*Tű-tű-tű-tű -> kikapcsol*
És igen! Ma végre nem fogok elkésni! Nyugodtan készülődhetek és gondolkodhatok az eddig történteken. Még csak két nap telt el a suliból, de már semmi kedvem bemenni...
Kényelmes így, ha az ember nincs késésben! A busz jön, én felszállok, !!!időben!!! beérek a suliba, és nyugisan leülök a padba. Még arra is van időm, hogy átnézzem a tananyagot!
-Amarill!
Ohh ez Nataniel, vajon mit akarhat?
-Szia Nataniel, mi a baj?
-Tegnap elfelejtettem megkérdezni, de HOL voltál első órában?!
Uhh basszus, most mérges???
-Ööö... Hát tudod elaludtam. Ne haragudj Nataniel... Amúgy miért érdekel?
-Én vagyok a DÖK elnök. Hogyne érdekelne, hogy a diákok miért hiányoznak! De amíg nem szándékosan lógsz, addig nincs semmi baj. Péntekig hozz róla igazolást, és rendben lesz.
Ó! Anyunak még mindig nem mondtam el a történteket! Azt se tudom, hogy adjam be neki...
-Rendben, hozom az igazolást péntekig.
-Ja, tényleg! Igazolásokról beszélve.
*táskájában kutat*
Ezt oda tudnád adni Castielnek?
-Ööö...
-Az a vörös hajú 'rocker' gyerek. Ha kimész az udvarra biztos megtalálod.
-Tudom ki ő, csak...
Basszus! Jó mindegy, előbb-utóbb úgyis találkoztunk volna...
-Jó, rendben. Add ide.
-Köszönöm Amarill.
Szóval az udvaron, mi? Ok.
-Amarill!
*hátra fordul*
-Szia Ken...
-Van valami baj?
-Nem, csak alá kéne íratnom ezt a szart valakivel, akivel nem akarok találkozni...
-Add csak ide, majd én aláíratom.
- Hááát oké, tessék. Az udvaron lesz egy vörös hajú srác, vele írasd alá én itt megvárlak.
-Oké!
Várok...várok... még mindig várok...
Itt van Ken! Várjunk csak! Mi baja? Úristen vérzik az orra!
-Ken! Úristen, mi történt?
*adok neki egy zsepit*
-Amarill, úgy sajnálom! Ne haragudj... Odamentem hogy aláírassam, de kikapta a kezemből és behúzott egyet, aztán elrohant, azt már nem láttam merre.
-Ken, te menj el a betegszobára, én addig megkeresem Castielt!
Ok, semmi pánik, nyugodj meg! Biztos a tetőn van!
He?! Mi ez a kiabálás? Ehh? Ez Castiel meg Nataniel!
Jó. Nyugi. Menj be és magyarazd meg.
-Csak írd alá és kész!
-Minek? Hogy végérvényesen kicsapass a suliból?!
-Hidd el, ha ki akarnálak rúgatni a suliból, ez lenne a legjobb alkalom! Nem kéne itt vesződnöm veled! Csak eldobnám ezt a papírt, és már itt se lennél!
-Te szemét!
És Nataniel a földön van!!! Meg kell állítanom Castielt....... De, most............ Nem!!! Közéjük kell állnom, mert ebből nagy baj lesz!
*lefogom Castiel két karját*
-Hé, Castiel állj le!
-Kopj le!
*odébb lök*
És hátraesek...
*később*
Áhh hol vagyok?
*hirtelen felül*
Ah, szédülök. És visszasüppedek a párnába...
*kinyitom a szemem*
Ohh, ez a betegszoba... Mit keresek én itt? Megint fel akarok ülni, de egy kéz lenyom. Ki az?
*oldalra fordítom a fejem*
-Nataniel...
-Hogy érzed magad?
-Mi történt...
-Mikor Castiel fellökött hátraestél és beverted a fejed, majd nem tértél magadhoz. Egyből idehoztunk.
-Aha... Érdekesen alakul az év... Figyelj Nataniel ne haragudj... Nem tudtam aláíratni a papírt, és emiatt majdnem verekedtetek... Sajnálom...
-Ugyanmár Amarill ez nem a te hibád! De ha legközelebb megkérlek valamire, akkor azt te magad intézd el, jó?
-Szóval tudsz róla?
-Igen, itt találkoztunk Kennel, és ő sűrű bocsánat kérések közben elmondta az egészet.
-Ne haragudj...
-Semmi gond. Most viszont mennem kell. Nemsoká kezdődik az óra. Ne aggódj, megbeszélem a tanárral, hogy ne írjon be hiányzónak.
-Oké köszi.
-Szia!
-Szia!
*mély levegőt vesz*
hmmm... Hogy máshogy alakulhatott volna a nap? Sweet Amoris Gimi én így szeretlek!
*kop, kop*
-Ööö szabad... (asszem)
-Hello.
-Castiel! Mit akarsz?
-Izéé, bocsi hogy fellöktelek...
-Meg van bocsátva, ennyi?
-Most MIT akarsz, MIT mondjak?!
-Semmit Castiel! Én az égvilágon semmit nem akarok tőled, csak azt hogy hagyj békén!
-Jó ok. Azt hiszem felesleges volt idejönnöm. Csá.
-Hé Castiel várj! Ne haragudj!
-Hogy? Mit mondtál?
*szem forgatás*
Remek, megint jól szórakozik rajtam...
-Azt hogy ne menj el...
-És mégis mi okom lenne maradni?
-Hát, nem is tudom, ki miatt vagyok itt...
-Nem kellett volna megpróbálnod megállítani!
-Hé! Nem csak próbáltam! Meg is állítottalak!
-Miről is beszélsz?
-Miután elestem, tovább veszekedtetek?
-Haha! Nem! xD Legközelebb ilyen áron inkább ne állíts meg. Mindketten aggódtunk...
-Castiel te elpirultál?! Nagyon nem áll jól! Hihihi!
Hát ez de poén! Sose gondoltam volna, hogy még Ő is képes zavarba jönni!!! Fel kell írnom a naptáramba!
-Igen?! Csak épülj fel, és majd kapsz!
-Nincsen semmi bajom. Pihenek egy napot, és holnapra már kutya bajom se lesz!
-Csakugyan?
-Te most gúnyolódsz rajtam?!
*próbál visszafolytani egy mosolyt*
-És ha igen?
*sejtelmes mosoly*
-Amarill!
Ó, ne már, Ken! A legrosszabbkor jöttél!
-Szia Ken... - ez már megint itt van??
-Jobban vagy? Hallottam, hogy mi történt, fáj valahol? - érdeklődött
-Na én léptem! Csá! - és Castiel már itt sem volt.
-Szia! - ez most komolyan itt hagy engem??
És most Castiel is lelépett... Hát szép!
-Jól vagyok, Ken! Most pihenek egy kicsit, aztán hazamegyek! Holnap pedig makk egészségesen jövök suliba... Amúgyis, neked nem kéne órán lenned?!
-Kikéredzkedtem a mosdóba.
-Köszi, hogy meglátogattál, de már épp ideje visszamenned!
-Rendben... Majd még beszélünk, szia!
-Szia!
Aztán hazamentem. Anyának elmondtam a tegnapit és a mait... Hát hogy is mondjam, kicsit se akadt ki.... Kb fél óráig kellett ígérgetnem, hogy többé nem csinálok ilyet... Cöh, szülők! Most pedig lefekszem, holnap iskolába kéne mennem...