Figyelem!
AKI még nincs 16 éves, NE olvassa el, vagy csak félig olvassa el ezt a részt. Aki 16 és 18 között van, azoknak se ajánlott, de... Nem akarom elveszíteni az összes olvasóm T-T szóval minimum egy "16+"-t ide biggyesztek, amit szeretném, ha figyelembe vennétek.
7.szombat
Szép napfényes reggelre virradunk, amikor anyu beront hozzánk.
- Boldog karácsonyt, gyerekek! - kiabálja és kirángat Lysander mellől az ágyból, én pedig félkómás állapotban követem a nappaliba. Mikor meglátom a hatalmas fenyőt az eddig átlagos szoba közepén felcsillan a szemem és anyu nyakába ugrok.
- Boldog karácsooonyt! - kiabálom a fülébe, amitől valószínűleg részleges halláskárosodást szenved, majd berohanok a szobába és Lysanderre ugrok.
- Boldog karácsonyt. - suttogom érzekien a fülébe. Elmosolyodik, kinyitja a szemét és megcsókol.
- Boldog karácsonyt. - mondja álmosan, majd az ablak felé néz. - Hó?
- Hát, rohadt hideg van és még az évben egyszer sem esett, nem hiszem, hogy pont most kezdené el. De még mindig jobb, mint tavaly. Tavaly pont ilyenkor jött a felmelegedés és tiszta slatyak volt minden. - panaszkodok, mire szépen kinevetnek. - Vicces valami? Inkább gyere, díszítsük fel a fát. Mondjuk előtte még fel kéne öltöznünk.
- Együtt?
- Nem, nem együtt. - mosolygok és nyomok egy puszit a szájára. Felpattanok és kirohanok a fürdőbe. Hamar kész kell lennem. Mire elkészülök, Lysander már ott áll az ajtóban. Egy csók kíséretében átengedem neki a fürdőszobát, közben anyával előkeressük a díszeket, amiket meg is találunk, kivéve az égőket, amik nincsenek a helyükön. Jaa, tényleg az előző ittalvóson diszkófénynek használtuk őket, aztán... Hová is tettük? Asszem be a garázsba. Kirohanok (áhh, hideg van!) és a szekrényben meg is találom. Remek, akkor nyomás befelé, mielőtt megfagyok. Lysander már kijött a fürdőből és hárman együtt feldíszítjük a fát. Úúú, csodaszép lett! Együtt gyönyörködünk az alkotásban, majd Lysander elhagy engem a konyháért. Nee, miért? Nézem egy ideig ahogy főzőcskézik, aztán betársulok anyu mellé a tévénézésben.
- Anyu, nem akarsz mesélni nekem erről a Willről?
- Hát, nem tudom Amarill. Nincs fogalmam róla, hogy neked milyen érzés lehet, hogy az apád után más férfivel látsz, szóval nem tudtam, hogy hogy mondjam el. Sajnálom, hogy így kellett megtudnod.
- Hát... Elég váratlanul ért és egy kicsit ki is akadtam, de... Lysander beszélt a fejemmel és ezért elfogadtam a dolgokat. Mindenkinek szüksége van egy társra az életében. De azt ne várd el tőlem, hogy kedveljem is. - hoppá. A végét nem pont így akartam, de rosz szokásom, hogy amit gondolok, azt ki is mondom.
- Hát, remélem, hogy megkedveled, mert lehet, hogy előbb-utóbb komolyra fordulnak köztünk a dolgok.
- Lehet, vagy biztos?
- Lehet.
- Akkor még nincs okom ilyeneken gondolkozni. - mondtam és ezzel le is zártam a témát. Lysander olyan 1 óra körül szólt, hogy kész a kaja, de nem csak az ebédet csinálta meg, hanem sütit mellé és még meg is terített. Ó, milyen kis aranyos! Miután megkajáltunk, anyu azt mondta, hogy elmegy rokonokhoz, meg Willhez. Remek. Én elmosogattam, Lysander pedig lefeküdt. Mikor végeztem nem volt szívem felkelteni Lysandert, így animét néztem. Huhh, mit kéne, mit kéne? Hát... Gyakorikérdések a barátunk, nem? Vagy az a google? Olyan kis hangulatos ez így. Együtt vagyunk, de mégsem. Mármint, hogy már az is tök megnyugtató érzéssel tölt el, hogy csak egy légtérben vagyunk. Már majdnem végignéztem a kis 13 részes animémet, amikor Lysander mocorogni kezdett. Na most letámadom! Beugrottam mellé az ágyba, majd egy gyors csókot nyomtam a szájára.
