Álmos vagyok. Nem akarok suliba menni. Szorosabban hozzábújok Lysanderhez és összeszorítom a szemem. Álmooos vagyok. Ma ahelyett, hogy... Woow! Holnap karácsony! Böködöm Lyst, hogy keljen fel, de mint mindig, most is sikertelenül végződik a tervem. Vajon ő mire szokott felkelni? Meteorbecsapódás, hasonlók? Kikászálódok mellőle, majd kimegyek készülődni. Akkor most még nem kell piros-fehérbe menni, csak délután. Legalábbis, ha jól emlékszem.
*később*
Jó, én elkészültem, megkajáltam, hasonlók, de hol van Lysander? Mi az, hogy még mindig nem kelt fel? Akkor felkeltem én! Idegesen megyek be a szobába és az ágy mellé állok.
- Kelj fel! El fogunk késni!
*csend*
- Naa, Lysander kelj már fel, légyszi~. - kérlelem, mire ő megfogja a kezem és magamellé húz. - Na, Lysander, suliba kell menni. - mondom, de azért átölelem. Nem tudom, mikor aludtam el, de elaludtam és senki nem volt mellettem, mikor felkeltem. Na, nee! Ugye nem hagyott itt?! Felülök, aztán meglátom Lysandert a másik oldalamon. Úúúristen. Hogy lehetek ennyire sík hülye?
- Roszat álmodtál?
- Nem, dehogy. Csak nem láttalak és... Nem is tudom mit hittem. - mondom és visszabújok az ölelésébe. - Jujj! Mennyi az idő?! - pattanok fel ismét.
- Fél tíz.
- Váá, nagyon elkésünk! Gyeree, öltözz fel és menjünk! Ja meg kajálj, és... - visszahúz magamellé, amivel félbeszakítja a gondolatmenetem.
- És?
- Naa, Lysande~r.
- Segítesz?
- Aaaj, mibe segítsek már? - kérdezem, miközben kisöpröm a haját az arcából. Szeretem látni az arcát.
- Felöltözni.
- Nem. - elpirulok - Na, de most menjél.
- Azt akarod, hogy elmenjek? - jujj, nagyonrosszra gondoltam! Erre nem tudok mit mondani.
- Majd együtt elmegyünk. - de amíg nem öltözöl fel... Váá, most esik le! Ez nagyon félreérthető! - A suliba! - egészítem ki mégjobban elpirulva. Grr, én perverz. Visszahúz magához, és a mellkasára hajtom a fejem.
- Suliba kell menni. - közlöm, mire ő még jobban magára húz. - Khm, mondom suliba.
- Nem.
- Én se akarok suliba menni, de muszáj. Keljünk fel. - lemászok róla és őt is húzom magam után. Végre rászánja magát és felkel, majd elkísérem a fürdőszobáig.
- Aztán siess. - mondom és egy puszi kíséretében beinvitálom a fürdőszobába. Ezaz! Lehet, hogy még ma eljutunk a suliig! Ez már egyértelműen haladás. Az ajtó mellett ülve várom meg, ő pedig kijön és végre valahára elindulunk a suliba. Megfogom a kezét és lassan, de biztosan beérünk a suliba. A teremnél egy gyors puszi kíséretében elválunk, én pedig mintha első óra előtt lenne, nyugisan bemegyek a terembe.
- Kislányom! Maga meg hol volt egész nap?! - hol voltam, hol nem voltam bazdmeg. Egyértelmű, hogy pont matekórán kellett betoppannom. Micsoda mázli, micsoda mázli.
- Elnézést tanárnő, elaludtam.
- Akkor az ajtó előtt várja meg a következő órát! Az én órámat ne zavarja!
- Ahogy gondolja tanárnő. - mondom és komótosan kivonszolom magam és leülök a terem elé. Ez az utolsó vagy az utolsó előtti óra?
- Na, csak nem lógunk? - kérdezi egy távoli Castiel.
- Peersze. Mint általában. Hát te? Csak nem plusszmunkát végzel?
