Ígérem!
Ígérem, hogy szándékosan többé nem teszek reklámot egy részbe se! Ez lesz az utolsó. Ha a következő részekben mégis szó esik egy-két olyan dologról ami "reklámnak" minősül, az nem szándékosan történt. Ebben a részben lesz utoljára szándékos reklám. Előre is bocsánat.
8.Szerda
Egész este alig aludtam, ami nem meglepő. Unatkozom. Álmos vagyok. Ma este éjfélig fent kéne lenni, hiszen szilveszter van. Ébren maradok! Igeen! Castiel meg Lysander vásárolni mentek. Remélem nem azt gondolják, hogy majd ők megveszik az összetevőket, én meg majd főzök, mert azt még ők is megbánnák. Úgy is Lysander fog főzni, mert csak ő tud. Mondjuk én is főzhetek és megcsillogtatom az eddig szerzett tudásom ezen a téren! Igen, én akarok főzni! De addig is... Lehet, hogy nincs net, de a telefonomon rengeteg SuG klip van! Fel vagyok készülve arra, ha civilizálatlan területre érkeznék, ami most megtörtént! Hmm, melyiket is nézzük? Mmmmindet! Szinte érzem ahogy csillog a szemem, a remek ötleteimtől!
Írói megjegyzés:
Hahahahaaa, azért is reklámozom őket! Mindenkinek aki az előző rész végén lévő számokat meghallgatta, köszönöm, és esetleg véleményt kérhetek? (pozitív negatív egyaránt) Néhányan már visszajeleztek, hogy meghallgatták és volt akinek tetszett, volt akinek nem, szóval aki volt olyan aranyos, hogy meghallgatta, szívesen várom a véleményét itt vagy facebookon.
Írói megjegyzés vége
*ajtócsukódás*
- Mi ez? - kérdezi undorodva Castiel, mire én a hangja irányába kinyújtom a nyelvem. Chh, ezt nem ilyen hangszínben kell mondani!
- Valami JRock szerűség. - mondja semleges hangon Lysander, mire nekem elkerekednek a szemeim, kirohanok hozzá és átölelem.
- Úúú, te tudod, hogy mi az a JRock???
- Ja. - hmm, mondjuk anno az oyasumi-mra is visszaköszönt, hogy "jó éjt", szóval sejthettem volna, hogy valamit csak tud japánból/japánról.
- És ismered a SuG-ot? - kérdezem szinte ugrálva, mire Castiel csak kinevet. Negatív energiákat küldök az irányába, közben Lysandert húzom be a szobába, ahol a telóm van és épp a Pastel Horror Yum Yum Show megy rajta. Odanyomom a képébe, mire ő ugyanolyan fapofával nézi a telefont, mint ahogy általában szokott nézni.
- Ismered? - kérdezem izgatottan.
- Visual kei?
- Majdnem. Oshare-kei. És nagyonnagyonjó! Egy számuk van, amit nem szeretek - legalábbis azok között amiket eddig hallgattam - de a többi nagyonjó! Te is hallgatsz JRockot?
Írói megjegyzés:
JRock - japánrock
Visual-kei - JRock egy fajtája, amiben a bandatagokon erős smink és kirívó ruházat van. Van olyan visual-kei-es bandatag is, aki lánynak szokott beöltözni és sokkal jobban néz ki, mint az alap japán lányok.
Oshare-kei - /ha jól emlékszem/ a visual-kei alfaja. Annyi különbséggel, hogy /ez a saját megfogalmazásom/ míg a visual-kei inkább ilyen sötét, meg rockosabb, az oshare-kei életvidámabb és színesebb. És vannak olyan aranyos klippjeik, hogy behalsz rajta xD
Írói megjegyzés vége
- Nem.
- Hát.... Ok... Akkor menjél főzni. - mondom, majd visszafekszem az ágyra és tovább nézem a klippet. Lysander "engedelmesen" elment főzni, míg Castiel befeküdt mellém és nézte, hogy mit nézek.
- Ezek buzik?
- Nem! Takeru nem buzi!
- Szoknyában van és rózsaszínes melírok vannak a hajában. Emellett a körme is ki van festve és nagy hosszú fülbevalója van. Tényleg nem tűnik buzinak.
- Miért lenne már buzi? Ebben a klipben még a ruhája sem rózsaszín!
