Sziasztoook! :)
Na, hogy lássátok, nem csak kérek, hanem adok is, most egy az eddigieknél észrevehetően hoszabb részt hoztam nektek! Remélem, hogy tetszeni fog, próbáltam a lehető legtöbb mindenre odafigyelni az írás során és még mindig érdeklődve várom a további jó tanácsaitokat, kritikáitokat itt, vagy bárhol, ha esetleg névtelenül akarjátok tudtomra adni, akkor akár az én ask-omra is írhatjátok (ne Amiére). Az eddigi tanácsaitok is köszönöm, remélem azért észrevehető, hogy próbálom megfogadni őket :) Ismét jó olvasást kívánok ehhez a részhez, ami nélkületek nem jöhetett volna létre! :)
9.Kedd
Álmosan fordulok a másik oldalamra, ahol Lysander alszik. Hmm, már hazajött. Olyan sötét van, semmit nem látok belőle. Pedig igazán szeretem nézni ahogy alszik. Végighúzom a kezem a mellkasán, ő pedig megfogja a kezem, magához húz és megcsókol. Óvatosan fölé mászok, miközben csókolózunk, de mikor már nem takarom ki a fényt és az arcára világít a kintről beáramló világosság, rájövök, hogy Lysander helyett Castiellel csókolózom. Idegesen a számhoz kapom a kezem, de nem tudom, mit csináljak.
*ding-dong*
Hmm, mi van? Mi? Hol vagyok, hol van Castiel? Szétnézek a saját szobámban és egyedül vagyok. Az ajkaimra teszem a kezem. Csak egy álom volt? Huhh... Megkönnyebbülten sóhajtok és újra csengetnek. Akkor az nem az álom része volt? Mennyi az idő? Ki jön ilyenkor? Hol van Lysander? Hajnali 4 óra van? Kedd van? Juuujj! Ma vagyunk egy hónaposak Lysanderrel! Odasietek az ajtóhoz és kinyitom, amikor Castiellel találom szembe magam. Odébblök és bejön, ekkor veszem észre, hogy a hátán hoz valakit. Lysander? Na nee... A szobánk felé veszi az irányt és az ágyra dobja Lysandert.
- Hé, óvatosabban! - szidom le, mire idegesen rám néz. Upsz.
- Kurva nehéz lett volna első csengetésre kinyitni azt a kibaszott ajtót, igaz?! - káromkodik, én meg csak nézem, ahogy fel-alá járkál a szobában. - Basszus! Teljesen kiütötte magát, miután elmentél, a fenébe is!
- Castiel...
- Kussolj már! Épp gondolkodni próbálnék! Ha felkel lehet, hogy hányni fog. Hozz egy lavort. Ja, meg nekem valami váltófelsőt.
- Váltófelsőt?
- Ne akard tudni, miért kell, csak hozd, utánna ezt áztasd be, vágod?
- Oké. - suttogom, mert anya már TUTI, hogy alszik! A fürdőszobából hozok egy közepes méretű lavort, majd Lysander egyik felsőjét szó nélkül adom oda Castielnek.
- Kösz. - mondja és már vetkőzik is.
- Váá, Castiel, inkább kimegyek.
- Minek? Láttál már felső nélkül. - mondta, de én elfordultam és úgy vártam meg, hogy átvegye azt. Mikor készen lett, ideadta a levetett felsőjét, aminek erős hányadék szaga volt. Beáztatom, aztán holnap rendesen kimosom. Visszafele jövet érdeklődve állok meg a szoba ajtajában.
- Mi történt miután én eljöttem?
- Semmi. Miután Lysander megtudta, hogy leléptél elkezdett erősen inni.
- Volt... Valaki... Kikezdett valaki Lysanderrel? - nyögöm ki nagy nehezen.
- Majd kérdezd meg tőle.
- Miért nem mondod el?
- Mit számít az? Kösz a felsőt. Léptem.
