Sziasztook! :)
Kijelentem, hogy Castiel ask-ját nem én viszem, ezért semmilyen felelősséget nem vállalok, ha valami ellentmondásost találtok a válaszai és a történet között. Szóval ne égessétek rá a homlokomra az "eretnek" szót és ne gyújtsatok fel mágján. Megértésetek előre is köszönöm és jó olvasást!
Ui.: Tudtátok, hogy a Fairy Tail 4. Openingje és a Katekyo Hitman Reborn 14. Endinge egy-egy SuG szám?
9.Hétfő
Anyu szombat reggel mikor hazajött egy kicsit sem volt kiakadva, hogy csak úgy leléptem. Kedves, kedves. Tényleg nagyon hiányozhattam neki, meg aggódhatott értem. Vagy ennyire megbízik Lysanderben, hogy majd úgy is vigyáz rám? Ja, igen, Lysander... Egész hétvégén nem szóltunk egymáshoz Lysanderrel. Mostmár mindenképp beszélnünk kell, egyrészt azért mert fel kell keltenem, másrészt pedig azért, mert nem akarom, hogy Castieltől tudja meg a dolgokat. Igaz, hogy nem történt semmi, de ezt a "semmit" is el kell mondanom. Még a végén valami félreértés alakul belőle. Amúgy megígértem valakinek, hogy ma különleges módon keltem fel Lysandert, szóval hajrá! Rajtoló alapállásba állok és az ágy felé rohanok. Mikor a széléhez értem elrugaszkodtam és nagyonprofi módon túlugrottam Lysanderen és leestem a földre.
- Auu! - szipogok és fájdalmasan felülök, ahol Lysander aggódó tekintetével találom szembe magam. - Bibis lett a könyököm. - hisztizek, majd az említett testrészre mutatok.
- Megpusziljam? - kérdezi, én meg könnyes szemmel bólintok. Megpuszilja a könyököm és menne vissza aludni, de a pizsamájánál húzva magamhoz rántom és megcsókolom
- Mi baj? - kérdezi. Nem tudom, hogy a leesésre vagy másra célzott-e ezzel, de muszáj valahogy elmondanom neki.
- Castiel...
- Castiel?
- Pénteken megpróbált megcsókolni. Azt hiszem. Nem tudom biztosra, mert nem vártam meg, hogy megpróbálja, de azt szerettem volna, ha tőlem tudod meg.
*csend*
- Haragszol?
- Nem. - mondja és megcsókol. Tényleg nem haragszik? Kár volt aggódnom. Tudhattam volna, hogyha nem történt semmi, akkor nem fog haragudni. Lassan felmászok mellé az ágyba, miközben csókolózunk. Hátradől, én meg rámászok. A keze a fenekemre vándorol.
- Lysander... - sóhajtok - Öltözz. Nemsoká indulnunk kell. - világosítom fel és szállok le róla, miután ő monoton módon felül és elmegy felöltözni. Mikor mindketten elkészültünk, pont egy fel óránk volt beérni a suliba, ami épp elég. Kinyitom az ajtót, hogy induljunk, de egy zavaró tényező az utamat állja. Castiel foglalja el az egész ajtónyílást és a legszexibb mosolyát villantja felém. Sóhajtok és hátrafordulok Lysanderhez tanácsért akiből csak egy suhanó alakot látok és azt, ahogy képen törli Castielt. Ledermedve állok a körülöttem történő események előtt és Castielt nézem aki a vért törli le vigyorogva az arcáról. Lysanderre néz, de Lysander ugyanolyan képet vág, mint általában és úgy áll mellettem. M-mi van? Lysander megütötte Castielt? És Castiel miért vigyorog? Attól félek, hogy ezek itt elkezdenek verekedni, de Castiel csak vigyorog az arcát fogdosva és tovább nézi az unott arcú Lysandert.
- Basszus, ember. Ez fájt.
- Bocs.
- Jó, menjünk. - zárja le a témát Castiel, miközben engem hátrahagyva elindulnak. V-várjatok már, most mi van? Utánnuk sietek és hallgatom ahogy előttem beszélgetnek.
