Hmm, hmm. Mennyit is ittam? Hetet? Hatot? Többet? Gyaaaaaj, táncolniii akaroook, Lysanderrel! Azt se, tudom, hogy hol van. Lysandeer? Merre vaagy? Jaa, hogy ott vagy ahol eddig is? Hahaha, de ott van mellette az az impotens köcsög is, hihi. Naa, odamenjek? Nem kéne, de most pont leszarom. Odaszenvedem magam a tömegen keresztül Lysander mellé, (aki még mindig alvást színlel) majd megsimítom az arcát.
- Cssshihihi, ébren vagy Lysi? Ghehehe.
- Részeg vagy? He---he---he...
- Héééj! Te most gúnyolódsz velem, kis szmutyim?
- Nem tenném.
- Legalább a szemedet nyisd már ki, ha beszélünk, jó? Ez annyira zavar! Ennyire utálsz? - bekönnyezek és szipogok. Mit is csinálok? - Nem szereetsz...? - sírok most már nyíltan a pultra dőlve. Nevetést hallok mögülem. Crrastiel! Idegbeteg fejjel felé fordulok. - Te hülye kis buzi! Miért nem léptél még le?!
- Mert vártam.
- Igen? Mégis mire?!
- Erre. - mondja és megpróbál megcsókolni, mire én felugrok a bárszékről, de mivel nem vettem számításba a magasságot és a cipőmet, egyszerűen csak elnyaltam.
- Fááj! - hisztizek, mire Castiel aggódva megpróbál felsegíteni, de előtte felállok magamtól. Fáj a lábam. Hátat fordítottam neki és Lysander érdeklődő szemével nézek szembe.
- Szeretsz *hüp* engem Lysander?
- Túl sokat ittál.
- Miéééjt neeem? - dőlök rá sírva a vállára.
- Haza kéne vinnünk. - álszent Castiel akcióba lép.
- Nem! Nem akarom, hogy gyere! Lysandert akarom!
- Uhh, ez fáj. - mondja ironikusan és megragadja a karom. - Na lépjünk. Lys, segíts cipelni. - utasítja Lysandert, aki megfogja a kezemet és túl könnyedén cipelnek ki a szórakozóhelyről. Mikor kiértünk, sikeresen kitéptem a karom a szorításukból, de Lysander gyorsabb volt és játszi könnyedséggel felkapott, pont mint a táborban, át a vállán, én pedig a hátunk mögött lévő Castiellel néztem szembe.
- Semmit nem változtál, Lysander. Még mindig Cas elsőszámú pincsije vagy és... Most se osztasz meg semmit velem. Utállak, érted? Utállak! - mondom és kiakadva ütögetem a hátát. - Vagy... Elmondjam kutya nyelven is? Ohooo, megvan! Azért nem láttalak még csajjal, mert Castiel kutyáját szereted! Ez tök logikus, ohh, most már mindent értek! Castiel csak akkor adja áldását rátok, hogyha teljes értékű pincsivé válsz! Ééértem!!!
- Fogd már be légyszi, kösz. - mondja kimérten Lysander.
- Gyihihi, szóval eltaláltam? Heheh!
- Igen, de most már dugulj el, mert itt vagyunk és a végén anyud meghallja.
- Ugye ő nem jön? - mutogatok Castielre.
- De. Segít megmosdatni téged.
- Miiii?! Na, biztos, hogy nem!
- De.
- Utállak!
- Nem igaz.
- De.
- Hé! - vág közbe Castiel. - Lys.
- Ok. - válaszolta. Most mi van?! Bevittek a szobába és Lys bedobott az ágyba. Miért mindig itt kötök ki? Magamba nevetek a saját perverzségemen. Én, a kis huncuuut. Ketten együtt kimentek a szobából, én pedig kíváncsian botorkáltam az ajtóhoz hallgatózni.
- Ne viselkedjetek úgy, mint a szerelmesek. Érted? - fenyegetőzik Castiel.
- Ok. - válaszolja nemtörődöm módon Lys.
- Hé. Bocs, haver. Csak te is tudod. Őt akarom. Kell nekem.
- Tudom, semmi gáz. Megértem. - gvaah, ki akarok menni és beszólni Casnak!
- Kösz. Jó haver vagy.
- Ja. - válaszolja Lys, majd hirtelen nyílik az ajtó, ami kicsit fellök. Belépnek is meglepetten néznek rám.
- Ööö, hihi, "au"? Talán, hehe. - felelem a legértelmesebb reakciót ami épp eszembe jutott.
- Mit hallottál? - lép be Castiel.
- Mihindeeent! De sajnálom. Én már foglalt vagyok!
- Ne fárassz. Mindegy. Holnapra úgyis elfelejted. Feküdj le aludni, én leléptem. Cs. - sértődik meg.
- Cöh, én biztos nem köszönök neked! - mintha meg sem hallotta volna amit mondtam kiment, majd a bejárati ajtó csapódása hallatszott. - Lysandeeer.
- Ne. - mondja és leint.
- Szóval igaz? Utálsz? - nézek rá esedezve.