- Dehogynem. Mint általában. Kiküldtek?
- Aham.
- Miért?
- Elaludtam és most jöttem suliba, ami természetesen "nem megengedett", ezért kiküldött.
- Lysander nem keltett fel?
- Ő is elaludt. - elaludt mi? Na persze. El akart aludni.
- Inkább nem akarom tudni, hogy mit csináltatok este, hogy mindketten ennyire elfáradtatok.
- Ha-ha. Nagyon vicces. Lysander nem olyan, mint te.
- Lehet. Abban viszont biztos vagyok, hogy minden pasi vágyik "arra" a csajával, vagy ha az nem adja meg, akkor...
- Jó, jó! Nem vagyok rá kíváncsi! Pont nem neked fogok beszámolni a nemi életemről.
- Nem is akartam róla tudni.
*ajtónyílás*
- Máshol beszéljék meg a magánéletüket! Minden behallatszik! - rikítja a tanárnő, mire Castiel elneveti magát én meg lefehéredem. M-minden behallatszott? Rákvörös fejjel kirohanok az udvarra, majd fel a tetőre. Miért jövök mindig ide? Áááh, de ez annyira cinkes volt! Miért kell mindig ilyen helyzetekbe keverednem?
*csrrr*
Remek, már ki is csengettek, mehetek vissza. Még egy kis időt sem adnak, hogy a bent lévők feldolgozzák a hallottakat. Idegesen megyek vissza a terembe és amint leülök, bedugom a fülhallgatót és zenét hallgatok. Lysandernek igaza volt. Ma nem kellett volna suliba jönni.
*órák után otthon*
- Miért van az, hogy mindig te érsz előbb haza? Hány órátok van nektek? - értetlenkedek, mikor meglátom otthon Lysander nyomait.
- Castiel mondta, hogy beszéltetek. - szól a szoba felől. Hogy tud ennyit feküdni? Ilyenkor egyáltalán mit csinál? Várjunk csak. Castiel? Ő mondta neki, hogy dumáltunk? Amekkora mákom van, a beszélgetés tartalmát is elmondta.
- Igen? Dejó.
- Miről?
- Ezt nem mondta el?
- Nem.
- És érdekel?
*csend*
- Semmi olyanról. Kiküldött a tanár és Castiel épp arra lógott. - nem mondhatom el neki a TELJES beszélgetést. Milyen gáz lenne már? Ez nem hazugság, csak nem mondom el a teljes igazságot. Nem ugyanaz. Beérek a szobába, de Lysander sehol. De én... Én innen hallottam a hangját!
- Lysander?
- Itt vagyok. - az ágy felől hallom. Mi lett vele?
- Nem látlak! - váá, eltűnt Lysander!
*sóhaj*
- Az ágy mögött. - kíváncsian megyek az ágy mögé és... Megvaan!
- Mit keresel te itt?
- Szaunázom.
- Na, de komolyan. Gondolom nem bújócskázni akartál. - nézek rá, de a mondat végére a "biztosság" eltűnik a hangomból. - Vagy igen?
- Leestem. - pmff! Hahaha, mivan?
- És akkor... (lehet, hogy hülye kérdés, de) Miért nem másztál vissza az ágyra?
- Nincs kedvem.
- Segítsek? - kérdezem és felé nyújtom a kezem, amit ő készségesen elfogad, és lehúz magához. Áhh, nehogy felállj, minek? A lábammal feljebb nyomom magam és megcsókolom. Úgy szeretem az érintését. Magára húz
Írói megjegyzés:
Perverzek kedvéért -> nem "úgy" húzza magára xDD
Írói megjegyzés vége.
és a farzsebembe teszi a kezét. Még mindig nem szoktam meg. Tovább csókolózunk, mikor ő felém kerekedik és úgy folytatjuk. Amúgy... Eltolom egy kicsit magamtól, ő pedig figyel.
- Hol van anyu? Megkapta a tegnapi levelem? És már mióta alig van itthon. Van olyan nap, amikor nem is látom. Ez mi már? - teszem fel a sorozat költői kérdést, miközben Lysander lemászik rólam és az ágy széléhez ül. Most elszúrtam, igaz?