- Na, akkor ma jöttök, igaz?
- Ja. - hova? Miről van szó?
- Megkérdezted már?
- Nem.
- Szuper. Akkor nem is biztos, hogy jöttök, igaz?
- De.
- Hova? - kérdezem teljesen őszintén, mire Castiel vigyorogva hátrafordul, átkarolja a vállam és maguk közé húz. A fülemhez hajol, gondolom súgni akar valamit, de ehelyett beleharap a fülembe.
- Au, idióta! - húzom el a fejem mérgesen. Persze Amarill, remek ötlet volt ma felkötni a hajad, gratulálok! Lysanderhez húzódom és mindkét kezemmel körbefogom a karját. - Lysande~r, elmondjátok, hogy miről van szó?
- Party, ma este, nálam. El kell jönnötök. - mondja energikusan Castiel. Az előbb hallott beszélgetésből következtetve, Lysander megy. Azt meg, hogy egyedül menjen, nem akarom.
- Megyünk. Gondolom.
- Remek. Lysander tudja, hogy hányra gyertek, szal majd jöttök. - zárta le a témát és csendben haladtunk tovább a suliba. A folyosón láttam Idorit és Armint, de ahogy elnéztem őket, nem ez a legjobb pillanat arra, hogy odamenjek hozzájuk, khm... A teremnél elbúcsúzunk Lysanderrel, aztán ahogy belépek a terembe Kentin ugrik a nyakamba és ölelget félkézzel.
- Kekszet?
- Hát, ööö... Köszi nem.
- Ok. Mit csináltál szünetben?
- Lysanderrel és Castiellel elmentünk a hegyekbe.
- Csak úgy? Hármasban?
- Aham. Nagyon jó volt.
- Gondolom. Ma nincs kedved eljönni velem valahova?
- Ma nem igazán jó. Máskor?
- Akkor máskor. És hova menjünk?
- Szerintem csak sétáljunk valamerre. Olyan régen beszéltünk. A régi suliból senkivel sem tartom úgy a kapcsolatot, szóval "nosztalgiázhatnánk".
- Rendben. Holnap suli után?
- Ja, az jó lesz! - mosolygok rá kedvesen és bújok ki a karja alól, hogy le tudjam pakolni a cuccomat. Órák után izgatottan mentem haza, mivel készülődni kell az estére. Jujj, alig várom! Kiválasztok egy ruhát, átöltözöm, sminkelek, hajat mosok, szóval telik az idő, de hol van Lysander? Lehet, hogy Castielnek segít valamiben... De én meg már kész vagyok... Unatkozom. "Akkor lássatok csodát, most olyasmit csinálok, amit eddig sosem!" Mondom magamban és előveszem a tanulnivalót. Wow. Na ezzel elszenvedek egy ideig.
*később -> ajtónyílás*
- Lysande~r! - rohanok az ajtó irányába. Mikor meglátom megtorpanok és csak nézem. Ha szerencsém van, akkor nem kezd el folyni a nyálam. Lysanderen egy elképesztően dögös ing van és egy laza farmer.
Írói megjegyzés:
Nem "Natanieles" ing, hanem olyan Kentin feelinges, csak Lysanderen sokkal szexibben áll.
