TÖBB, mint 700 like a ficin <33
8.Péntek
Álmos vagyok! Az este folyamán elkészítettem az ask-em és azon válaszolgattam néhány kérdésre. "Néhány" kérdésre... Na ja. Ma meg már suliba is kell menni. Szuper. Ennél jobb első tanítási napot nem is kívánhat az ember. Nincs szívem felkelteni Lysandert. Az igazat megvallva magamat sincs szívem felkelteni, de muszáj suliba menni. Reggel nem hiszem, hogy találkozok anyuval, de délután mindenképp. Kíváncsi leszek, hogy mit kapok amiért olyan hirtelen leléptem. Kitudja mik történtek itt amíg távol voltam. Nem is akarok belegondolni. Unottan elkészülök, felkeltem Lysandert és szótlanul megyünk a suliba. Halál rád iskola. Lassan telnek az órák és vége az összesnek anélkül, hogy bármi érdekes történt volna. Túl szép, hogy igaz legyen. Sejtelmem be is igazolódott, mikor hazafelemenet (még a suli folyosóján) meglátom a tegnap megismert exet. Miért van az, hogy eddig észre sem vettem őt, mióta megismertem, azóta meg egyből észreveszem? Ez annyira igazságtalan. Mindegy, kikerülöm.
- Amarill! - nee, nem vagyok itt, Momo, jó? - Tudom, hogy hallasz! Gyere ide! - francba!
- Megyek, na. - kedvtelenül battyogok oda hozzá mire a nyakamba ugrik. Én nagy szemeket meresztve nézem, hogy mi baja lehet. - Én a fiúkat szeretem, jó? Szögezzük le.
- Ööö, ok. Nem erről akartam veled beszélni. Segítened kell!
- Nem segítek elcsábítani Lysandert.
- Nem érdekel! Összevesztünk Shizuval.
- Oks, és mégis mit vársz tőlem?
- Ha én hívnám el vacsorázni tuti nem jönne el, szóval...
- Azt hiszed, hogy velem eljönne vacsorázni??
- Nem. Tuti, hogy nem.
- Kösz, rendes vagy.
- Írj neki egy levelet, hogy ma 5-kor jöjjön a McRonald's-ba. A te írásodat nem ismeri fel.
- Mégis miért segítenék neked?
- Mert. Csináld.
- Tudod, hogy utasítgató vagy?
- Csak csináld már!
- Oké, oké, na. Szóval a titkos hódolója hívja. Így megfelel?
- Ja! Jó, akkor gyere. Adok lapot, tollat, és megmutatom a szekrényét. Aztán gyere velem.
- Nem csak ennyi a feladatom?
- Nem! Utánna el kell jönnöd velem a randira és kémkedned kell.
- Miért is?
- Egy kívülálló jobban észreveszi, ha valami jelet ad Shizu. Érted?
- Asszem. De miután segítek, békén hagysz? Ennyi minden dolgom, igaz?
- Ja.
- Remek! Akkor nyomás és írjuk meg azt a szart - megírtuk a papírt és bedobtuk a célpont szekrényébe.
- Amúgy nem zavar, hogy péntek van, vége minden órának, szóval lehet, hogy hazament?
- Nektek talán vége minden órának, de nekünk nem.
- Akkor te most lógsz?
- Ja. Gyere. Elmegyünk a mekibe.
Írói megjegyzés:
A "meki" most a McRonald's-ot jelenti és nem mást. Nincs reklám, niiincs... XDD
Írói megjegyzés vége
- Hiszen majd csak órák múlva jön.
- Megmutatom, hogy honnan kell figyelned. Aztán elmegyünk hozzánk és adok neked egy telefont. Végig menni fog a hívás, szóval mindent hallani fogsz.
- Felőlem. A te pénzed. De várj... Miért is segítek neked?
- Gyere. - mondja és magával húz egészen a mekiig. Komoly ábrázattal mutogatja nekem, hogy meddig emelhetem fel a fejem, mit csináljak, hogy ne vegyenek észre.
- Egyáltalán min vesztetek össze, hogy ilyen komoly a dolog? Tegnap még az sem zavarta, hogy lekaptad Lysandert. - az emlék felhántorgatására újra elönt a düh a mellettem lévő loli iránt.
- Ez nem olyan volt. Belül bántottam meg.
- Mit csináltál?
- Az utóbbi napokban durván elhanyagoltam... De nem akartam. Egy ideje pedig hozzám sem szól.