- Öhm, izé, megyek készülődöm erre a mikulásnapi izére. - mondom, majd kisietek a fürdőszobába. Mitől ijedtem meg? Én nem tudom, hogy kéne "azt" megtenni. Inkább készülődök. Nem kéne ijesmin gondolkoznom, hisz csak csókolóztunk. Grrah, Castiel volt az aki beleültette ezt a hülyeséget a fejembe! Mikor elkészülök úgy nézek ki mint egy rossz mikulásutáncat... Chh, remek. Lehet le kéne vennem a mikulássapit, de olyan aranyos!
*suliban*
Tütürürűű! Belépek a terembe éés... És... És, szerintem maradjunk annyiban, hogy és. Hát mi ez itt kérem? Nem számítottam egy Afterparty feelingű valamire, de annyit azért elvárnék, hogy valami sínonalt azért megüssön a dolog. Na de mindegy, vigyort a képemre, tettessük, hogy jól szórakozunk! Körbe vannak rakva a székek (bazd, mint dedóban. Ha székfoglaló is lesz, én...) és leülök a sarokba Jade mellé. Barátságosan mosolygok rá, aztán a telefonom társaságába merülök. De tényleg, mi már ez? Körberakva a székek, felkapcsolva (!!!) a villany, a táblára lányok rajzolnak... Áhh, kiégtem! Nálunk ez már 6.-ba nem jött számításba. Milyen suliba is jöttem? Jujj, jön a tanár! Fél fülemből kihúzom a fülhallgatót, hogy halljak is valamit, de én már teljesen leírtam ezt a bulit. Majd végigülöm az egészet és zenét hallgatok. Vááá, van wifi!! Köszönöm, istenem, köszönöm! Hogy is van az az izé? "Minden napi kenyerünk add meg nekünk ma és bocsásd meg bűneink miként mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek." Ennyi? Nem ennyi. Akkor mennyi? Jaa, még ott az "Ámen" is. Fuu, milyen profizmus ez kérem.
Írói megjeyzés:
Álmosan hülye vagyok na xDD Amúgy is most itt íróiválságoskodom, úgyhogy... *gondolkodik* *vagyis... úristen én most gondolkodtam?!*
Írói megjegyzés vége.
- Na gyerekek. Üdvözlök mindenkit a mi kis mikulásnapi bulinkon. Remélem senki nem hozott alkohol tartalmú italt, cigarettát, konont, bicskát, önygyújtót és semmi hasonló undorító és veszélyes dolgot. - hát bazd'. Most akkor hova tegyem a kotonjaimat? - Na akkor kezdjük is az átadással. Az úgy nektek megfelel, ha én adom át elsőnek? Én egy nagyon szép és népszerű, rendes lányt húztam. - satöbbi, satöbbi. Odaadta az ajándékot annak akit kihúzott, aki elmondta annak a jellemzőit akit kihúzott és egy ilyen láncreakciószerű valami jött létre. Akkor mi a végére maradunk Jade-del, mert egymást húztuk és még tudunk is róla. Mondjuk szerintem a többiek is tudnak róla, hogy ki kit húzott, mert biztos megbeszélték. Fáradt vagyok.
*mindenki átadta mindenkinek, Amiék jönnek*
Hát... Akkor kezdem is.
- Öhm, mivel tudja a kis zöldhajú fiú - legalábbis azt hiszem fiú - osztálytársam, hogy őt húztam, ezért nem is részletezném. Boldog mikulást, Jade. - ?! Wtf? Mikulást? Mikulást. Oké, Amarill, oké.
- Köszi. - mondja, majd ő áll fel és felém fordul.
- Egy érdekes lányt húztam ki, aki körül mindig zajlik az élet, sok szeretettel Amarill.
- Köszönööm! - mondom, elveszem és visszaülök a helyemre. Épp dugnám vissza a fülhallgatót a fülembe, mikor megszólal a tanár.
