M-mi? Kikötözve fejszem az ágyon. Mi történt? Kétségbeesetten próbálom kiszabadítani egy-egy végtagom, de hiába. A semmiből jelen meg Lysander és mászik rám. Szólalnék meg, de be van kötve a szám. M-mi történt, Lysander?
- Felkeltél? - kérdezi teljes nyugalommal, miközben egy kés élét nyalja végig. M-mi? - Játszadozzunk. - mondja és a kés élét az állkapcsom vonalán végighúzza. L-lysander. Félek. - Ne félj, nem fog fájni. - mondja hatalmas vigyorral a képén. Sikítani próbálok, de még mindig nem sikerül. Valaki... Valaki mentsen meg! Könnycseppek gördülnek le az arcomon, ő pedig elneveti magát és izgatottan vájja bele a kést a húsomba. Belülről ordítok, miközben érdeklődve nézi a lecsúrgó véremet, majd kis tétovázás után elkeni a nyelvével és lenyalja. Undorodva nézek rá, mire ő csak büszkén mutatja nekem a nyelvén a véremet.
- Megkóstolod? - kérdezi, nekem pedig felcsillan a szemem, hátha így segítségért tudnék kiáltani. Rosszallóan néz, majd a kést a csípőmhöz szorítja. - Akarsz még játszani? - kérdi őrült tekintettel, bennem pedig még a vér is megfagy. Felhúzza a pizsamafelsőm, majd a köldököm körül karcolgat a késsel. Én... Én ezt nem bírom! Ordítok, sikítok, sírok, de haszontalanul. Itt már semmi nem segít. Azt csinál velem amit akar. Nem tudok tenni semmit ellene és ezt ő is tudja. Ki vagyok szolgáltatva neki. Könyörtelenül vihog az én kétségbeesett pillantásom hatására.
- Nem is tudom. Mi legyen a következő játék? Talán... - nem fejezi be a mondatot, hanem a kést a nyakamhoz szegezi. - Vágjam el a torkodat? - kérdi, mire én még jobban könnyezek, ő pedig csak nevet tovább. A kés egy kisebb vágást ejt a nyakamon, a sebre pedig odatapassza a száját. Lassan szívja és puszilgatja a sebet. Mi gusztustalan már ez?! Meg fogok halni. Érzem.
- Nem élvezed? - kérdezi a számomra egyértelmű dolgot, mire én csak dühösen fujtatok. - Abbahagyjuk a játékot? - Igeen! Kérlek, fejezd be. Esedezve nézek rá, ő pedig szomorúan a késére néz. - Jó. Fejezzük be. - mondja, majd a mellkasom felé lendíti a kést.
- Neee! - kiáltom és ülök fel a saját ágyamban. - Cs-csak egy álom volt? - kérdezem megkönnyebbülve, de még mindig kiráz a hideg és reszketek az álom miatt. Oldalra nézek. Lysander nyitott szemmel figyel, bennem pedig megáll az ütő. - Ááá! - kiáltom, majd hátrálok és leesem az ágyról. Au.
- Rosszat álmodtál? - kérdezi Lysander, de nem kelt fel. Továbbra is az előző helyemet figyeli.
- Öhh, igen. Azt hiszem. Nem emlékszem. - miért hazudom ezt? Tisztán emlékszem mindenre.
- Gyere. Aludjunk.
- Ízéé, én inkább most kimegyek és felkelek, de te maradj, még korán van. - bevágok egy műmosolyt, ami rohadtul nem hat igazinak. Miért nem mondom el neki, hogy mit álmodtam? Csak minnél előbb ki akarok menni. Becsukja a szemét, én pedig kihátrálok a szobából. Megkönnyebbülve csukom be az ajtót és kimegyek a nappaliba. Álmos vagyok. Nem, nem alhatok! Ha esetleg felkelne és kijönne, nem tudom, hogy magyaráznám meg, miért is jöttem ki. Elkészültem és idő előtt elmentem suliba. Most egy kis magányra van szükségem. Ennyi az egész. Még nincs nyitva az osztályterem mikor megérkezem. Ennyire hamar jöttem volna? Leülök Castiel fája alá és a szürkés eget bámulom. Nem tudom miért akadtam ki ennyire. Csak egy álom volt, semmi több. Az álmomban szereplő "alak" még csak nem is hasonlított Lysanderre. Belsőre nem. De tudom én egyáltalán, hogy milyen is Lysander? Azt mondta, hogy eddig egész végig visszafogta magát, vajon most is ezt teszi? Észre sem veszem, hogy mikor alszom el, de arra ébredek, hogy Armin böködi az arcomat.