Írói megjegyzés vége
Szép lassan elindulunk és mire Castielék utcájába érünk, már hallani lehet a zenét. Lysander... Menjünk inkább haza, jó? Annak ellenére, hogy ezt gondolom, továbbra is biztosan haladok mellette a kezét fogva. Lys magabiztosan nyitja a kaput és beérünk a házba. Én csak elképedve nézelődök, hogy "ez Castielék háza?", mert nagyon durván át van rendezve. Sötét van, fények vannak, sőt ha jól látom ott egy füstgép is! Mindenhol táncoló ember, köztük vannak akik már ittak bőven eleget és vannak akik józanok. Rengeteg furán kinéző is van köztük. Legalább a felének van egy kis rocker beütése. Amúgy... Mennyi az idő? Előveszem a telefonom és furán nézek rá. Fél 9? Ez biztos? Mikor telt el ennyire az idő? Ezen gondolkozom, miközben Lysander odébbhúz az ajtóból, hogy ne álljuk el az utat. Lysander vezet valahova a sok táncoló ember között és én észbe sem kapok, mikor egy csaj csak úgy random rácsimpaszkodik Lysanderre, mintha egy pózna lenne amin táncolhat! Lysander csak eltolja magától és haladna tovább, de ezt nem hagyom annyiban! Mit képzel ez a ribanc?! Elengedem Lysander kezét és gyomorszájon vágom a kis ribit, amitől összegörnyedt, sőt lehet, hogy el is esett, nem tudom, mert Lysander tovább húzott a tömegben, pedig én csak azt a ribit akarnám tovább püfölni. Lehet, hogy nem igazságos a harc, mert ő részeg, de engem ez pont nem érdekel. Szerencséje, hogy nem kapta le Lysandert, mert akkor már nem élne. Mondjuk... Grr, Momot is ki kéne nyírnom! Nem értem, miért, de az a csaj elképesztően jól tud manipulálni! Minek is segítettem én neki pénteken? Kajakra nem vágom! Egy ajtóhoz érünk és Lysander után megyek be az ajtón. Wow, ez a VIP szoba, vagy mi? Szélen díványok, középen egy asztal sok piával, hangulatos zene, még több füst és mindenki beszél mindenkivel. Megszeppenve sétáltam Lysander után át a másik oldalra, aki leült és az ölébe húzott engem is. Ööö, oké. Nem mintha nem lenne elég hely. Így csak még kényelmetlenebbül érzem magam. Ahogy szétnézek, sok rohadthelyes pasi és szép lány van itt. Valahogy nem érzem itt jól magam... Idegesen fészkelődök Lysander ölében, és a füléhez hajolok.
- Jobban szeretnék melletted ülni.
- Ok. - mondta és a csípőmnél fogva maga mellé csúsztatott és hátulról átölelte a derekamat. Igen, így sokkal kényelmesebb. Hozzápréseltem magam Lysanderhez, miközben leült mellé egy csávó. Én csak élvezem Lysander ölelését, miközben a csavó beszél Lysandernek aki néha-néha válaszol neki. Nem igazán érdekel a beszélgetés tartalma. Időközben ledobja mellém magát egy pasi aki a csajával jött ide, de a csaj megcsókolta és kiment a szobából. Elment? Miért hagyta itt egyedül? Rengeteg ribanc van itt és még a pasija nem is csúnya, én nem lennék képes itthagyni Lysandert egyedül.
- Szia. - köszön a csaj nélkül maradt csavó. Most köszönjek neki vissza? Elvileg azt kéne.
- Szia.
- Hogy hívnak?
- Amarill.
- Szép neved van. Én Mat vagyok. Lysanderrel jöttél?
- Aha.
- Hasonlítatok.
- Miben?
- Mindketten alig beszéltek és egyszavas válaszokat adtok.
- Nem is! Csak én itt senkit nem ismerek. Amúgymeg rengeteget beszélek.
- Na, ennek örülök. - mondja és kedvesen mosolyog rám. - Bemutassalak néhány embernek?
- Nem kell, köszi. Jó nekem itt Lysanderrel.
- Aha, értem. Akkor...
- Húzz innen, Rob. Ő az én prédám. - hallom az ismerős hangot. Castiel... A hang irányába fordulok, ahol Castiel önelégült vigyorával kell szembenéznem.
- Őt Matnek hívják...
- És te el is hiszed neki? - vigyorog rám, majd Robra (?) néz. - Hallottad, nyomás.
- Bocs, szivi. - mondja Rob és lelép. Én csak nagy szemeket meresztve nézek utánna. Milyen fiúk vannak itt? Castiel ül mellém, Rob üresen maradt helyére és átkarolja a vállam. Távolabb húzom magam tőle és kénytelen lesz elvenni a kezét.
- Épp most mentettelek meg. Nem akarod meghálálni?
- Hol van a mosdó?
- Gyere, megmutatom.
- Nem tudom...
- Nyugi, nem harapok.