- Mert van olyan is?
- Van.
- Szóval te a buzikat szereted?
- Ő NEM buzi! Hagyjál már békén! Most miért kell beszólni?!
- Mert.
- Chh, köszönöm az értelmes választ.
- Szívesen.
- De ha ennyire nem tetszik akkor legalább ne nézd! - eltakarom a telefonom kijelzőjét - Miért vagy egyáltalán itt?
- Nincs kedvem azt nézni, ahogy Lysander főzőcskézik.
- Pedig nagyon jól néz ki mikor főz. Olyankor olyan határozott és... Nem is tudom. Mintha a főzéssel ki tudná fejezni magát. Szerintem, ha egy pasi tud főzni, az nagyon imponáló.
- Wow. Túl sok lányos hülyeség áramlott be a fejembe. - mondta, én meg kinyújtottam rá a nyelvem, mire ő megnyalta. Túl nagy lendülettel rántottam hátra a fejem és leestem az ágyról.
- Au. - fogdostam a fejem, amit bevertem a komód sarkába. De jó. Előveszem a zsebemből a fülhallgatót és bedugom a telóba és a fülembe. Nem vagyok rád kíváncsi Castiel. A földön nézem tovább a klippjeim, de ezután szerintem már nem szólt hozzám. Mégis mit gondolt?! Együtt vagyok Lysanderrel. Hagyjon engem békén. Dél körül Lysander bejött, de nem mondott semmit csak állt az ajtóban.
- Kész a kaja? - kérdezem, bólintott, aztán odamentem hozzá és kihúztam a szoba elé. - Héé, haragszol rám?
*csend*
- Ne haragudj már, szilveszter van.
- Ok. - modta és fordulna el, de én visszafordítom. Vagyis nem, mert nem sikerül, ezért a másik oldalára megyek és megölelem.
- Nem azért mondtam, hogy "főzz", mert utasítgatni akartalak, hanem azért mert mérges voltam. Igazán ellenkezhetnél néha. Én nem Castiel vagyok. Nem tartozol nekem semmivel, szóval egyenlő felek vagyunk. Ha valami nem tetszik, azt mondd meg.
- Nem akarom, hogy Castiellel kettesben legyetek egy szobában. - huhh... Akkor nem is az volt a baja amire én gondoltam? Olyan aranyos vagy Lysander! Lábujjhegyre állok és megcsókolom.
- Megígérem. - mondom, majd kézenfogva az ebédlőhöz megyünk. - Castiel nem jön?
- Ő már kijött.
- Mikor?
- 5-10 perce. Azt mondta, hogy unatkozik, ezért el akar menni sétálni, de mondtam neki, hogy várjon, nemsoká kész a kaja. - elképzeltem a jelenetet. Az úgy komoly.
"- Unatkozom.
*csend*
- Elmegyek sétálni, majd jövök.
- Ne.
- Miért ne?
- Kaja.
- Mindjárt kész?
- Ja."
Huhh. Ezt még elképzelni is fárasztó volt! Miután megkajáltunk (Lys ült az asztalfőnél), Lysander lefeküdt, Castiel meg mellé, én meg csak néztem, hogy "most akkor mit csináljak?". Lehet elmegyek valamerre. Talán találok szuvenírt is.
- Elmentem sétálni! Majd jövök!
*csend*
Remek! El lettem "engedve".
Írói megjegyzés:
Eshet péntek 13-ára szilveszter? :D ;)
Ui.: Válaszokat komiban ><""
Írói megjegyzés vége
Ahh, semmi jót nem találtam a boltokban, viszont halálra fagyni sikerült. Szuper. És időközben be is sötétedett. Hmm, vajon mennyi az idő?
*otthon*
- Megjöttem! - kiabálom, majd az órára nézek. Hmm, 10 óra? Mennyi?! - Lysander? - kérdezem, miközben belépek a szobába, de senki nincs bent. - Valakii? - szólongatok bárkit aki épp hallhatna, de semmi. Elmentek nélkülem? Chh, hát szép! Nem is érdekel az egész! Nem érdekel... Ugye? Én akkor is elmegyek megnézni azt a kibaszott tűzijátékot! Idegesen csapom be magam után a bejáratiajtót, aztán tökèletesen beleütközöm valakibe az ajtó előtt. Lysandeeer, csak nem hagytál itt? Lelkesen nézek ki a tincseim között, de csak a kis vöröském találom egyszinten velem. Chh, persze, kimásba botlottam volna bele?!