- Várj... Még tart a buli nálad?
- Ja.
- Ott mertél hagyni egy csomó embert a házadban?
- Van aki vigyáz a házra.
- Akkor izé... Ha szeretnél ittmaradni aludhatsz kint a kanapén, vagy ha itt bent jobban szeretnél, akkor aludhatsz itt is, de a részeg Lysander mellett aludni nem lehet túl csábító, otthon meg a nagy hangzavar miatt nem hiszem, hogy tudnál aludni, szóval itt maradhatsz ha gondolod. - mondom és zavaromban egész végig a földet nézem.
- Leléptem. - mondja határozottan és kimegy az ajtón. Megvárom amíg hallom a bejárati ajtó csukódását és felkapcsolom a kisvillanyt. Ohh, Lysander, mit csináltál? Csupa kosz és bűzlik is! Kirohanok egy szivacsért, bevizezem, fekapok egy törülközőt és a szekrényből váltóruhát kaparok elő Lysandernek. Letörlöm az arcát, amitől kicsit kinyitja a szemét, de szinte azonnal vissza is csukja. Ohh, Lysander... Leveszem a felsőjét, hogy ráadjam a tisztát. Ne... Na ne... L-lysander! A mellkasán... Nem. Biztos, hogy nem az, de pont olyan... Pont olyan, mintha valaki kiszívta volna a nyakát. Törölgetem az arcom a rajta legördülő könnycseppektől, de hiába. Ez nem fogja eltüntetni az érzést ami most átjár. Fájdalmasan összeroskadok és térden állva szipogok, hogy ne keltsem fel. Össze kell szednem magam. Nem omolhatok itt össze. Ezt a kapcsolatot nem szúrhatom el! De mégis... Annyira fáj. A torkomat lángnyelvként mardossa, minden egyes levegővétel, a végtagjaim zsibbadnak, a könnyek pedig csak még jobban megnehezítik a szakadékból való felmászást. Kérem... Mondja valaki, hogy ismét csak álmodom. Könyörgöm! Nagy nehezen felállok, hatalmasakat szipogva és patakokban folyó könnyáradat mellett öltöztetem át Lysandert. Nem biztos, hogy az. És lehet, hogy megint csak letámadta valaki, igen... Lysander szándékosan sosem csalna meg. Ő nem az a férfi. Kicsit nyugodtabban beáztatom az ő ruháit is és megpróbálok visszaaludni. Nem megy. Még van olyan másfél óra az ébresztőig. Kelljek fel? Nem. Akkor egész nap ilyen zaklatott lennék. Aludnom kell.
*tű-tű-tű-tű*
A kurva élet... Kinyomom a telefonon az ébresztést. Fél 7 van. Nem akarok felkelni. Hirtelen bevillannak az este történtek és Lysander felé fordulok. Alszik. Lehet, hogy másnapos lesz, de fel kell keltenem. Legalább próbáljon meg iskolába jönni.
- Lysander - kezdem suttogva, de rájövök, hogy ha felkelteni akarom nem suttogni kéne. - Kellj fel, jó? Lysander, ébresztő! Hasadra süt a nap! Vagyis nem, mert be vagy takarózva, de érted a lényeget. - uramisten én most magamban beszélek? - Lysander, hé, kellj már fel, hallod? - rángatom a vállát, ő pedig felém fordul. - Jól vagy?
- Mmm~.
- Ohh, Lysander... - mondom és ismét elkezdek könnyezni.
- Csss, mi a baj? - suttogja csukott szemmel és a kezével felém nyúl. Mindkét kezemmel megfogom a kezét és magamhoz húzom.
- Lysander, mit csináltál tegnap? - kérdezem elhaló hangon, rettegve a választól, mire ő kinyitja a szemét, felül és szétnéz. - Emlékszel rá, hogy mi volt miután eljöttem? - kérdezem egyre sajgóbb szívvel, amit ő maximum a hangomon hallhat, mivel lefele néz és mindkét kezével a halántékát maszírozza. Nem ez a legjobb idő kérdőre vonni.