- Jó. Menjünk hozzád, adj egy telót és én időben itt leszek.
- Ja, még valami...
- Mi van már Momo, túl bonyolítod az egészet! Kérj bocsánatot és kész!
- Nem! Úgy gondoltam, hogyha rideg leszek vele, úgy is visszajön, de csak nem szól hozzám. Ezt egy bocsánatkéréssel nem lehet megoldani.
- Ha így gondolod... - mondtam, majd elindultunk Momoékhoz. Felköltötte a hajam, kontyba fogta és adott egy sapit. Wow. Mennyit gondolkodhatott ezen? Kisminkelt, valami nagyon durván, amitől úgy nézek ki, mint valami 40-es évek végét járó öregasszony.
- Nem akarsz elmenni sminkesnek?
- Nem.
- De ugye tudod, hogyha mindennek vége, le fogod szedni rólam ezt a maszlagot és kárpótlásul a szenvedésemért kifestessz. Ok?
- Nem. Mindjárt adom a telefont. - mondta, keresgél egy darabig és a kezembe nyomja a telefont.
- Hát, kösz. - durcizok, amit ő figyelembe sem vesz, csak tol kifelé az ajtón.
- Lehet, hogy hamarabb megy 10 perccel, szóval igyekezz. Jól eltököltük az időt, innen meg sok idő mire odaérsz. Nemsoká én is megyek, csak átöltözöm.
- Megyek, megyek. - nyugtázom és egyedül sétálok a gyorskajáldáig. Befészkelem magam a helyemre. Mostmár csak várnom kell. Úúú! A pult mögött az eladó! Ismerem! Az volt a vonaton! Odarohanok hozzá és izgatottan nézek a szemébe.
- Dorisz kalauz!
- Tessék?
- Te vagy Dorisz kalauz! Felismerlek! Tegnap láttalak a vonaton.
- Félreértés lehet. Én Dorisz felszolgáló vagyok.
- Tehát... Ugyanaz? - istenem, miért kell ezt túlkomplikálni?
- Nem. Haladnál kérlek? Mögötted sor áll.
- Hát... Oké. Szia Dorisz kalauz. - motyogom csalódottan és visszamegyek a helyemre. Nemsokkal ezután megérkezik Shizu és leül a megbeszélt helyre. Kicsit később, Momo hívása érkezik, felveszem, de nem szól bele, csak belép a mekibe és Shizuval szembe ül. A kis vörin látszik, hogy meglepődött, de próbálja nem kimutatni. Jó ezt felírom. (igen még kis lapot is kaptam, hogy jegyzeteljek) Egyikük sem szólal meg. Szhizu az tudjuk miért, de Momo miért nem? Szólalj már meg!!
- Mit kérsz? - próbál beszélgetést kezdeményezni sikertelenül. - Ne haragudj rám. Jobban kellett volna figyelnem rád, sajnálom.
- Sajnálhatod is. - Wow, Shizu!
- Megbocsátassz?
- Nem.
- Márpedig én nem fogok nyalizni neked! Ha fontos vagyok neked, akkor úgy is visszajössz! Csá. - miiiiii?!! Miért? Hogyan? Miért?! Nem ki akart békülni vele? Most mi van?! Idegesen nézek a tavolodó Momo felé és az egyhelyben ülő Shizu felé. Most mit csináljak?? Shizu felállt és a másik irányba kisétál. Jó, akkor én Momo után megyek! Szinte futva sétálok a loli után, aki egyébként most teljesen átlagos ruhába jött. Megfogom a vállát és visszarántom.
- Mi volt ez?! Ki akartál békülni vele, nem?!
- Nem érdekel! Találok 1000 jobbat. - mondta és elment. Néztem a tavolodó alakját bármiféle gondolat nélkül. Teljes K.O. Nem értem mire volt jó ez az egész. Még a telefonja is nálam maradt! Hétfőn majd visszaadom. Haza kéne mennem. Majdcsak kibékülnek valahogy, nem? Csalódottan megyek haza és jövök rá, hogy már eléggé sötét van.
- Megjöttem! - kiabálom és egyből a fürdőbe rohanok, hogy leszedjem magamról ezt a maszlagot. Könnyebben lejött, mint gondoltam. Tényleg nagyon ügyes ez a Momo. Újrasminkeltem magam és kibontottam a hajam. Wow, még hullámos lett a fonástól. Ez de jó. Felfrissülten megyek be a szobába, hogy lazítsak egy kicsit, de Lysander elfoglalja, mert keresztben van rajta.