- Armiin!
- Amariiil. Lehet be kéne menned az osztályodba, mert már volt jelző.
- Ohh, de neked is bent kéne lenned, nem?
- Megyünk együtt?
- Simáán. - Armin elkísért az osztálytermünkig, ott pedig elköszönt tőlem. Bementem a terembe, ahol az osztályfőnök tevékenykedett. De hát nem is vele lesz óránk.
- Ohh, Amarill, kedveském, hát téged kihagytunk! Nem baj, Jade is kimaradt, legyetek párok.
- Elnézést tanárnő, de miről is van szó?
- Hát az ajándékozásról! Teljesen kiment a fejemből a mikulásnap! - mikulásnap? Jaa, tényleg! 6-án volt.
- És akkor...? - kérdezem még mindig értetlenül.
- Te Jade-nak, Jade pedig neked készít ajándékot, rendben? Csak egy kis mikuláscsomag kell, semmi több. Hogy lehetek ennyire feledékeny, hogy elfelejtek egy ilyen fontos dolgot? Holnap délután a mikulásbulin fogjuk átadni. Mindenkinek piros-fehér-ben kell jönnie. - ohh, szóval erről maradtam le?
- Rendben.
- Na, akkor mindent elintéztünk, gyerekek! Ne feledjétek, holnap osztályfőnökin földrajzot tartunk, mert nagyon le vagyunk maradva. Délután 5-re mindenki jöjjön! Sziasztok! - hadarta, majd kislisszolt a teremből. Mikulásbuli? Szuper, pont ez hiányzott. De komolyan. Valahogy végigszenvedem ezt a napot, meg a holnapit, jönne a hawaii, erre nem be kell jönni egy ilyen szarra? Minden vágyam ilyesmire pazarolni a szünetemet. Mindegy. Suli után elmegyek veszek valamit ennek a Jadenek, aztán el van intézve. Bulira bejövök és ha szar lesz elmegyek. Senki nem mondta, hogy maradni is kötelező.
*órák után otthon*
- Megjöttem.
- Ohh, Lysander nagyon jó, hogy megérkeztél, legalább nem kell bezárnom a házat. Elmegyek boltba nemsoká jövök.
- Veled menjek?
- Ne! Nem kell, köszi. Ööö, hiszen csak a boltba megyek. Még a végén kilépsz egy kocsi elé és valami bajod esik, szóval... Jobb lesz ha egyedül megyek. Majd jövök, szia! - köszönök, és amilyen gyorsan csak tudok elindulok a boltba. Mikor odaérek mindenféle édességet beledobálok és megyek fizetni. Semmi kedvem itt elhülyülni az időt. Attól még, hogy holnap utolsó nap a tanárok ezerrel szivatnak...
*otthon*
- Megjöttem! Összeszedtem minden ízét, mert "mikulásbulit" tartunk az osztállyal és hülye mikuláscsomagot vettem. Hé. Lysander? - ez meg merre lehet? Ohh, tuti a szobában. Belépek a szobába és épp ahogy "megjósoltam" az ágyon fekszik. Viszont nem alszik, hanem a plafont bámulja.
- Van valami baj, Lysander?
- Félsz?
- Mitől kéne félnem?
- Tőlem.
- Nem félek tőled.
*csend*
- Oké... Asszem akkor én megyek, ööö... Tévézni? Talán.
- Mit álmodtál?
- Mi?
- Reggel.
- Nem tudom, nem emlékszem.
- "Maradj velem és mondj el nekem mindent." Tegnap ezt mondtad.
- De... Rosszat álmodtam na. Semmi különös. Igen, veled álmodtam, és akkor? Csak nekem új ez az egész. Felfogtam, tudom, hogy már nem vagy gyerek. Amúgy is... Tök érdekes dolgokat tudtam meg Ambertől.. Érdekel?
*csend*
- Képzeld, Nataniel és Amber smároltak. Vagyis nem igazán, csak csók volt... De azt tudom, hogy történt. Szerintem majd megkérdezem Natanielt.
- Tereled a témát.