- Menj Lysander, fürödj le. - mondom, ő bólint és kimegy a fürdőszobába. Amíg ő némiképp rendberakja magát, én is felöltözöm. Mikor kijön a fürdőszobából, odarohanok hozzá és szorosan megölelem. Úgy féltem. Féltem, hogy elveszítem őt.
- Mi baj?
- Láttad a nyakad? - kérdezem, mire kérdőn néz rám és bemegy a fürdőszobába, hogy megnézze a tükörben.
- Az a hülye ribanc!
- Ly-lysan... - próbálom kinyögni a nevét, de nem megy. Nem akarom, hogy káromkodj, nem akarom, hogy kiabálj. És... És az ott a nyakadon akkor tényleg...?
- Hé, csss. - jön oda hozzám és átölel. - Nincs semmi. Táncoltunk. Nem volt semmi. - mondja, de nem tudom. Nem tudom mit gondoljak - Boldog hónapfordulót. - mondja és egy kis dobozkát tart elém.
- Nem, - szipogok - én nem vettem semmit.
- Nyisd ki. - mondja, mire én elveszem és kinyitom. Gyönyörű. E-ez csodaszép. Egy pár fehérarany fülbevaló amin elképesztően szép kövek vannak. Még jobban elkezdek sírni és nem bírom tovább. Abbahagyom a szipogást a mellkasának dőlök és hangosan sírok.
- Szeretlek. Csak téged. - mondja, én pedig átkarolom a nyakát és ha nem lenne szerteszét folyva a sminkem, meg is csókolnám.
- Én is szeretlek, Lysander.
- Itthon maradok.
- Akkor nem jössz suliba?
- Nem.
- Jó. Akkor... Pihenj vagy hasonlók, én mindjárt indulok. - mondom és gyorsan bemegyek a fürdőszobába. Mikor újra elkészülök, már nagyon szorít az idő, ezért csak beköszönök Lysandernek és nagy léptekben haladok a suliba.
- Áhh, nem fog menni! - törődök bele és térek vissza a rendes tempójú járásomhoz. Mikor beérek az iskolába az egész udvar üres, csak Castiel ül a fájánál és gitározik. Woooow! Nem, most nem emiatt akarok beszélni vele. Fontos dolgot akarok megkérdezni tőle, nem hagyhatom, hogy a gondolataim másfele járkáljanak.
- Castiel. - mondom, hogy észrevegyen és mikor ez megtörténik, abbahagyja a gitározást és dühösen rám néz. Mérges rám? - Mindjárt megyek és gitározhatsz tovább, csak kérdezni szeretnék valamit.
- Mit?
- KI volt az a ribanc, aki kiszívta Lysander nyakát?!
- Úgy sem ismered.
- Akkor mutass be neki! Mit érdekel engem?! A lényeg az, hogy megtudja kinek a pasijával ne kezdjen ki! Idióta ribanc...
- Nem, nekem ehhez semmi közöm. Most pedig elmennél?
- Castiel, legyszíves! Ne legyél ilyen szívtelen!
- Elmennél?!
- Menj te a picsába, tudod?! - mondom és idegesen megyek be az osztályterembe.
- Elnézést a késésért. - szűröm a fogaim között mérgesen és szinte rohanok a helyemre, mire sok meglepett szempárt kapok válaszul, köztük a tanárét is.
- Megtudhatnánk, hogy merre járt, kisasszony?
- Otthon. - vágom rá mérgesen a szerintem teljesen egyértelmű választ, a tanár pedig rosszallón írja be a késésem. Van egy olyan érzésem, hogy következő órán felelek. Nem érdekel. Egész óra alatt csak firkálom a füzetet és semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy Castielnek mi a jó abban, ha nem mondja meg nekem, hogy ki volt?! Észre se veszem, hogy szünet van, ha nem repül egy füzet a firkálmányomra. Idegesen nézek a füzet tulajdonosára, aki a komoly Nataniel. Kioktatás 3... 2... 1...