- Ez remek volt gyerekek! Nos, akkor akit érdekel a csomag tartalma, az gondolom már kibontotta, vagy kibonthatja most is ha szeretné, de akkor játszunk valamit! - játszani? Ugye nem?! - Mit szólnátok mondjuk a székfoglalóhoz? - neeeeeeee! Összetoljuk a székeket és mindenki körbeáll. Elkezd szólni a zene, ajjaj. Na jó, akkor hamar kiesek, hogy csak ülhessek oldalt. Zene leáll, hupszilka én elfelejtek leülni, jaj ne. Basszus. Előttem két hely is üresen maradt. Na ne vicceljenek már velem! Az most nagyon feltűnő lenne, ha most nem ülnék le, igaz? Leülök, miközben ketten futnak a székért. Hány évesek vagytok az isten szerelmére?! Következő körben, fuckuljak (ejtsd: fakuljak) meg, kiesek! Na, el is kezdődött, szól a zene, nem szól a zene, pont előttem ülnek le és (!!!) kiesek! Ezaz! Két profizmus egy nap alatt! 'Szomorúan' megyek oldalra, felkapom a cuccom, majd odasietek a tanárnőhöz.
- Tanárnő, anyu küldött egy sms-t miszerint haza kell mennem, mert vendégek jöttek hozzánk. Nem lenne gond, ha én most elmennék?
- Nem, menjél csak nyugodtan. Remélem jól érezted magad.
- Igen, nagyon jó volt! - majdnem az egész lejátszási listát végighallgattam - Kellemes ünnepeket, tanárnő!
- Kellemes ünnepeket! - köszön, én pedig lassan kimegyek a teremből, becsukom magam mögött az ajtót és megkönnyebbülve sétálok haza. Ha tovább kellett volna maradnom, akkor valószínűleg nem éltem volna meg a karácsonyt... Áhh, nem is vettem ajándékot végül senkinek! Basszus! Akkor reménykedek abban, hogy anyu itthon lesz, Lysander pedig... Hát őt nem tudom mivel tudnám meglepni. Hogy lehetek ennyire idétlen? Tök szomorúan hazaérek, ahol kiöntöm az asztalra a mikuláscsomag tartalmát, egy kis boldogsághormon reményében. Na nézzük, mit találunk. Mogyoró, szaloncukor, kindertojáás! Hahaa, főnyeremény! Kibontom, szabályosan kettészedem, majd kibontom a benne lévő, ajándékot tartalmazó, kis ízét. Áhh, egy tulipántündér! Imádo~m ezt a mesét! Jujjci! Az édességről megfeledkezve rohanok be a szobába és Lysander képébe nyomom a frissen szerzett tulipántündérem.
- Nééézd! Ez volt a kindertojásban! - kinyitja a szemét és először a minibabára néz, majd rám. Áhh, nem, kicsit se néz hülyének, dehogy. - Most mit kell így nézni? A többiek meg székfoglalóztak, mint valami óvodás.
- Ok. - mondja és odahúz magához. Félig rajta vagyok, de a lábammal pont nem érek semmilyen szilárd talajt, ezért nem érem el a száját. Ööö, cinkes. Legördülök róla, át az ágyra és feljebbnyomom magam, most egy szinten vagyok vele. Kis köröket rajzolok az ujjammal a mellkasára, ő pedig csak engem figyel, hogy mit csinálok. Olyan jó vele lenni. Nekem elég, ha csak a közelében lehetek. Nem tudom, hogy a törődés amit iránta éreztem, mikor fordult át szerelembe, de megtörtént és ő is szeret. Hirtelen felém mászott és a nyakamat csókolgatta. Nekem apró nyögés hagyta el a számat, amibe belepirultam. Ohh, ez csikíz! Nevetve fogtam meg a fejét és a számat az övére nyomtam. Szeretlek Lysander, de ma még nem akarok semmit. Lehet, hogy csak várok valamire, nem tudom, de még nem állok készen rá. Rád nézek és tudom, hogy te kész vagy várni rám. Épp ezért szeretlek ennyire.