- Bárcsak. - feleli és ledől az ágyba. Na azt már nem! Itt bizony nem alszol fiacskám!
- Ki engedte meg, hogy aludj egy ilyen válasz után?! - fenyegetem, lelököm magamról a cipőm és leguggolok az ágy mellé, az arcába nézve. - Alszol?
- Szerinted?
- Nem? Talááán. Hé, miért vagy szomorú?
- Szerinted holnapra mindent elfelejtesz?
- Haha, kitudja. Kipróbáljuk? - kérdezem merészen, ő pedig közel hajol hozzám.
- Már... Megtetted. Most hagyj aludni.
- Te is ittál! Te miért vagy józanabb, mint én?! Ez nem igazság!
- Mennyiség.
- Brühü, gonosz vagy!
- Túl közel vagy.
- Hee? - kérdezem értelmesen, ő pedig hozzányomja a homlokát az enyémhez.
- Most már érted?
- Hihi, mit?
- Kész vagy.
- Húú, mivel? - egy ideig farkasszemet nézek vele, de mielőtt elnevethetném magam, odanyomja a száját az enyémhez. Puha. Elképesztően puha ajka van, és ezekkel leheli a mámorító szakavak az enyémre.
- Túl közel vagy. És túl szeszes szagod van, ami elnyomja az egyébként émelyítően édes illatod.
- Szóval büdös vagyok?
- Mondhatni. - az ajkát még mindig nem veszi le az enyémről.
- Akarsz valamit, szmutyikám? - kérdezem szinte nevetve.
- Kéne? - bársonyos a hangja, de mégis erős. Magával ragad, majd tudtom nélkül tolom hátra, miközben ajkamat szorosabban az övére tapasztom. Nyelvünk egymáséba fonódik, amíg el nem tol magától.
- Nem.
- Nem szeretsz?!
- Nem tudom, de azt igen, hogy Castiel teljes szívéből szeret. Legyetek újra együtt. Boldogan.
- Utállak. Legtöbbször szinte meg se szólalsz, de ha hülyeséget kell beszélni, akkor tudod mit kell mondanod. Utállak.
- Én is téged, Ami. - súgja és átfordul a másik oldalára. Uuuuutállak skizo Lysiii!!!
*alvás után fejfájásra ébredve*
- Au. Fáj a fejem. - mormogom magamnak.
- Felkeltél?
- Hmm? - meglepődve nyitom ki a szemem és észreveszem, hogy épp Lysandert ölelgetem. Ööö, cinkes. - B-bocsi. - szedem le a kezem és a lábam róla, viszont ő megfogja a kezem és visszahúzza.
- Ne húzd el. - mondja, majd visszateszi a mellkasára a kezem.
- Ööö, Lys? - össze vagyok zavarodva. Most mi van?
- Hmm?
- Történt valami különös az este?
- Nem.
- Öhm, akkor máshogy kérdezem. Mi történt az este?
- Nem emlékszel?
- Neem, igazán. Néhány kép, szituáció az, ami rémlik, de szinte semmi. Emlékszem, hogy ittunk, aztán jött Cas, utána táncoltam, aztán ittam még, és veled akartam táncolni asszem. Azután képszakadás, leestem a székről, meg volt valami olyasmi, hogy nem szeretsz, vagy nem tudom... Aztán huhh, mire emlékszem még? A... Hátadon voltam? Castiel meg mögöttünk, aztán... Woow. - a számhoz kapok. Lysander puha ajkai.
- Szóval?
- Ööö... Mi történt köztünk az este? - kérdezem fülig vörösödve.
- Semmi.
- De... Emlékszem, hogy... - miért nem tudom kimondani? "emlékszem, hogy a puha ajkaid az enyémen voltak"
- Mire emlékszel?
- S-semmire. Szóval, amit kihagytam azt elmondod, légyszi?
- Csak veszekedtél, sírtál, meg nyávogtál. Semmi érdemleges nem történt. Castiel ki akart veled békülni, "romantikus" volt, meg minden, te meg lekoptattad. Én a helyedben bocsánatot kérnék tőle. - ilyen történt? Rá nézek, de összeszorítja a szemeit.
- Van valami baj?
- Nincs.
- Olyan jó barátom vagy, Lysander. Köszönöm.
- Semmi komolyabb dolgot nem tettem. Alszok.
- De... Most keltél fel, nem? - olyan dél körül lehet, tök világos van. Mit csinált ez este? - Biztos, hogy nem volt semmi, este?
- Biztos.
- Értem. Köszi. Hagylak aludni, jó éjt.
- Jó éjt. - oksi, akkor hétfőn bocsánatot kérek Castieltől, ma pedig kikúrálom magam a másnaposságból. Nem fogunk kibékülni Castiellel, de kitudja mit csináltam? Bocsánatot kell kérnem. Lysander pedig... Miért nem mondja el nekem, hogy csókolóztunk? Mondjuk erre így nem emlékszem, de azt tudom, hogy puha a szája. Lysander... Mit titkolsz előlem?