- Nem igy kéne beszélni egy tanárral.
- Remek. - mondom és felétartom a füzetét.
- Másold le.
- Minek?
- Órán semmit nem írtál.
- Nem a te problémád.
- Holnapra hozd vissza. - mondta és visszaindult a helyére.
- Hé, Nataniel...
- Mi az? - kérdezi féloldalasan visszafordulva.
- Köszi. - mondom, mire elmosolyodik.
- A diákönkormányzat elnökeként ez a kötelességem.
- Akkor is, köszönöm. - mondom, ő pedig tovább mosolyog és visszaül a helyére. Igen, nem depizhetek be! Meg kell találnom azt a kis semmirekellő csajt, aki így felhúzott! Becsengetnek és minden újra elcsendesül. Eltelik még egy óra, ami alatt arra a döntésre jutottam, hogy nem biztos, hogy így kéne csinálni. Ki kell kérnem valaki tanácsát. Két lehetőségem van. Idori és Momo. Akkor először a "B"-sekhez. Idori is C-s, mint Momo, de nem biztos, hogy a saját termükbe lesz, hiába meg nem akarok oda menni, szóval először Alexynél nézem meg. A terem ajtajában toporogva néztem, hogy merre van Idori, aztán észrevettem ahogy egyik padban ül és Arminnal hülyülnek. Ezaz, tudtam, hogy itt lesz! Ódzkodva a sok idegen embertől fülem-farkam behúzva mentem a padjukhoz.
- Sziasztoook! Elrabolhatnám Idorit egy kis időre? - néztem engedélyért Arminra.
- Szia, persze, de ugye nincs semmi baj? - kérdezi egyből Armin, pedig ennyire jól azért nem ismerhet, hogy rám néz és egyből leveszi, hogy valami gáz lenne.
- Nincs, dehogy. Miért lenne? - magamra erőltetek egy mosolyt, hogy bebiztosítsam őt, hogy tényleg semmi baj nincs, mire ő áthatóan néz rám.
- Csak, hogy Lysander ma nem jött iskolába, te pedig igen. Azt hittem együtt lógtok.
- Nem, dehogy.
- És tudod, hogy mi van vele? - kontráz rá a témára Idori, mire nekem egyre jobban ég a fejem. Ha egy animében lennék, akkor biztos, hogy most egy kis izzadság csepp lenne a halántékomon amivel teljesen lelepleződnék.
- Azt hiszem, hogy nem érezte jól magát. Szerintem holnapra már jönni fog. Akkor, Idori... Kijönnél velem egy kicsit?
- Ja, persze. - mondta, egy csókkal elvált Armintól és kijött velem a folyosóra.
- Na, akkor most elmondod nekem az igazat? - kérdezi egyből a téma közepébe vágva.
- Lysander tegnap többet ivott a kelleténél azért nem jött ma, de nem ez a lényeg. Másról akartam veled beszélni. Mit csinálnál, ha Arminnak valaki kiszívná a nyakát, de nem tudnád, hogy ki volt?
- Lysandernek valaki kiszívta a nyakát?!
- Mit csinálnál? - sziszegem és jelzem, hogy halkabban.
- Megkérdezted már tőle?
- Nem.
- Akkor kérdezd meg tőle. Miért honnan máshonnan akartad volna megtudni? A kismadaraktól?
- Nem, de... Mindegy. Ha megtudod, hogy ki volt, akkor azután mit csinálnál? - kérdezgetem.
- Megkeresném a csajt és nagyon "kedvesen" elmagyaráznám neki, hogy keressen magának saját pasit.
- Rendben. Köszi a segítséget! Máris egy kicsit biztosabbnak érzem magam a dologban!
- Nincsmit. Azt hittem már el is felejtettél, mostanában szinte sose beszélünk. - mondja, közben pedig lebiggyeszti az ajkát.