- Felébredtél?
- Umm~. - mondta és felém mászott.
- Tudod, hogy szeretlek? - kérdeztem az egyértelmű dolgot és egy kisebb csók csatába kezdtünk bele. Úgy érzem megvolt amire vártam. Ez az érzés amit a közelében érzek, minden kétségem eloszlatja. A nyakamat csókolgatta és én hagytam neki, had csináljon amit akar. Felhúztam a felsőjét, ő pedig a segítségemre sietett és levette magának. Wow. Ha Castielé a tökèletes férfi felsőtest, akkor Lysanderét, hogy nevezzem? Mint az élő Haruka, vagy Rin. Nem is tudok dönteni. Elkezdte felhúzni az én felsőmet, mire én felemeltem a kezem, hogy le tudja húzni rólam. Így csókolóztunk tovább egy ideig, én a tarkóját markolgattam, míg ő tartotta magát felettem. Végighúzta a nyelvét a hasamon és a hátam alá vándorolt a keze. Kicsit felemeltem magam, ő pedig kikapcsolta a melltartómat, de nem vette le rólam, ehelyett inkább a nadrágomat gombolgatta ki és húzta le rólam. Ez olyan fura érzés, de mégis kellemes. Olyan ideges voltam, de most mintha minden kételyem elszállt volna. Megvártam míg végez, aztán lerugtam a földre a levetett nadrágot. Én is az ő nadrágjáért nyúltam, kigomboltam, de a levételét már ő maga végezte. Férfiassága kidomborodott, én pedig elpirultam. Miért is? Ez teljesen normális, csak... Valahogy mégis annyira intim ez a dolog. Tovább csókolt, miközben a kezével befejezte a melltartóm levételét, és én olvadok, nagyon durván olvadok. Vegighúzza a kezét a mellemen, aztán újra megcsókol. Nem kell semmit elsietni. Lysander mindig is az a nyugis ember volt.
- Szeretle~k. - suttogom, ő elmosolyodik és lehúzza a nadrágját. Áhh, nem merek odanézni! Inkább tovább csókolom, miközben én is lekaparom magamról a maradék alsóneműt. Kicsit felhúzom a lábam, ő pedig lassan belémhatol.
- Áhh. - e-ez fájt...
- Csak az elsőnél fáj. - adja tudtomra az információt, én pedig elpirulok, hogy miért azt nem tudom. Lassan elkezd bennem mozogni, miközben újra csókolózunk. Néha-néha én vagy ő belenyögünk a csókba, ami szintén túl intim nekem. Egyre gyorsabban mozog, és egyre jobb érzés és én... Én nem bírom tovább, azt hiszem én... Összeszorított fogakkal élvezek, mire ő is elmegy és megtölt. Rámrogy és együtt lubickolunk az érzésben. Lihegek és ő is hangosan veszi a levegőt. Kis idő után, felveszi a nadrágját és rámtéríti a takarót, majd befekszik mellém. Egy ideig nézem őt, hozzábújok, és elalszom. Nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz.
Írói megjegyzés:
És ha köcsög lennék, most írnám, hogy "vége" és ennyi, mert megvolt az első alkalom, mostmár úgy is minden mindegy, de még ha nem is lenne megfelelő ötletem a folyatásra, akkor is folytatnám, mert a nyári szünetig mindenképp le akarom írni. Köszönöm, hogy eddig olvastátok, remélem ezután is fogjátok olvasni.
Ui.: Ugye itt már nincs egy 16 éven aluli se? Nem akarok senkit megrontani...