- Fáradt vagyok. Engedj magadmellé, Lysander.
- Nézd meg a géped.
- Valami baj van? - nem szokott így beszélni. Mi lehet a gond? Odamegyek a laptophoz, felnyitom a tetejét és bekapcsolom a készenléti állapotból. Először fel sem fogom amit látok, csak egy One Direction-os designű ask-ot, aztán látom, hogy ez az enyém. Elolvasom a legfelső kérdést, amire a jelek szerint Castiel válaszolt.
- Grr, Lysander! - hörgöm - Mi az, hogy engeded annak a paradicsomnak, hogy az ÉN ask-omba baromkodjon?!
- Szakítani akarsz?
- M-mi? Nem... Mert te...
- Akkor miért veszekedsz?
- Lysander, ne ijessz így rám. Tudod, hogy szeretlek. - mondom és megenyhülve dőlök vissza a géphez, hogy megváltoztassam a design-t. Akarva-akaratlanul, de meglátom a második választ. Nem érdekel, én kinyírom, Castielt!!! Idegesen kapom fel a kabátom és indulok meg a hülye háza felé. Pszichopata fejjel nyomkodom a csengőt. Lehet, hogy sejtette, hogy én vagyok az, mert röhögve jött ki. Haha. Jó poén volt. Nagyon jó.
- Te idióta állat, mit képzelsz magadról?! Ki engedte meg, hogy belepiszkálj az én dolgaimba?!
- Haha, jól el voltam.
- Nem érdekel! - nem várom meg amíg kiér a kapun, hanem berontok és olyan dolog után kutatok a szememmel amit hozzávághatnék. Jobb híján egy követ kapok fel és vágom hozzá, de kivédi. Idegesen nézelődök másik után, de idő előtt elkapja mindkét kezem és lefog. Mérgesen nézek az önelégült arcába.
- Min vigyorogsz annyira?! Ezt nem úszod meg ennyivel!
- Nem? - kérdezi és közelebb húz magához. Amennyire tudom távol tolom magam tőle, de... - Gyerünk. Állj bosszút, mire vársz?
- Gyűlöllek! - kiabálom és próbalom kiszabadítani magam.
- Imádom, mikor ilyen harcias vagy. - vigyorog a képembe. Grr, nagyon mérges vagyok és, hogy nem tudok tenni semmit, az csak még jobban idegesít!
- Engedj el!
- Mert ha nem, akkor mi lesz? - hajol egyre közelebb hozzám, én meg mérgemben lefejelem. Auuu, ez fáj! De mikor a fejéhez kapott elengedett így távolabb húzódtam tőle és tovább törtem a fejem, hogy hogy is álljak bosszút. A fenébe is, miért nem tudok tenni semmit ellene?! Hirtelen megfogja a derekam és teljesen magához húz. A kezemmel tolom magam hátrébb a melkasát "támasznak" használva, de a derekam erősen szorítja magához.
- Castiel, engedj el most!
- Miért nem szaladtál el az előbb?
- Mert bosszút akarok állni! - kiabálom, ő meg kinevet! Nagyon vicces, mondhatom! Ugyanolyan erősen tart magánál a fél kezével, a másik kezével pedig megfogja az állkapcsom. - Castiel, ha meg mersz csókolni, sosem bocsátok meg! - kiabálom, de olyan fura érzésem van... Félek, hogy ha megcsókol, akkor elveszítem Lysandert. Elveszítem azt aki vagyok. Ha tényleg, mélyen belül még mindig érzek valamit Castiel iránt, az maradjon is ott. Nem akarom újra szeretni.
Írói megjegyzés:
"Újra"?
Írói megjegyzés vége
- Engedj el, jó? Nem szólok hozzád ezután, békénhagylak, de szeretem Lysandert. Engeddj el. - széjjelebb nyílt a két ujja az állam körül, elengedi a derekam és hátrébb lép.
- Legközelebb nem engedlek. - mondta és vadan csillogott a szeme. Gyorsan megfordultam és elrohantam. É-én... Én nem tudtam megállítani. Meg kellett volna rugnom a gyenge pontján, gyomorszájon vágnom, kikarmolnom vagy bármit! De még sem tettem! Miért nem?! Vegyes érzelmekkel megyek haza. Lysander az ágyról nézi, hogy mit csinálok, míg én megváltoztatom a design-t és kikapcsolom a gépet. Befekszem mellé az agyba és addig tettetem az alvást míg el nem alszom. Hogy sülhetett el így ez a nap?