- Hát igen, mert volt a szünet, aztán egy csomó minden történt... Egyszer el kéne mennünk valahova együtt. - helyeslem, mire nagy mosolyra húzódik a szája.
- Igen és hívhatnánk Rosalyt is.
- Rosalyt? - hogyhogy Rosalyt?
- Igen, Rosalyt. Mert nem bírod őt?
- Dehogynem! Csak nem tudtam, hogy te is. Rendben, akkor majd megbeszélem vele. Mikor menjünk és hova?
- Rátok bízom. - mondja, majd visszamegy a terembe. Neked is szia Idori... Én is visszamegyek a saját osztálytermünkbe és ahogy meglátom Kentint, eszembe jut, hogy tegnap azt beszéltük meg, hogy ma suli után együtt sétálunk. Semmi kedvem nincs hozzá, viszont, ha most mondanám le, az nem kicsi bunkóság lenne. Így, még ha Lysanderből ki is szedem a szajha nevét, ma már biztos, hogy nem fogom tudni felkutatni. Csengetnek, bejön a tanár és egy újabb unalmas óra telik el. Megkérdezzem Momot, vagy ne? Lehet, hogy inkább Shizut kéne, ő szerintem jobban megérti Lysander gondolkodását. De viszont az is lehet, hogy hagyni kéne őket, had éljék a kis világukat, nem beleavatni a mi életünk történéseibe őket. De valamiért úgy érzem, muszáj Momoval beszélnem erről. Lehet, hogy rosszul teszem lehet, hogy más nem tenné, de valamiért olyan érzésem van, mintha ő megértene engem. Ez lehet, hogy csak a túl jó befolyásolási készsége miatt van, de én általában az érzésimre hallgatok, szóval igen, odamegyek! Miután ezt ilyen profi módon megbeszéltem saját magammal, a "C"-sekhez mentem. Na innen tényleg nem ismerek senkit Alexyn kívül! Ha Idori lenne olyan kis aranyos, hogy nem Arminnál lóg minden szünetben, akkor most nem érezném magam ennyire feszélyezve.
- Amarill? - hallom magam mögött, hogy valaki a nevemet mondja. Hátrafordulok és hálát adok az istennek, hogy most nem kellett végig mennem annyi idegen előtt, hanem még a folyosón találkoztam Momoékkal. Mondjuk, igazából ők találkoztak velem, ha úgy nézzük...
- Sziasztok! Újra kibékültetek? - kérdezem őket arra utalva, hogy együtt, kézenfogva járkálnak a folyosón.
- Igen.
- Ööö, kérdezhetek tőled valamit, Momo?
- Mondd.
- Ha Shizunak egy... - most mondjam azt, hogy egy csaj? Azt kéne... - Ha Shizunak egy csaj kiszívná a nyakát, mit tennél? Kiderítenéd, hogy ki volt a csaj? Ha kiderítetted mit csinálnál vele?
- Hát mivel Shizun szinte mindig rajta van a sála, ezért nem hiszem, hogy bárki kiszívhatná a nyakát. Ennyi? Remek. - mondta és továbbra is kézenfogva bementek a terembe. Szuper. Igazán sokat segítettél Momo, köszönöm. Hmm, mondjuk lehet, hogy tényleg sokat segített. Lysander kap egy sálat, amit mindig viselni fog és minden megvan oldva! Ööö??? Miket beszélek... Ki fogom deríteni, hogy ki volt a csaj! További 3 órát kellett végigszenvednem, miután ördögi tervemmel előállva végre elindulhatok haza! Gyorsan mindent beledobálok a táskámba és mikor felnézek Kentin áll előttem. Nemár! Megint kiment a fejemből! Teljesen megfeledkeztem róla.
- Indulhatunk? - kérdezi kedvesen mosolyogva. Erre a Ken féle mosolyra nem lehet nemet mondani. Olyan igazságtalanság! De ha már megígértem neki...