- Mert semmi kedvem az álmaimró beszélni. Inkább csináljunk valami kaját. Ok? - válasz helyett csak felállt, megfogta a kezem és magával húzott a konyhába. Felültetett a konyhaasztalra, ő pedig elkezdett mindenféle "hozzávalót" összeszedni. Jó döntés. Én meg a konyha nem vagyunk jó párosítás. Épp Lysander kevert össze valami trutyit valami egész értelmesen kinézővel, amiből még durvább cucc lett, amikor csengettek.
- Megyek nyitom. - mondtam és leugrottam a pultról, kinyitni az ajtót. Mikor kinyitottam egy jóképű középkorú férfi állt előttem. - Jó - nap van vagy este? - estét. Mit szeretne? Nem veszünk semmit.
- Haha, nem, nem erről van szó. Édesanyádhoz jöttem. Itthon van? - anyuhoz? Minek?
- Öhm, nem, nincs itthon, asszem. Ööö, átadjak neki valamit?
- Igen, légyszives. Ma este mégsem tudunk elmenni vacsorázni, mivel közbejött egy üzleti ügy. Át tudnád ezt adni neki?
- T-tessék?
- Biztos mesélt neked rólam. Már egy ideje együtt vagyunk. - khm, khm... Akarom mondani... TESSÉK?!
- Khm, nem. Nem beszélünk olyan sokat mostanában.
- Értem. Akkor bemutatkozom. William vagyok. Hívj nyugodtan Willnek, annyira öreg azért nem vagyok, hogy magázz. - e-egy angol?! Nem, nem. Az emberek nem maguk választják a nevüket. Nem szabad előítéletesnek lennem.
- Ööö, rendben Will. Én Amarill vagyok, szólits Aminek. Bejössz, megvárod anyut vagy...?
- Nem, sietnem kell. Remélem nem felejted el átadni az üzenetet. Viszlát Ami.
-Viszlát. - lesokkolva állok az ajtóban és nézem az iménti ember, akarom mondani Will, távolodó alakját. Hát... Oké. Ezt még fel kell doloznom. Anyának hapija van. És nem szólt róla. És fiatalos. És nem szólt róla. És Willnek hívják.
Írói megjegyzés:
Igen, szándékosan írtam kétszer a "És nem szólt róla."-t.
Írói megjegyzés vége.
- Kihül a ház. - szól rám Lysander és becsukja az ajtót. - Mi baj?
- Anyunak hapija van.
- Gratulálok.
- Mi az, hogy gratulálsz?! Ez komoly probléma! Az, hogy apu meghalt, az nem jelenti azt, hogy más hapik után kell nézni!
- Ez teljesen normális.
- De... De... Te most velem vagy, vagy ellenem?!
- Egyik se.
- Hát kösz. Szerintem nem kéne új pasi után néznie. Meg amúgy is. Az öregek ne pasizzanak, meg csajozzanak.
- Anyud nem öreg.
- Részlet kérdés.
- Jobban örülnél neki, ha magányos és szomorú lenne?
- Nem, de... Nem is mondta el, meg semmi.
*csend*
- Lehet, hogy túlreagálom a dolgokat, meg hasonló, de nekem ez akkor is szarul esik. Nem felejtheti el csak így aput. Ezt nem teheti meg!
- Akkor te se állj össze töbéé egy fiúval se, mert "nem felejtheted csak így el Castielt".
- Nem így értettem.
- Nem?
- Nem. Ahhj, mindegy. Mit készítettél?
- Kekszestekercset.
- Wow. Csak nem kensztázit szívtál?
*csend*
- Jó, mindegy kajoljunk!
*10 óra körül*
Anyu még mindig nincs itthon. Szerintem hagyok neki egy cetlin aztán majd elolvassa. Nagyon úgy sem akarok most beszélni vele... Le akarok higgadni egy kicsit és holnapra lehet, hogy sikerülni is fog.
"Kedves anyu. Itt volt a "pasid", akit nekem kurvára nem mutattál be. Azt mondta, hogy nem ér rá a vacsorára üzleti okokból. Pusz, a kicsi lányod, Ami."
Lysander már lefeküdt. Asszem megyek én is. Álmos vagyok. Bebújtam mellé az ágyba, ő pedi szorosan átölelt. Hozzábújtam és felé fordultam, ő pedig megcsókolt. Úúú, régen el sem tudtam volna képzelni ezt. Főleg nem Lysanderrel. A mellkasába fúrtam az arcom és imádkoztam, hogy ma ne álmodjak semmi hülyeséget. De azért érdekelne, hogy mire is célzott ezzel az emberölésessel Lysander. Ugye nem? Ő nem...