hagyj békén légyszíves. Legalább ennyi büszkeségem had maradjon.
- Chh. - sziszegi és elmegy, miközben én bágyadtan nézek utána. Elment. Örökre. Otthon Lysander már elkészítette az ebédet. Elképesztően jól főz. Ideje felhozni a témát.
- Lysander, te szoktál bulizni?
- Szoktam zenét hallgatni. Néha.
- Úgy értem, bulikba eljárni, meg inni és hasonlók.
- Hmm, nem igazán.
- Akkor itt az ideje! Ma elmegyünk.
- Kösz, nem.
- Naaa, a kedvemért!
- Be fogsz baszni?
- Nagyon.
*csend*
Miért nem mond semmit?
- Naaa, légysziii, gyere már velem! Ha nem jössz, akkor egyedül fogok menni!
- Ok.
- Tényleg?
- Ja.
- Oké akkor, 10-kor indulunk.
- Ok.
- Akkor... Vettünk neked valami bulizós ruhát?
- Ez nem jó? - kérdi, tök komolyan mire én csak elnevetem magam.
- Olyan aranyos vagy Lysander! Imádom ezt a ruhát, ami rajtad van, főleg neked áll jól - mer' ugye rajtam hogy nézne ki? - de estére valami mást vegyél fel, jó?
- Akkor majd kérek valamit Castieltől.
- Ne! Vagyis, de persze, csak légyszi rólam semmit ne mondj neki, jó? Nem velem mész, és nem is létezem, oké?
- Nem.
- Akkor meg inkább vegyél valamit a boltból.
- Nem.
- Mindenképp el fogod mondani neki, igaz?
- Igen.
- Akkor is, ha nem jönnél?
- Igen.
- Ha "fekete fehér igen nem"-et játszottunk volna, már rég kiestél volna.
- Lehet.
- Akkor menj, mondd el neki. Legyél továbbra is a hűséges pincsije! - felállt és az ajtóban állva még visszanézett.
- Most utálsz?
- Nem. Na menj és ha visszajössz, rád se ismerjek! Szia.
- Szia. - köszönt és elment. Nekem is el kéne gondolkoznom azon, hogy mit is akarok felvenni. Hmm, szerintem maradok a miniruhánál és a magassarkúnál. Felöltöztem, kisminkeltem magam és megcsináltam a hajam. Unatkozom. Álmos vagyok. Alszok.
- Megjöttem! - hmm? Ez Lysander? Ohh, már itt is van? Álmosan emelem fel a fejem. Mennyi az idő? Nyílik az ajtó. Na most repül a macska!
- Wooow. - e-enyit tudok kinyögni? Menni fog még. Még valamit! Gyorsan, ez kezd cinkes lenni. - Lysander, te vagy az? Fantasztikusan nézel ki. - A fekete bő farmernadrág szexisen hat, a kapucnis pulcsi pedig tükrözi az egyszerű, aranyos kis Lysandert. Nagyon jól néz ki. Nem, ő túl jól néz ki. Elpirultan hajtom le a fejemet. Nem akarom, hogy meglássa.
- Mennyi az idő?
- Fél 10.
- Mennyi?! Ööö, akkor gyorsan megigazítom a hajam és indulhatunk. - mondtam és berohantam a fürdőszobába. Hmm, nem is jött annyira szét. Csak egy kicsit kellett igazgatni a hajamon és a sminkemen, utána megint végignéztem magamon. Így meg fogok fagyni. Áhh, nem érdekel. Ha bemegyünk valahova, ott úgy is meleg lesz, szóval mindegy. Alig várom, hogy leessen az első hó! Remélem fehér karácsonyunk lesz! Elégedetten megyek ki Lyshez, aki szintén útra kész. Lassan elindulunk csak úgy random be a városba, amikor Lysander bekanyarodik egy épületbe, ahonnan nagy hangzavar szűrődik ki.
- Ha nem szoktál bulizni, honnan veszed, hogy ez jó ötlet?
- Castiel mondta, hogy ide jöjjünk.
- Ajjaj. Ez már rosszul kezdődik.
- Akkor bemegyünk?
- Felőlem. - kinyitottuk az ajtót és a zene mégfülsüketítőbbnek hatott. Lysander irtó cuki ebben a ruhában. Megfogta a kezem és a tömegen keresztül húzott a bárpultig.
- Egy vodkanarancsot a hölgynek és két cent körtét nekem. - kezdett kommunikálni Lysander a csapossal.
- Hozom. - válaszolt komolyan, majd lelépett és mikor visszajött, kezében volt a két innivaló. Letette elénk, Lys pedig fizetett. Miért mozog ilyen otthonosan itt? Érdeklődve nézek a felemás szemeibe, ő pedig elém tolja a piát. Hmm, imádom ezt. Elkezdem iszogatni a drágaszágom, miközben Lysander megveszi magának a második felesét. Biztos, hogy jó lesz ez így?
- Lysander. Mit mondott neked Castiel?
- Semmi érdekeset.
- Ha így folytatod, akkor később könnyedén ki fogom szedni belőled.
- Nem hiszem, hogy ez sikerülne neked édes. - szólal meg egy hang mögöttem, mire én hátrafordulok.
- Sejtettem. Minek köszönhetem a látogatásod, Castiel?
- Ohh, én épp csak erre jártam. - mondja, miközben leül mellém.
- Miért zavarsz meg minket?
- Nem hiszem, hogy megzavartam volna bármit is.
- De igen is, megzavartál.
- Igen? Mit?
- Ez a mi közös péntek esténk Lysanderrel.
- Akkor ti most együtt vagytok? - kérdezi fellengzős mosollyal.
- Mi van akkor, ha igen?
- De nem.
- Semmi közöd hozzá.
- Ugyan. Ne nézz hülyének. És amúgy is. Tudod, hogy én csak miattad jöttem.
- Nem érdekelsz.
- Ne hazudj. Legalább magadnak ne. - mondja, miközben már megint az álkapcsom fogja. Ellököm a kezét és visszafordulok Lysanderhez. E-ez bealudt?!
- Lysander, ébredj fel!
- Minek? - motyogja csukott szemmel.
- Mert... Nem akarsz táncolni velem? - kinyitotta a szemét és ahelyett, hogy rám nézne, mögém néz. Odébb emelem a fejem, hogy kitakarjam Castielt.
- Tőled kérdeztem, Lysander.
- Kihagynám.
- Ohh. Értem. Akkor megyek egyedül. - basszus. Többet kellett volna innom. Már táncolok egy ideje, de unatkozom. Egyedül szar táncolni. Megyek, iszom még.
Vége
Sziasztook!
Előre megválaszolom a kérdésetek:
Igen, ezek szerint a következő nap egy 6.Szombat lesz ><""
-> Rászoktam a szombatok írására T-T Mi lett velem? :ooo Jövőhéten karácsony, várjátok? ^^ Vagy legyen inkább Hanuka? XDDD