Ó istenem... Hasogat a fejem, alig aludtam, és álmos vagyok. Még csak az első óra telt el, de már számolom a perceket, hogy mikor mehetek haza. És mi a legjobb?! Még ma el kell döntenem, melyik klubba akarok járni, de a jobb klubbok már beteltek, mert a tegnapi ofő órán (amikor a betegszobán voltam) döntötték el, hogy ki melyik klubba akar járni... Már csak a kertész klub és a kosaras klub maradt... Ken ma reggel egyből le is támadott, hogy ő a kertész klubot választotta, és hogy válasszam én is azt! Haha, még mit nem! Azért is a kosaras klubot választom!
-Nataniel!
-Ohh Amarill mizujs? Jobban vagy?
-Igen, egy kicsit... Na mindegy azért kerestelek hogy elmondjam, a kosaras klubot választom!
-Remek, fel is írlak. Akkor keresd meg még ma a kosaras klubot órák után, hogy tudd, hol van.
-Ööö, de nem tudom, hol van...
-Sajnálom, de ebben én sem tudok segíteni, és suli után rá se érek... Sajnálom!
Na szép, nem elég, hogy végig kell szenvednem ezt a napot, még menjek valami hülye klubba is...
*órák után az udvaron*
-Castiel!
Ohh, épp zenét hallgat biztos nem hallotta meg... Hmm... Ilyesszünk rá egy kicsit?
*gonosz mosoly*
A háta mögé lopakodtam, és épp mikor lecsaptam volna, megfordult, megpördített és hátulról lefogta a két kezem!
-Hé! Engedj el!
-Komolyan azt hitted, hogy nem veszlek észre? Nézz csak le a földre?
-Mi a...?
-Úgy van! Az árnyékodból mindent láttam. Legközelebb ügyesebb legyél!
-Jó, rendben, csak engedj már el...
-Ó nem, kislány! Mit gondolsz, büntetés nélkül megúszod?
-Castiel, ez nem vicces, valami hülye kosaras klubot kell megkeresnem, amiről fogalmam sincs hogy hol van... Épp elég bajom van így is!
-Ohh, szóval hülye kosaras klub? Milyen érdekes, én is pont abba a klubba járok. Nem szeretnéd, hogy együtt keressük meg?
Ez most viccel? Ahhj!
-Rendben, hogyha elengedsz!
-Áll az alku. Vagy.......... Vagy mégsem? Megmutatom a kosaras klubot, elengedlek, de mit kapok cserébe én?
-Jó társaságban lehetsz?
-Haha! Igaz. Hogy is felejthettem?
*elenged, és a karját nyújtja*
-Mehetünk?
Most mit csináljak?! Csak nem foghatom meg a kezét, vagy igen? Visszautasítani meg bunkóság lenne...
*megfogja a kezem*
-Ne szenvedj már! Gyere!
Váá!!! Castiel megfogta a kezem!!! Milyen nagy keze van! Nem Amarill, neked most az útra kell figyelned! Jegyezd meg, merre kell menni!
-Na itt is vagyunk.
*elengedi a kezem*
-A tornaterem? Ez mindvégig itt volt?
-Igen, ha egy kicsit megerőlteted magad, egyedül is ment volna... És miért is kellett ide jönnöd?
-Nem tudom... Nataniel azt mondta, lesz itt valki akinek segítenem kell. Kérdezzük még azt a fiút.
-Na, én most leléptem! Majd találkozunk!
-Pedig azt hittem, segíteni fogsz....
-Eddig nem segítettem?
-De... Végülis... Hát akkor, szia...
-Csá!
Odamegyek ahhoz a sráchoz, biztos ő az akiről Nataniel beszélt!
-Szia!
-Hali!
-Nekem azt mondták, kell valami segítség a klubban... Nem tudod véletlenül, kinek kéne segíteni?
-De, nekem. Dajan vagyok.
-Amarill. És miben kell segítenem?
-5 labdánk eltűnt, meg tudnád őket keresni?
-Persze! Egy perc, és itt vagyok!
-Oké!
Milyen cuki fiú, és még helyes is!
*kimegyek az udvarra*
Ohh, a fa alatt van egy labda! Meg a fán is! Azt meg hogy szedjem le onnan? Szereznem kell egy gereblyét!
-Castiel! Nem tudod, honnan szerezzek egy gereblyét?
Miért kell folyton őrá támaszkodnom?
-Hagyjál már lógva, miért mindig engem nyaggatsz?
Ööö, ok. Erre inkább nem válaszolok! Bemegyek a terembe, hátha ott van.
Jééé, itt is van egy labda! De jó! Viszont gereblyét nem látok. Megkérdezem Natanielt.
-Nataniel! Nem láttál egy gereblyét valamerre?
-De, a szertárba van egy. Gyere, elkísérlek!
*szertárban*
-Tessék, itt van!
-Hé, Nataniel, az ott egy kosárlabda?
-Igen.
-Ide tudnád azt is adni? Épp kosárlabdákat gyűjtők a klubnak.
-Persze, tessék. És.... Öhmmm Amarill... Ha ezzel végeztél, nem lenne kedved eljönni velem valahova?
-Sajnálom Nataniel, de ma nem vagyok valami jól. Holnap?
-Rendben.
Jajj istenem! Mibe mentem már megint bele? Milyen sok helyes pasi van körülöttem, akkor miért nem vagyok képes legalább egybe beleszeretni? Mindegy, jobb is ez így.
*leesik a fáról a labda*
Ezzel 4 meg is van, hol lehet az ötödik? Áh! Ott, a bokorban! Basszus, alig vettem észre! Remek, mostmár vihetem vissza Dajannak!
-Dajan!
Hová tűnhetett?
-Itt vagyok! Megvannak a labdák?
-Igen, itt van mind...
-Oksi, én is kész vagyok. A segítségért cserébe meghívlak fagyizni.
-Sajn...
-Na mi az? Csak nem vissza akarsz utasítani?! Az tudod milyen undok dolog lenne... Mondd, hogy nem ezt akartad mondani.
Végülis... Miért is ne?
-Rendben menjünk.
Úgyhogy hazafele menet Dajannal fagyiztam és beszélgettünk. Kiderült, hogy ő nem is a mi sulinkba jár, csak néha bejár kosarazni. Milyen aranyos, hogy ennyire rajong a kosárért! Elsőre kicsit fura volt, de igazán rendes srác!