*Tű-tű-tű-tű -> kikapcsol*
És igen! Ma végre nem fogok elkésni! Nyugodtan készülődhetek és gondolkodhatok az eddig történteken. Még csak két nap telt el a suliból, de már semmi kedvem bemenni.
Kényelmes így, ha az ember nincs késésben! A busz jön, én felszállok és időben (!!!) beérek a suliba. Nyugisan leülök a padba, sőt még arra is van időm, hogy átnézzem a tananyagot.
-Amarill!
Ohh, ez Nathaniel, vajon mit akarhat?
-Szia Nathaniel, mi a baj?
-Tegnap elfelejtettem megkérdezni, de HOL voltál első órában?!
Most mérges?
-Ööö... Hát tudod, elaludtam. Ne haragudj Nathaniel. Amúgy miért érdekel?
-Én vagyok a DÖK elnök. Hogyne érdekelne, hogy a diákok miért hiányoznak! De amíg nem szándékosan lógsz, addig nincs semmi baj. Péntekig hozz róla igazolást, és rendben lesz.
Ó! Anyunak még mindig nem mondtam el a történteket! Azt se tudom, hogy adjam be neki...
-Rendben, hozom az igazolást péntekig.
-Ja, tényleg! Igazolásokról beszélve.
*táskájában kutat*
Ezt oda tudnád adni Castielnek?
-Ööö...
-Az a vörös hajú 'rocker' gyerek. Ha kimész az udvarra biztos megtalálod.
-Tudom ki ő, csak...
Mindegy, előbb-utóbb úgyis találkoztunk volna.
-Jó, rendben. Add ide.
-Köszönöm Amarill.
Szóval az udvaron, mi? Ok.
-Amarill!
*hátra fordul*
-Szia Ken...
-Van valami baj?
-Nem, csak alá kéne íratnom ezt a szar igazolást valakivel, akivel nem akarok találkozni.
-Add csak ide, majd én aláíratom.
- Nem tudom, de oké, itt van tessék. Az udvaron lesz egy vörös hajú srác, vele írasd alá én itt megvárlak.
- Oké!
Várok, várok, még mindig várok...
Itt van Ken! Várjunk csak! Mi baja? Úristen, vérzik az orra!
- Ken! Veled meg mi történt?
*adok neki egy zsepit*
- Amarill, úgy sajnálom! Ne haragudj. Odamentem hogy aláírassam, de kikapta a kezemből és behúzott egyet, aztán elrohant és azt már nem láttam, hogy merre.
- Ken, te menj el a betegszobába, én addig megkeresem Castielt!
Oké, semmi pánik, nyugodj meg! Biztos a tetőn van.
Mi ez a kiabálás? Ez Castiel meg Nathaniel!
Jó. Nyugi. Menj be és magyarázd meg.
- Csak írd alá és kész! - kiabálja Nathaniel.
- Minek? Hogy végérvényesen kicsapass a suliból?! - ordít vissza Castiel.
- Hidd el, ha ki akarnálak rúgatni a suliból, ez lenne a legjobb alkalom! Nem kéne itt vesződnöm veled! Csak eldobnám ezt a papírt, és már itt se lennél!
- Te szemét!
És Nathaniel a földön van! Meg kell állítanom Castielt, de... Nem! Közéjük kell állnom, mert ebből nagy baj lesz!
*lefogom Castiel két karját*
- Hé! Castiel állj le!
- Kopj le!
Odébb lök és hátraesek.
*később*
Áhh hol vagyok? Hirtelen felülök és erős szédülés fog el, mire visszasüppedek a párnába.
*kinyitom a szemem*
Ohh, ez a betegszoba. Mit keresek én itt? Megint fel akarok ülni, de egy kéz lenyom. Ki az?
*oldalra fordítom a fejem*
- Nathaniel...
- Hogy érzed magad? - kérdezi.
- Mi történt?
- Mikor Castiel fellökött hátraestél és beverted a fejed, majd nem tértél magadhoz. Egyből idehoztunk.
- Aha. Érdekesen kezdődik ez az év. Figyelj Nathaniel, ne haragudj. Nem tudtam aláíratni a papírt, és emiatt majdnem verekedtetek. Sajnálom.
- Ugyanmár Amarill, ez nem a te hibád. De ha legközelebb megkérlek valamire, akkor azt te magad intézd el, jó?
- Szóval tudsz róla?
- Igen, itt találkoztunk Kennel, és ő sűrű bocsánat kérések közben elmondta az egészet.
- Ne haragudj.
- Semmi gond. Most viszont mennem kell. Nemsoká' kezdődik az óra. Ne aggódj, megbeszélem a tanárral, hogy ne írjon be hiányzónak.
- Oké köszi.
- Szia!
- Szia!
*mély levegőt vesz*
Mégis hogyan máshogy alakulhatott volna ez a nap? Sweet Amoris Gimnázium, én így szeretlek!
*kop, kop*
- Szabad. - azt hiszem.
- Hello. - köszön be a vöri haverunk.
- Castiel! Mit akarsz?
- Bocs, hogy fellöktelek.
- Meg van bocsátva. Ennyit akartál?
- Most mit akarsz, MIT mondjak?!
- Semmit Castiel! Én az égvilágon semmit nem akarok tőled csak azt, hogy hagyj békén!
- Jó, oké. Azt hiszem felesleges volt idejönnöm. Csá.
- Hé Castiel, várj! Ne haragudj!
- Hogy? Mit mondtál?
*szem forgatás*
Remek, megint jól szórakozik rajtam.
- Azt hogy ne menj el.
- És mégis mi okom lenne maradni?
- Hát, nem is tudom, ki miatt vagyok itt...
- Nem kellett volna megpróbálnod megállítani!
- Hé! Nem csak próbáltam! Meg is állítottalak!
- Miről is beszélsz?
- Miután elestem, tovább veszekedtetek?
- Haha, nem. Legközelebb ilyen áron inkább ne állíts meg. Mindketten aggódtunk.
- Castiel te elpirultál?! Nagyon nem áll jól! - nevetek.
Hát ez de poén! Sose gondoltam volna, hogy még Ő is képes zavarba jönni! Fel kell írnom a naptáramba!
- Igen?! Csak épülj fel, és majd kapsz!
- Nincsen semmi bajom. Pihenek egy napot, és holnapra már kutya bajom se lesz!
- Csakugyan?
- Te most gúnyolódsz rajtam?! - próbálok visszafolytani egy mosolyt.
- És ha igen? - kérdezi miközben sejtelmesen mosolyog.
- Amarill! - nyit be valaki.
Ó, ne már, Ken! A legrosszabbkor jöttél!
- Szia Ken. - ez már megint itt van??
- Jobban vagy? Hallottam, hogy mi történt, fáj valahol? - érdeklődik.
- Na én léptem! Csá! - és Castiel már itt sincs.
- Szia! - ez most komolyan itt hagy engem? - Jól vagyok, Ken! Most pihenek egy kicsit, aztán hazamegyek! Holnap pedig makk egészségesen jövök suliba. Amúgy is, neked nem kéne órán lenned?!
- Kikéredzkedtem a mosdóba.
- Köszi, hogy meglátogattál, de már épp ideje visszamenned!
- Rendben. Majd még beszélünk, szia!
- Szia!
Aztán hazamentem. Anyának elmondtam a tegnapit és a mait. Hát hogy is mondjam, kicsit se akadt ki. Kb fél óráig kellett ígérgetnem, hogy többé nem csinálok ilyet. Ch, szülők! Most pedig lefekszem, mivel holnap iskolába kéne mennem.