- Ezt a reggeli dolog után mondod?
- Nem mindig. - kacérkodott és kacsint. Vonakodva, de kimásztam Lysander ölelése alól, mire ő felémfordította a fejét.
- Mindjárt jövök. - mondtam, ő pedig bólintott. Annyira átrendezték a házat, ez nekem így nagyon furcsa. Azt se tudom, hogy jelenleg melyik szobában vagyunk. Castiel után mentem és kiderült, hogy pont a fürdőszoba mellett vagyunk. Castiel kinyitja az ajtót, mire én bemegyek és annyira örülök, hogy végre itt nincs füst, meg egy rakat ember se és...
- Khm... Castiel, becsuknád az ajtót? - kérdezem, hogy ne zavarja meg az idilli pillanatomat.
- Ja. - mondja, majd beljebb lép és becsukja maga mögött az ajtót.
- M-miért jössz be? - kérdezem idegesen és hátrálok.
- Miért ne? - közeledik.
- Nem szoktak csak úgy random fiúk bejönni a wc-be a lányok után.
- Random fiúk nem is.
- Menj ki, Castiel, ne mondjam még egyszer. - akadálynak ütköztem. Nem tudok tovább hátrálni. Ki kell mennie! Most!
- Igazán megijesztettél. - mondta és nekiszorított a falnak.
- Ne játszd ezt, jó? Itt van egy csomó szexi csaj, vesd rá magad valamelyikre. Engem meg hagyj békén.
- Még ha komolyan mondanád akkor sem tenném.
- Komolyan mondtam.
- Kívánsz.
- Nem!
- Miért hazudsz magadnak?! Bebizonyítom!
- Ne, ne, várj! Mondok valamit oké, csak hallgass meg, jó? - kérlelem, de nem merem felemelni a fejem, hogy ránézzek. Túl közel van. - Nem csinálhatsz semmi hülyeséget, érted? Lysander meg fog ölni, minket ha mégis, érted? Gondolkodj már egy kicsit!
- Még mindig nem sikerült megijesztened. - mondta és teljesen hozzámsimul. A homlokát az enyémnek nyomja, nekem pedig elakad a lélegzetem.
- Mit vársz, mit mondjak?
- Mondd ki, hogy mit érzel most.
- El akarok innen menni.
- Ha nem őszintén mondod, büntetést kapsz. - fenyeget és végighúzza a nyelvét a nyakamon.
- C-castiel...
- Csak őszintén. Akkor nem csinálok semmit.
- Őszintén... Hevesen ver a szívem. Furcsa melegség és izgatottság járja át a testem. És... - nem! Nem ebből semmi nem igaz! És tovább se mondom! - Had menjek el, Castiel... - szipogok, és könnycseppek gördülnek le az arcomon.
- És csak arra vágysz, hogy megcsókoljalak. Én is ugyanígy érzek.
- De én nem akarom, hogy megcsókolj! - mondom és megszakad a szívem, mikor megfogja az arcom, letörli a könnyem és lágyan megpuszil.
- Nem kell bevallanod.
- Hagyd, hogy elfelejtselek. Én most... Hazamegyek...
- Mitől félsz?!
- Attól, hogy elveszítem önmagam, Castiel! Miért nem érted meg?!
- Bocs, de én a lányos hülyeségekben nem vagyok otthon.
- Látod? Ez vagy te. A megértés minden szikrája hiányzik belőled.
- De a lényeg ugyanaz. Te így szeretsz.
- NEM SZERETLEK! - kiabálom, aztán rájövök, hogy be kéne fogni a számat. Sikeresen ellököm magamtól Castielt, mert nem számított a hirtelen támadásra és hazáig rohanok. Sikeresen hazaérek és írok egy SMS-t Lysandernek.
"Bocsi, nem éreztem valami jól magam, egy kicsit görcsölök, szóval... Haza kellett jönnöm. Bocsi. De érezd jól magad. Ha Momot látod, akkor üzenem neki, hogy attól még, hogy pénteken segítettem neki, még mindig ki akarom nyírni, amiért megcsókolt.
Szeretlek, Amarill."