- Tanulj már meg közlekedni, a kurva élet!
- Most te beszélsz vagy egy kutya ugat? - vágok vissza gúnyosan, mire csak egy sértődött nézést kapok. Egy kezet pillantok meg Castiel mögül és szinte a karjaiba ugrok Lysandernek.
- Nekem nehogy segítsetek. - puffog Castiel, de nem törődöm vele. Most ennél sokkal fontosabb dolgunk van.
- Merre megyünk???
- Fel a hegyre. Mindenki onnan fogja nézni a tűzijátékot és rengeteg bazár és kajás lesz. - válaszol Castiel, Lysander helyett.
- Lysander kajája nem jó? - kötekedem azért is, amire sajnos nem vevő, mert Lysander elindult engem maga után húzva, ő meg jött utánnunk. Szép is a szerelem. Csak Castiel el ne lopja tőlem Lysandert.
- Miért aludtatok egy ágyba? - teszem fel csak úgy random a kérdést, amiből válasz híján költői kérdés lett. - Remélem nem csináltatok semmi roszat! - fenyegetem őket, mire Lysander sóhajt és szorosabban fogja a kezem, Castiel pedig vigyorogva a vállamra könyököl és rögvest szónoklásba is kezd.
- Tudod, nem minden hímnemű vonzódik a fiúkhoz. Lehet, hogy te az ilyen festett buzikon nőttél fel, de Lysander és én mások vagyunk, mint ő. Sőt a legtöbb pasi más.
- Ohh, valóban? Mégis miben? A hajatok nektek is festett.
- Az lehet, de tudod... Mi a lányokhoz vonzódunk. És inkább rajtuk szeretjük a sminket, mint magunkon.
- Hát... Pedig a kísértetházban elég sok szemfesték és rúzs volt rajtad.
- Ha akarod bebizonyíthatom, hogy mi mások vagyunk. - mondja, közben Lysander megszorítja a kezem én pedig értem a célzást. Kezd féltékeny lenni. Olyan kis aranyos!
- Kösz, de nem kell. Lysander már bizonyított. - hergelem és rá akarom nyújtani a nyelvem, de eszembe jutnak a délelőtt történtek és meggondolom magam. Szép lassan elérünk a nagy tömeghez és amit először megpillantok az túl nagy sokk számomra.
- Libegőőő! Lysander, szálljunk fel, légyszi!
- Én nem.
- Miért nem?
- Tériszony.
- Dehát a tetőre is feljöttél régebben a suliban!
- Az más.
- De.... Oké, értem. Akkor menjünk csináljunk valamit.
- Nélkülem is felmehetsz.
- Nem... Egyedül nem olyan.
- Felmenjek veled? - kap az alkalomra Castiel mire gondolkodás nélkül vágom rá a válaszom.
- Chh, ne! Ha Lysander nem megy, én se megyek. Amúgy is. Te lennél az utolsó akivel felmennék oda!
- Csakugyan?
- Igen! Naa, nézzük már meg az árusokat! Ahol én voltam, ott semmi jót nem árultak. - nyöszörgök, majd a csipet-csapatunk megindul a kisebb nagyobb bódék felé. Rengeteg mindent megnézünk, felpakoljuk magunk kajával és fél 12-re már teljesen kivagyok.
- Álljunk meg, légyszi. Leülünk egy kicsit valahova? - kérdezem reménykedve, mire Lysander bólint, megfogja a kezem és hárman leülünk egy padra. Hmm, rengeteg ember van itt. Lehet, hogy valami hiperszuperjó dolog van itt? Felcsillant a szemem, aztán ahogy egyre haladt a sor, megláttam mi van az orrunk előtt. L-libegő.... Nem szabad odanéznem! Hirtelen elkapom a fejem, amire mindkét fiú felfigyel. Áhh, most biztos hülyének néznek!
- Öööm...
- Fel szeretnél menni. - közli Lys, a látszólag tagadhatatlan tényt.
- Majd egyszer felmegyek. - úgy csinálok, mintha hidegen hagyna, de nem alakítok valami sikeresen. Nem tudom leplezni, hogy mennyire vágyom a libegőre.