- Persze, induljunk. - válaszolom és együtt kisétálunk a suliból. Elkanyarodunk a park felé, ahol leülünk egy padra.
- Ma egész nap nagyon el voltál varázsolva. - dobja be a témát Kentin, amire nem tudok mit mondani.
- Ööö...
- Minden rendben Lysanderrel?
- Igen, jól megvagyunk.
- Eléggé meglepődtem, mikor mondtad, hogy együtt vagy Nataniellel, de mikor Castiel odajött, hogy az csak átverés volt, akkor tényleg nem tudtam mit gondoljak. Az a buzi meg csak annyit mondott, hogy igazából Lysanderrel vagy együtt. Ennyit kell tudnom. Nincs kedved beavatni a részletekbe?
- Hát, ez nem igazán olyan téma amiről beszélni szeretnék. Mi lenne, ha inkább rólad beszélnénk? Milyen volt a katonasuli? Hogy változtál meg... Ennyire? - kérdezem és jelentőségteljesen végignézek rajta.
- Az sem igazán ideillő téma...
- Akkor... Mizu a csajokkal?
- Amber meg akar erőszakolni.
- Mi van??? - kérdezem és erőteljesen próbálom visszafogni a nevetésem.
- Ne nevess! Ez a valami teljesen komolyan gondolja.
- Valami, azaz Amber?
- Igen. Nem igaz, hogy nem vetted észre! Folyton rajtam lóg és fogdos. Ennyire nyomulós csajjal még életemben nem volt dolgom! Legutóbb találkoztunk egy bárban és megpróbált LEITATNI, hogy szebbnek, meg jobb csajnak lássam és hátha lesz valami. Persze nem ronda csaj, de nem ez a lényeg, vágod...
- Persze. Nem minden a külső.
- Igen. De azért ennyire csak nem lehet kiéhezve, hogy ennyire próbálkozik. Már csak attól félek, hogy egyszer felfogad valakit aki leüt, aztán bezár valahova, vagy kikötöz és kitudja miket csinál velem. Kitudja hány pasival tette már meg pont ezt.
- Hahaha, te beteg vagy! - nevetek rajta. - Ennyi hülyeséget összehordani, Kentin... Hahaha!
- Én komolyan mondom! Beteg a csaj.
- Aha, aha... - bólogatok - Biztos meg akar erőszakolni.
- Látod, én is ezt mondom! - mondja és nevet ő is. Tényleg elhanyagoltam a barátaimat. Mostmár ez másképp lesz. Nem foroghat az életem Lysander körül. Lehet, hogy együtt vagyunk, de attól még két különálló ember, akiknek van saját életük. Lassan elbúcsúztunk Kentinnel és mindketten hazaindultunk. Valamennyire azért mégsem változott meg. Legalábbis lényegében, a szíve mélyén, még mindig az a Kentin, akit régen ismertem. Hazaérve eldöntöttem, hogy el is kezdem előkészíteni ördögi tervemet. Kezdjük azzal, hogy megtudjuk ki a célszemély. Ördögi aurámat próbálom minimálisra csökkenteni, hátha így Lysander szívesebben elmondja a halott nevét.
Írói megjegyzés:
A "nemsoká halott" nevét. Ha valaki nem értené, hogy miről van szó :))
Írói megjegyzés vége
- Lysande~r, elmondod nekem, hogy ki volt az a...
- Ott. - mondja, amivel közbevág a mesterien kitervelt monológomnak, közben pedig az asztalra mutat, amin a laptopom van, de most azon egy üres papír is van.
- Egy papír?
- Fordítsd meg. - utasít, mire megfordítom. Nem, az nem lehet... Egy csaj képe van precízen lerajzolva előttem.
- L-lysander... Ez a csaj volt az?
- Igen.
- Nem lehet... - suttogom mostmár csak magamnak. Ez... Ez Franciska...