- Castiel, menj fel vele.
- Mi?! Nem! - kizárt! Nem! Nein! Ez teljességgel elfogadhatatlan!
- Ok. - mondta Castiel, megfogta a felkarom és magával rángatott be a sorba. Bűnbánó arccal néztem Lysanderre aki mosolyog. De miért? Tudom, hogy nem akarja, hogy Castiellel felmenjek, akkor mégis miért örül neki?
"Lehet, hogy csak azt szeretné, hogy boldog légy."
Nem! Lysander nem ennyire romantikus! Vagy igen? Castiel megveszi a jegyeket és egy nagy forgó izéhez irányítanak.
- Álljanak ide a talpnyomokra. Amint jön a következő kocsi, csak üljenek bele. Értik?
- Ja. - vágja rá Cas, míg én csak bizonytalanul bólintok. Még csak pár másodperce állunk itt, de mintha már több perce várnánk a kis fülkét. Mikor alánk ér, ugrunk egy kisebbet és sikeresen az ülésén huppanunk. Megyünk még egy keveset, aztán egy korlátszerűség ereszkedik le elénk és kattan egyet. Woow... Én ezt nem ilyennek képzeltem. A heggyel szemben mentünk felfelé. Semmit nem lehet látni. Nem a hegynek háttal kéne lennünk, hogy az egész várost belássuk? És erre akartam én annyira felülni?
- Mi a baj? - kérdi Castiel, miközben hátulról átkarolja a vállam, de egyből le is lököm magamról a kezét.
- Nem lehet látni semmit.
- Majd visszafele.
- Visszafele?
- Haha, mit hittél? Fent lerak aztán lesétálunk?
- Nem, csak...
- Fent egy ilyen félkör alakú forgó valamin megfordulunk és úgy megyünk lefele, hogy szemben leszünk a várossal.
- Tényleg?
- Ja.
- Úúú, de jóó!
- Olyan egyszerű gondolkodásod van.
- Hé. Nem beszólni. Amúgy ide simán befér 3 ember is.
- Kell a hely.
- Mégis minek? - kérdezem, mire ő egy perverz mosolyt vág. Asszem tudom, hogy mire gondol. - Amúgy ha már ennyi hely van... Nem mennél arrébb légyszi? Tudod ez a padszerűség MÁSIK oldalára?
- Persze, majd pont azt csinálom amit te mondasz, mikor még te sem tudod mit akarsz.
- Én tudom mit akarok.
- Igen? És mit?
- Lysandert. Örökké.
- Ebben te sem hiszel.
- Mit tudsz te rólam?!
- Eleget.
- Ohh, igen? Inkább hagyjuk a témát. Mindjárt fordulunk.
- Jee... - mondja, közben a kis szerkezet megfordít minket és a várossal szembe kerülünk.
- Sugoi...
- Mi van?
- Elképesztő.
- Ja.
- Neked nem tetszik.
- Átlagos.
- Szerintem ez lélegzetelállító látvány.
- Kinek a pap, kinek a papné.
- Szerintem mindkettőnknek a pap.
- Hé.
- Szerelmes vagyok, Castiel. Ne rontsd el, jó?
- Vettem, na. Kuss és nézd a csillagokat meg a várost, ahogy azt a lányok szokták.
- Azt csinálom. - mondom, miközben alig tudok elszakadni a város szemetgyönyörködtető látványától és Castielre nézek. Mint mindig, most is keményen néz maga elé és a férfias vonásai ezt még jobban kiemelik.
- Miért jöttél velünk?
- Hm?
- Helyes, egyedülálló pasi vagy. Miért nem bulizol valahol sok csajjal ahelyett, hogy az exeddel nézed a számodra unalmas várost? - kérdezem, mire elmosolyodik és visszafordítja a tekintetét a város felé. Csendben haladtunk lefelé és a hold ragyogta be az utunkat. Gyönyörű az egész. Megérte feljönni. Mikor leszálltunk ügyesen kiugrottunk, majd egyből Lysander karjaiba futottam, aki átölelt.
- Gyönyörű volt, köszönöm.
- Nincsmit.
- Szeretlek.
- Én is. - mondta, majd a tűzijáték ropogása szakította félbe és tette még romantikusabbá a pillanatot. Itt szeretnék maradni. Örökké. Veletek.